Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
Görög—Kerekes: Moson vármegye, 1796 (Az atlasz egyik lapja) dinando Marsigli itáliai hadmérnök a Dunáról készített. Műve a Magyar Vízügyi Múzeum könyvtárának kincse, de a benne található térképmellékletek a térképtörténet különlegességei abból a szempontból is, hogy egy komplex szemléletű földrajzi munka részei. Hasonlót csak a Lóczy-féle Balaton leírásánál tapasztalhatunk századunk elején (1903). Egy, a Marsigli művéből származó külön lap is gazdagítja gyűjteményünket az I. kötetből való II. tábla, amely a Duna általános térképét tárja elénk. Ez a lap a közölt résztérképek — sectiok — összesítője. Két dúcról nyomták, vastag merített papírra, s ezeket a csatlakozásnál ragasztották össze, s a kötetbe fogás céljára külön papírcsíkot illesztettek. A török uralom alóli felszabadulás után újjáéledő ország állapotfelvétele és a gazdaság megszervezése céljából fontos volt az ország leírása. A műhöz a kiváló Bél Mátyás fogott hozzá. Munkatársa volt Mikoviny Sámuel. Jó néhány megyetérképe van gyűjteményünkben (Túróc, Liptó, Nógrád és a Jászság), valamint Magyarország térképe 1792-ből. Mikoviny szerepe a XVIII. századi újjászerveződésben sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy ezt általában ismerjük. Mikoviny Sámuel önmagával szemben a legmagasabb igényeket támasztotta térképező munkája során. Egyesítette a helyi megfigyeléses és terepen végzett mérési módszereket a csillagászati földrajzi helymeghatározással, így minden eddiginél pontosabb térképet állíthatott össze. A megyetérképek feliratán is jelzi ezeket. „Mappa comitatus... accuratione Astronomico Geometrice Concinnata." Megjegyzendő, hogy a kezdő meridiánt, szeretett városán, Pozsonyon keresztül vette fel. Érdekes, hogy Homan kiadja Mikovinv Pozsony vármegye térképét Nürnbergben (1757), de a kezdő meridiánt már Ferrótól jelzi. Ez a térkép is megtalálható a gyűjteményben. A XVIII. század végi első katonai felmérés nem került közkézre — ez természetes —, ezért a századfordulón és a múlt század első éveiben fellendült az atlasz-szerű térképezés. Nagy súlyt fektettek a használhatóságra. Ekkor készült Korabinszky Mátyás zsebatlasza („Regni Hungáriáé portatilis Atlas"), majd a Görög és Kerekes által szerkesztett, a vármegyék és főurak által támogatott atlasz. Mindkét mű teljes kötetben a Múzeum tulajdonában van, ezen kívül egyes lapjai is megtalálhatók. Topográfiai jelentőségüknél minden bizonnyal közigazgatási hasznosságuk lehetett nagyobb, melyre az a tény utal, hogy a helységneveket a magyaron és németen kívül az ott élő nemzetiség körében szokásos megnevezéssel is jelölik. Korabinszky a térkép szélén külön jegyzéket vezet, Görög—Kerekes pedig a településhez írja közvetlenül a különféle elnevezéseket. A térkép az oktatásba is bevonult, ezt bizonyítják gyűjteményünk iskolai atlaszai. A debreceni rézmetsző diákok működéséhez kapcsolható Budai Ézsiás „Oskola Atlás”-a (1804). Vállai István néhány évtizeddel később földrajzi és történelmi atlaszt szerkesztett a tanulók szórná ra. A múlt század a nagy vízrendezések elindulásának időszaka. így keletkeztek egyes tájegységekről, ill. kisebb területekről készült felmérések, térképek. A XIX. század végéről számos ármentesítő társulat térképével is rendelkezünk. A társulatok térképeiket alappontmegjelölésekhez, az általuk gondozott terület kiterjedésének, az elöntési terület nagyságának megállapításához használták. Magyarország hegy- és vízrajztérképei közül legjelentősebb Pokorny Tódor 1899-ben kiadott térképe. Óriási művet hagyott ránk Vály Béla, aki mind a Duna, mind a Tisza völgyének 24, ill. 35 szelvényes szép színes kőnyomatos térképét készítette el a századforduló éveiben. Ezekből Múzeumunk több példányt őriz. A kutatás számára rendkívül hasznos áttekintést ad a Magyarországi és Határmenti Vízi Társulatok térképe 1931-ből. A XX. századból sok várostérkép (főként Budapest) található tulajdonunkban. Roppant értékes lehet a mai tervezőmunkákat megelőző kutatás számára a Duna magyar szakaszának medertérképe 1931-ből, megtalálható a Garam-torkolat alakulása a negyvenes évekből, hajózási térkép a Duna teljes szakaszáról („Pilot map" 1958), néhány tervlap a Tiszalö'ki Erőmű építéséhez, valamint vízrajzi és csapadékmunkatérképek. A Magyar Vízügyi Múzeum térképgyűjteményének gazdag Skálájú anvuja alkalmas szakmatörténeti kutatásokhoz éppúgy, mint helytörténeti jellegű munkákhoz, de alkalmas a napi feladatok tervezéséhez szükséges előzményfeltáró tanulmányok készítéséhez, kiegészítéséhez is. Vukov Konstatin ÜLÉSEZETT AZ ÓIT Tehermentesítik a Balatont Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter elnökletével január 28-án ülést tartott az Országos Idegenforgalmi Tanács. A testület Rosta Sándornak, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkárának előterjesztésében elsőként a balatoni üdülőkörzet 1986—90-es évekre szóló fejlesztési koncepciójáról tárgyalt. A tanács megállapította, hogy az üdülőkörzet jövőbeni fejlesztésénél továbbra is a legfontosabb cél a vízminőség romlásának megállítása, a környezeti értékek védelme. Ugyancsak fontos, hogy egyensúly alakuljon ki az igények és az infrastrukturális kapacitások között, s az is lényeges, hogy csökkenjen a zsúfoltság a tó körzetében. Nélkülözhetetlen az üdülési és az idegenforgalmi feltételek továbbfejlesztése, s szükségessé válik az üdülőterület rekonstrukciója. A tanács állást foglalt amellett is, hogy jelentősen javítani kell az alapfokú ellátást. Ezt követően a tanács a közép-tiszavidéki üdülőkörzet fejlesztési elképzeléseiről hallgatta meg Papp Ferenc intézőbizottsági elnök előterjesztését. Megállapították, hogy a balatoni forgalom csökkentése érdekében különösen kívánatos e körzet idegenforgalmi fejlesztése, márcsak azért is, mert az itt levő kiskörei tározó az ország második legnagyobb vízfelülete. A tanács amellett foglalt állást, hogy az elkövetkező időben ki kell alakítani a kulturált vízparti üdülés feltételeit, folytatni kell az infrastrukturális beruházásokat, a vízisportlétesítmények és a horgászbázisok kiépítését. 11
