Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 1. szám

diságának vizsgálatát is magában fog­lalja. Ez utóbbiak rendezését elsősor­ban olyan jogi és közgazdasági szabá­lyozással kell biztosítani, ami a takaré­kos, ésszerű és teljes körű felhasználásra serkenti az igénylőt. A közgazdasági szabályozás feladata a jogi szabályozással karöltve többek között az, hogy ennek az egyre értéke­sebbé váló nyersanyagnak csak teljes kihasználása legyen ésszerű. A hévíztermelés és hasznosítás terv­­szerűségét csak akkor lehet biztosítani, ha országosan megfelelő részletességű vízföldtani — vízkészletgazdálkodási — vizsgálatokat végzünk és ezek alapján illesztjük a hévízhasznosítást az igények figyelembevételével a vízgazdálkodás távlati rendjébe. A hévíztermelés országosan egy vál­lalatba kerülése megoldaná a készletek és felhasználásuk folyamatos figyelem­mel kisérését, az adatok korszerű nyil­vántartását, az értékelések alapján a megfelelő előrejelzéseket és a tervezett igények számára az időben történő kész­letbiztosítást. Hévízkészleteinknek jellemzője az, hogy általában a feltárás helye távol, gyakran igen távol van a tápterülettől. Ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy a tápterületeken jelentkező minden változást időben regisztráljanak, a vál­tozás következtében várható hévízkészlet módosulást (az alapvízben a fizikai és kémiai szennyezőanyagokban) korszerű módszerekkel meghatározzanak és a szükséges intézkedéseket időben meg­tegyék. Ehhez szükséges, hogy hévízkész­leteink védőidomát meghatározzuk és a védőidomon belül végzett minden be­avatkozást valóban komolyan mérlegel­jünk. A hévízkészletekre káros beavatko­zásokat csak akkor engedélyezzük, ha azok népgazdasági szempontból egyér­telműen nagyobb hasznot Ígérnek, mint a megkárosított hévizek okozta népgaz­dasági kár. Hévizeink értékét közvetlenül haszná­lati értékükön túlmenően az is egyre nagyobb mértékben növeli, hogy mező­­gazdaságunk és a központi vízellátással ellátott, de csatornázás nélküli helysé­geink soha nem látott mértékű vízmi­nőségromlást idéznek elő talajvizeink­ben és újabban kisebb mélységű réteg­vizekben. Hévízkészletünk tehát nem­csak a maga feladatainak ellátására lesz a közeljövőben igénybevéve, hanem egyre nagyobb mértékben ivóvízháló­zatunkban történő felhasználásra is, a fejlesztés mellett a talajvizek, illetve a kismélységű rétegvizeink elfertőződött készleteinek pótlására is. dr. Juhász József Az igali gyógyfürdő Megérdemelt „téli álmát alussza" a Balaton, a nyári vendégek lábnyomát is régen belepték már a hulló falevelek, aztán a hó. Fürödni már nincs ho!l, és nagy sze­rencse, hogy Siófoktól 40 kilométerre van a jó meleg hévizével az igali fürdő. A SZOT Bányász üdülője, Csepel üdü­lője és a vadonatúj (1984 júniusában nyílt meg) Ezüstpart üdülője minden turnusnak szervez kirándulást Igalra, ebbe az erdők-dombok között megbúvó Somogy megyei kis faluba. Fürdője egész éven át nyitva van. Nemcsak Sió­fokról, hanem a déli part többi üdülőjé­ből is hozzák a csoportokat, nem is szólva a Kaposvárról, Dombóvárról, az egész környékről busszal vagy kocsival érkező vendégekről. így aztán télen is nagy a forgalom az igali fürdőben-. A nyári idényben kilenc medence nyújt fürdési lehetőséget, most télen két fedett és két nyitott termál medence. A környezet jellegzetesen szelíd, er­dős-dombos táj. A fürdő 55 ezer négy­zetméternyi területe védett völgyben és napos domboldalon fekszik, a víz gyó­gyító hatását csak növeli a hatalmas park, az erdő, a tiszta levegő. Nem vé­letlen, hogy még a nyári főszezonban is sok külföldi inkább választja az igali fürdőt és a campinget, mint a túlzsú­folt, drága és zajos balatoni szállodá­kat. Az „Igái és fürdője" című, magyar, angol, német nyelvű szép színes pros­pektus szerint az igali gyógyvíz a jódos vizek csoportjába tartozik, magas hőmér­séklete és nagy sótartalma intenzív bio­lógiai hatást kelt. Elősegíti a reumás mozgásszervi betegségek, sérülések utá­ni keringési zavarok — és általában ke­ringési zavarok —, izületi bántalmak, krónikus gyulladásos nőgyógyászati bán­talmak, továbbá urológiai bajok, elfa­jult gerincbántalmak gyógyulását. A fel­sorolás még korántsem teljes. A mintegy kétezer lakosú község tele­pülés volt már a XII. században, III. Béla idejében is. Középkori temploma fél­évezredes, sőt, 1462-ben Hunyadi Má­tyástól Igái városi rangot kapott. A tö­rökkel vívott harcokban elpusztult, aztán újjáépült ugyan, de középkori rangját már nem tudta visszaszerezni. Talán még ma csak egy lenne a dom­bok között megbúvó somogyi falvak kö­zül, ha jó harminc esztendővel ezelőtt nem keresnek itt olajat, és az olaj he­lyett nem tör fel a 81 Celsius-fokú, igen erős gyógyhatású hévíz. A fürdő és kör­nyéke szépen kiépült a több mint há­rom évtized alatt. Igái városi rang nélkül is híressé vált. A kincset érő gyógyfürdője tette azzá és üzemeltetője, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. Kép és szöveg: Alföldi Erzsébet 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom