Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 6. szám

A cikk önmagában helyes, és a román fél a vízgyűjtőre való betekintésünk nélkül garantálja e cikk betartását. Ennek azért van jelentősége, mert az árhullámok összegyülekezési és levonulási idejének esetleges meggyorsulásával, a tározók üzemelésével olyan árhullámok alakulhatnak ki, amelyek területünk néhány pontján veszélyes egyidejűséget okozhatnak.

A vízügyi együttműködés a gyakorlatban a Magyar—Román Vízügyi Műszaki Vegyesbizottság és albizottságai keretében folyik. A Vegyesbizottság évenkénti ülésein szükség szerint jelöl ki albizottságot egy meghatározott feladat elvégzésére. Az 1961-ig terjedő időszakban kezdődött el a szabályzatok készítése, amelyek a napi kapcsolat együttműködési formáját és kötelezettségeit határozzák meg. Az elkészült szabályzatok: a Vegyesbizottság működési szabályzata; közös árvizvédekezési szabályzat; szivattyútelepek működési szabályzata; zsilipkezelési szabályzat; közös belvízvédekezési szabályzat.

Közben két éven keresztül folytak a tárgyalások az egyezmény megújításáról, amit végülis 1962 júliusában kötöttek meg és három évre szólt. A megújított egyezményben a korábbihoz képest nem volt alapvető változás, viszont megjelent a vízminőség-védelem témája.

Az 1962 júliusban kötött egyezmény érvényességi ideje alatt három ülésszak volt, amelyek munkája csupán a szűkén vett, ismétlődő feladatok elvégzésére szorítkozott. Ezen időszak (1962— 65) harmadik ülésén — 1964 november, Bukarest — az ülésszak jegyzőkönyvének záró rendelkezései között a felek megállapodtak, hogy a negyedik ülést 1965 július hónapban tartják, a Magyar Népköztársaság területén. Erre az ülésszakra nem került sor, viszont az egyezmény július 2-án lejárt.

Az egyezmény lejárta az együttműködés megszűntét, jogi szempontból a következőket jelenti:

— feloszlik a Vízügyi Műszaki Vegyesbizottság, és vele valamennyi albizottsága,

— nincs az együttműködésnek kötelező nemzetközi jogi alapja,

— nincs egyezmény, és érvényes szabályzatok, nincs kötelező együttműködés, bármelyik fél, bármit tehet kötelezettség nélkül.

Fentieket nyilván egyik fél sem akarta, így az együttműködés tovább folyt. Ezt szolgálta egy gyorsan elkészített ,,Ideiglenes együttműködési megállapodás egyes vízügyi kérdésekben” címet viselő okirat. Az együttműködési megállapodás a leglényegesebb elemeket tartalmazta a kapcsolat fenntartása érdekében. Több témánál visszautalt a lejárt egyezményben rögzített eljárási módokra. A megállapodás nem tűzött ki célokat, nem szabott meg feladatokat, csupán adatközlési és szolgáltatás jellegű témákra szorítkozott. A megállapodás szűk voltát jellemzi a két melléklet:

— kimutatás a román vízállás adatközlésről,

— kimutatás a felek illetékes vízügyi szerveiről.

Az ideiglenes megállapodás érvénye 1969. szeptember 30-ig tartott; közben folyt az új egyezmény előkészítő munkája.

Ezt az új egyezményt a felek 1969. november 3-án kötötték meg és 1970. június 16-án lépett hatályba. Minden bizonnyal elősegítette a kérdés megoldását az 1970. évi nagy árviz. Ezzel az egyezménnyel az együttműködés új szakasza kezdődött 1970-től napjainkig.

A jelenleg érvényben Jevő egyezmény elsősorban a vízkészletek megosztása és a vízminőség-védelem területén finomításra szorul, ezért 1973 óta törekszenek új egyezmény kidolgozására. E feladatra Állandó Munkacsoport alakult, mely lényegében a Vegyesbizottság meghatalmazottainak vezetésével, azok szakértőiből áll.

Sok tárgyalás után az új egyezemény 1985-ben elkészült, és a jelenleg érvényben levő lejárt (1986. június 16.) előtt, amenyiben a kormányok jóváhagyják, aláírásra kerül.

Az egyezmény előírásai többségükben a jelenlegivel azonosak. Elmaradtak a már elavult előírások. Nem teljeskörűen, de előrehaladás történt a vízkészlet megosztás, és a vízminőség-védelem kérdésében. Az új egyezmény tárgyalása során néhány, az érdekeket jobban kifejező szövegezés született. A módosított előírások természetszerűleg esetenként kompromisszumokat tartalmaznak. Az egyezmény öt évig marad érvényben és újabb 3—3 évre automatikusan meghosszabbodik. Az együttműködést továbbra is szabályzatok előírásai alapján folytatják. A jelenleg érvényben levő szabályzatok:

— a Vegyesbizottság működési szabályzata 1970;

— határátlépési szabályzat 1971;

— szemlerepülések szabályzata 1973;

— Árvizvédekezési szabályzat 1970; korszerűsítve 1980;

— Belvízvédekezési szabályzat 1971; korszerűsítve 1980;

— Elszámolási szabályzat 1973; korszerűsítve 1981;

— váratlan vízszennyezés esetén követendő eljárásokra vonatkozó szabályzat 1977;

— vízmintavételekre, vizsgálatokra és vízminőségi értékelésre vonatkozó szabályzat 1986.

Az egyezmény a továbbiakban is módot ad szükség szerint bármely témában szabályzat készítésére.

Az 1970-tő'l számított időszak együttműködésére jellemző, hogy a vízhozam megosztás és vízminőség kérdések is előtérbe kerültek, de napirenden maradt az árvízvédelem és vízrendezés minden függő kérdése.

összességében megállapítható, hogy az együttműködés ebben az időszakban a legjobb, és egyre inkább javul. A vitás kérdések megközelítése mindenkor a műszaki feltételekből indul ki. Annak ellenére, hogy az egyik fél alapkoncepciója sem változott, javulás érezhető nem csupán készségben, hanem a tárgyalások hangnemében, a részletkérdések megoldásában és nem különben a

felek közti kompromisszumra, ill. megegyezésre való törekvésben. Az utóbbi években különösen javul a területi szervek közti együttműködés.

Az árvízvédelem területén az együttműködés jó. A szabályzatok, amelyekben igényeink realizálhatók voltak, széles körű és jó közös munkára adnak lehetőséget A nyitott kérdések közül a meteorológiai radar adatcseréje jó úton halad a végleges rendezéshez. A lokalizációs töltések léte ma már nem vita tárgya, de a jogi rendezése további feladatot jelent. A legutóbbi javaslataink után megindult tárgyalások reményt keltőek.

A vízrendezés és belvízvédekezés kérdéseit is szabályzatok alapján lehet megoldani. A 70-es évek után, amikoris román területen, jóformán önellátásra rendezkedtek be a vízrendezés üzemében, újabban a belvizek fogadásának kérdése ismét hangsúlyozottan napirendre került. A vízkészlet megosztása az egyik sarkalatos kérdés. Sikerült megállapodni valamennyi vízfolyásra az egészségügyi vízhozamok még éppen elfogadható mértékében. A magyar területi vízhasználatok részére való víz átbocsátás esetében csupán elvi kötelezettség vállalás született. A kérdés közös értékelését, közös vízmérleg készítés szükségességét napirenden tartva, még további jelentős feladataink vannak.

A vízminőség megóvására és fokozatos javítására vonatkozó elvi kötelezettséget az egyezmény tartalmazza, azonban ennek meghatározott határérték rendszerhez való kötését nem. Határozott előrelépés volt a közös vízminta vételek és vízminőség értékelések ez évben elkészült szabályzata, amely a tendenciák figyelemmel kísérését biztosítja. Alapvető gond, hogy az államoknak korlátozott mértékben van anyagi lehetősége a kérdés megoldására.

A hidrológiai és hidro-meteorológiai adatcserét mennyiségben és minőségben több alkalommal sikerült bővíteni, ill. javítani az egyezmény területi hatálya alá nem tartozó szakaszokon is. Az adatcsere általában rendben történik.

A közös tevékenységet elősegíti a folyamatos műszaki tudományos együttműködés, a Magyar Hidrológiai Társaság és a román társ-szerv közt kialakuló kapcsolat. Egymás munkájának és problémáinak megismerését nagy mértékben elősegíti a meghatalmazottak és szakértőik — egyezményes területen túli — helyszíni szemléi.

A közös vízgyűjtőt kettészelő államhatár szükségessé teszi az együttműködés folyamatos javítását, amelyben kezdeményező szerepet kell vállalnunk. Jobban ki kell használni az egyezmény adta lehetőségeket mindkét fél javára. Fontos a közös vízgyűjtő és az ott folyó vízgazdálkodási tevékenység pontos megismerése és folyamatos figyelemmel kisérése.

Elérendő cél — különösen a területi szervek között — a szoros, jó együttműdés kialakítása, a közös vízgyűjtőn folyó vízgazdálkodási tevékenység korrekt, összehangolt végrehajtása.

Polgár László

13