Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 6. szám
Vízügyi históriák Mas Zoltán szerepe az egységes vízügyi szolgálat megteremtésében A vízügyi szolgálat találó jellemzése, elismerő értékelése Erdei Ferencnek, a korán elhunyt tudós írónak, államférfinak tollából idézve: ,.Ha majd egyszer szociológusok, történészek és szervezéstudományi specialisták megvizsgálják azt, hogy intézményeink hogyan alakultak át a szocialista átszervezés során, mit őriztek meg régi hagyományaikból s miben öltöttek új jelleget, akkor a Magyar Népköztársaság vízügyi szervezetét az első helyre kell tenniük e tanulságok összegezésében . . , . . . Tanúsítom tehát, hogy a vízügyi apparátus átalakult a szocialista átszervezés során, de sajátos szakmai hagyományait soha nem tagadta meg, akkor sem, amikor politikailag ezt követeltük tőlük. Bizonyítékaim: aki főnökük volt az átszervezés időszakában, egyetlen fegyelmi eljárást sem hajtott végre, mikor politikai követelmények miatt szakmai érdeket kellett volna feladni: a vízügyi apparátus mostani (s most már régi) vezetője egyaránt kereste a politikusok támogatását és szakmai kollégái szolidaritását, s mindkettőt él is érte, de mindkettőt csak viszonylagosan, s ez a legnagyobb teljesítmény az ő pozíciójában. A mi vízügyi apparátusunk már akkor is nemzetközi tájékozódást szerzett, amikor még bűn volt a hollandiai vagy a Tenessey-Valley-i vízművek iránt érdeklődni; így érte el azt, hogy ma a világpiacon jegyzik a magyar vízügyet: akár szovjet, vagy hollandiai, akár amerikai, egyiptomi, indiai vagy jugoszláviai vízügyekről van szó, partnerek tudnak lenni.” (Mégis az ember az úr! Tiszavölgyi árvíz 1970. Kiemelés a Szerk. részéről.) Tudott, hogy 1948 őszén megalakult Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) vezetői Szentiványi Lajos elnök, valamint Bartos István főtitkár és Serf Egyed főtitkárhelyettes lettek. A fáma szerint Vas Zoltán, — aki már 1948 februárban a felsőtiszai jeges árvíz elleni védekezést a helyszínen ellenőrizte, az ott védekező állami- és társulati mérnökök véleményét meghallgatta — főszerepet kapott a Társulatok államosításában, ill. az egységes vízügyi szolgálat kialakításában. Személye nagy „megnyugvást jelentett" a nem könynyű napokban. V. Z. széles látókörű politikus volt, az ő vezette hivatalokban (GB, ОТ) a „szokástól eltérően” a vasalt ing, nyakkendő volt az elvárt viselet és a „tiszta köröm átlagos ápoltság” nem jelentett rossz pontot, ezeket nem jegyezték fel a „káder anyagban”. A sors, a véletlen a vízügyi szakértők egyikeként Serf Egyed min. tanácsost rendelte Vas Zoltán mellé. Jelentkezés és bemutatkozása után S. E. jelentette, hogy őt az FM Igazoló Bizottsága érvei és tiltakozása ellenére „feddéssel igazoltnak” minősítette, s ezért magát nem tartja hivatottnak arra, hogy véleményével az átszervezéssel megbízott felsőbb vezetőket esetleg befolyásolja. V. Z. válasza: Nem érdekel minket egy Igazoló Bizottság „minősítése”, mi az ön szakismeretét és magatartását jobban ismerjük. Ezután kezdte meg S. E. változatok kidolgozását, és tette meg javaslatait. Cseresznye-szüret Ács község határában Egyik dunántúli vízügyi igazgatóság műszaki tisztje V. Sándor nemcsak szakmai tudásáról, osztagvezetői kiemelkedő munkájáról, de „tréfát-űző" nagynagy kedvéről is nevezetes. Ha a társaságban őt nem ismerőt is felfedez, rögvest „hárijánoskodik”. Egyik kedvenc fogása korábbi — persze lódított — foglalkozásáról adott tájékoztatás. Válogatva katona, vagy csendőrtisztnek, uradalmi ispánnak, plébánosnak stb. mondta magát és sorolta a vele történt — persze kitalált — históriákat. Megtörtént azonban, hogy Ács község határában munkák vezetése, ellenőrzése során V. Sándor barátunkat többször „csábítja” az 50-es évek derekán a cseresznyefák „tiltott gyümölcse", az útmester általában ott szorgoskodik, úgy néz ki, hogy munkaterét a meggy és egyéb gyümölcs „érési ideje" is befolyásolja. V. Sándor fogadást köt, hogy az előre kijelölt fáról kb. 1 kg cseresznyét fog szüretelni és az útőrtől sem kér engedélyt, a szedést világos nappal, kora du. hajtja végre. (A tét baráti társaságban fogyasztott „italneműkre” köttetett.) — Azidőben Budapesten és a megyei székhelyeken BMV típusú szürke taxik is Futottak, így Győr városában is vagy 5 db volt. V. Sándor többedmagával kiutazott BMV taxival. — Acs határában a „cseresznyés térségben" dolgozó útőrnél megálltak, V. S. bemutatkozott mint KPM ellenőr, a szolgálati naplót elkérte és szóbeli dicséretét naplózva egy hét „külön szabadságot” engedélyezett. — Másnap az előre megjelölt fáról az 1 kg cseresznyét leszedte, így a fogadást megnyerte. — Egy-két nap után „igazi ellenőrzés" az útőrt a „háztájiban" dolgozva és nem az út mentén találta. Az útőr bemutatta szolq. naolóját és leírta a bejegyző alkatát, a BMV taxira is utalt. — A Taxi Vállalat a bérlők címét megadta, így a nyomok a vízüqyi igazgatósághoz is elvezettek. Ott a főnök, a szigorú. de emberséges és tréfát kedvelő Najmányi László egyből V. Sándort hivatta, meghallgatta és az illő büntetést „fegyelmi eljárás mellőzésével” kiszabta : az útüqyi szerveket „megkövette”. Ui. A foqadás tárgyát nyilván annak rendie-módja szerint elfogyasztották. A találkozó helyéről, idejéről, a résztvevőkről sem baráti, sem hivatalos jelentést nem adtak ki. Védésvisszavágás (parádriposzt) Kotsis Endre prof. módra A Műegyetem tagozódása Mérnöki és Építésmérnöki Kar, Mérnöki Osztály is utal arra, hogy az 1938—42-ben ott hallgatóknak az építési szakról leadott tárgyai (Építőművészeti enciklopédia, Városépítés és Magasépítés) egyenértékűek voltak a Geodéziával — mely 4 féléves anyag. Az „építési ismereteket” összesen 8 félévben adják elő és a 2. szigorlat tárgya a Goedézia mellett a Magasépítéstan. Kotsis Endre prof. az egyik legjobb előadó, aki előadása szövegét közreadva igen megnyeri a hallgatók kedvét, adjunktusa Benedek ép. mérnök és tanársegédei „jól illeszkednek" a Tanszék légkörébe. A III. évfolyamban a gyakorlati (szerkesztési) órák általában hetenként egyszer 14—18 óra között vannak kis szünetekkel. Az adjunktus és t. segédek 20—20 hallgatóval foglalkoznak (konzultálnak) egy délután. Kinek délutáni vagy koraesti, átöltözést is igénylő „szolgálata” van pl. randevú, hangverseny, színház stb., az „helyezkedik” (rajztáblájával átköltözik egy „ráérős" kollegája helyére) és 15 óráig konzultál a tanszéki felelőssel, majd „angolosan távozik". Időnként a lustábbak és igazolatlanul távolmaradók (bliccelők) „szűrésére" is sor kerül, ez abból áll, hogy Benedek adj. úr felülvizsgál és — csak szignál: I. Benedek, vagy minősítve — „csak kontúr Benedek” — „üres lap Benedek” jelzést ad. E két utóbbi már befolyásolhatja a gyakorlati jegyet. Tudomásom és emlékezetem szerint csak a következő „ütközés" volt az egyetlen — leszámítva természetesen a vizsgán vagy szigorlaton szinte elkerülhetetlen buktatásokat —, Kotsis Endre és a 38—42. évjárat között: — Kotsis E. 1940 őszén október vagy november hóban de-i eőadását megcseréli a gyakorlati órával, — ezt a du-i első óra elején, tehát úgy 14 órakor közlik a tanársegédek: 16—18 óráig nem gyakorlat, hanem előadás lesz. A más említettek miatt a többségnek (kb. 60%-nak) ez „elviselhetetlen", egységes felzúdulás, de az üzenetközvetítők nem engdehetnek. A 15 óra előtti szünetben a jelenlevő 50—60 fő rövid vita után határoz, a kijelölt К. II. 32. sz. teremben a „megjelenés kötelező", a Profeszorra való tekintettel ez „becsületbevágó" ügy, 16 óra előtt 5 perccel találkozás a tanteremben. A III. éves banda — magunkat így neveztük — a határozatban megjelölt időpontban megjelent, helyet foglalt. Az előadói emelvény, a tábla és az egyik villanykapcsoló az I. emeleti tanári bejárón át is megközelíthető. A hallgató leül és „elhallgat”, a villanyt lekapcsolják, síri csönd és koromsötét előadóterem, mikor К. E. az I. em-i ajtón a terembe nyit, majd távozik. Újra ajtót nyit és villanyi kapcsol, a professzornak és a hallgatóságnak arcizma sem rándul meg, de az első óra végén К. E. meghajol, „szünet után folytatom” megjegyzéssel a villanyt kikapcsolja és távozik. A banda nagy tapssal jutalmaz és a 2. órán „teljes villanyfényben” úszik a terem. A kölcsönös barátság, rokonszenv csak erősödött a Magasépítők és a „III. éves banda” között. Törőcsik Gyula 26
