Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
DABOLCZI JÁNOS 1903—1985 Dabolczi János halálával kiváló mérnököt, kollégát és barátot vesztettünk, aki egész életét a vízügynek szentelte, példát mutatva emberségből, hivatás-szeretetből. Vízügyi szolgálatát havidíjas mérnökként kezdte 1932-ben a Szamos balparti Armentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál, Mátészalkán. Itt ismerkedett meg és vette fel a küzdelmet a folyók pusztító árvizeivel, a termőföldeket veszélyeztető belvizekkel, és több mint 30 éven át, 1965-ig — nyugdíjba vonulásáig — híven kitartott e nehéz és felelősségteljes munka mellett. E hosszú idő alatt számos igen fontos beosztásban dolgozott: 1941—1945 között szakaszmérnök Szatmárnémetiben, majd 1945— 1948 között Mátészalkán. 1948-től az államosításkor megalakult Mátészalkai Árvíz- és Belvízvédelmi Kirendeltség helyettes vezetője, majd vezetője, később a Nyíregyházi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Flivatal szakaszmérnöke. A vízügyi igazgatóságok megalakulása után a Nyíregyházi Igazgatóság Terv- és üzemgazdasági Osztályának vezetője. 1956-tól pedig, nyugállományba vonulásáig, az Országos Vízügyi Hivatal csoportvezető főmérnöke. Eredményekben gazdag, hosszú szakmai tevékenységét számos nagy munka fémjelzi. Az 1940-es évek elején irányításával hajtják végre az Ecsedi-láp vízrendezési műveinek fejlesztését. Szatmár— Beregben az ő nevéhez fűződik a vízrendszer műveiben a háború okozta pusztítás következményeinek gyors felszámolása. Az 1948-as Felső-tiszai árvíz katasztrófa után, tervei szerint és irányításával hajtják végre a megrongálódott Tisza töltések és műtárgyak helyreállítását. Ezután elsősorban a Felső-Tisza és mellékfolyói árvízvédelmi rendszerének erősítésével foglalkozott. Kidolgozta a fejlesztés koncepcióját, meghatározta a mértékadó árvízszinteket, megszerezte és irányította a végrehajtást. Ebben az időszakban jelentős szerepet vállalt a magyar—szovjet határvízi egyezmény műszaki előkészítésében is. Az Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi Osztályának főmérnökeként oroszlánrészt vállalt az első Országos Vízgazdálkodási Keretterv árvízvédelmi fejezetének előkészítésében és kidolgozásában. Dabolczi János igen jelentős szakmai tevékenységét államunk is elismerte. Számos elismerésben volt része. Többek között tulajdonosa a Munka Érdemrend ezüst és bronz fokozatának, négyszeres tulajdonosa a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetésnek. Fáradhatatlan munkaszeretetéről tanúskodik szakirodalmi tevékenysége, melyet több mint 20 megjelent tanulmánya és szakcikke, valamint már a nyugdíjas éveiben megalkotott „Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon" cimű könyv árvízvédelemmel foglalkozó, 150 oldalas fejezete bizonyít. Szerteágazó szakmai és irodalmi tevékenysége mellett a Hidrológiai Társaságban aktív társadalmi munkát is végzet, hogy tudását, tapasztalatait Nymodon is közkinccsé tegye. Hosszú ideig, egészen 1980 januárjáig tagja volt az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály vezetőségének, melynek munkájában kifejtett tevékenységével nagymértékben hozzájárult a Szakosztály eredményes munkájához. A Társaság „Bogdánffy Ödön” Emlékérem adományozásával ismerte el munkásságát. Zorkóczy Zoltán 1985. január 8-án fiatalon hunyt el Jenovai Tibor okleveles mérnök a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Szeghalmi Szakaszmérnökségének vezetője. Életének 52 évéből 30 évet — teljes szakmai életútját — a vízügyi szolgálatban és a társulati mozgalomban töltötte el. Itt vált pályakezdő mérnökből nagy területismerettel, átfogó vízgazdálkodási szemlélettel és nagy szakmai és vezetői gyakorlattal rendelkező vezetővé. Szakmai tudásával, bizakodó, derűs természetével, legendás humorával és életvidámságával, rendkívüli szerénységével és kapcsolat teremtési készségéJENOVAI TIBOR 1932—1985 vei minden helyzetben jó kollektívát alakított ki környezetéből. Jenovai Tibor 1932-ben Budapesten született, itt végezte tanulmányait. 1955- ben szerezte meg diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki karán. 1954 július 1-én lépett vízügyi szolgálatba a Debreceni Vízügyi Igazgatóságnál, ahol a kötelező szakmai gyakorlat letöltése után szakaszmérnöki kinevezést kapott. A Szeghalmi Szakaszmérnökség területi átszervezésével, 1961- ben került a Körösvidéki Vízügyi Igazgatósághoz. A gyulai Vízügyi Igazgatóság állományában 1961—70-ig Szeghalmon mint szakaszmérnök, 1970—73-ig Gyulán mint termelési igazgatóhelyettes tevékenykedett. 1973-tól 6 évig a Hármas—Körös Berettyó Vízgazdálkodási Társulat műszaki vezetője, majd igazgatója volt. Végül, 1979-től ismét a Szeghalmi Szakaszmérnökséget vezette, Munkája véglegesen Szeghalomhoz kötötte. A három évtized, amit a vízgazdálkodás területi irányításával töltött, valóságos megújulást jelentett e térségnek. E harminc év mérnöki munkája tette biztonságossá az ár- és belvízvédekezést, terjesztette el az öntözés, és a rizstermesztést. A nagyüzemi mezőgazdaság igényét kielégítő vízgazdálkodás helyi megteremtése Jenovai Tibor nevéhez fűződik. Pályafutása alatt számos egyéni kitüntetésben részesült, a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója volt. Szakmai tevékenysége mellett Békés megye és Szeghalom érdekében számos területen végzett önzetlen közéleti és társadalmi munkát. Tagja volt a Békés megyei Tanácsnak, a Járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak, elnöke a megyei Építési— Közlekedési—Vízügyi Állandó Bizottságnak. Mint sportoló a Magyar Népköztársaság I. osztályú kézilabdázója volt. Nevéhez fűződik Szeghalom város kézilabda szakosztállyá na к megalakítása. Tapasztalt szakembert, jó vezetőt, igaz embert és barátot vesztett el személyében a vízügyi dolgozók nagy családja. 27
