Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
Megtelt a rakfelület, irány a depó most közrefogtak a sárszentmihályi nádaratók SElGA-ikkal, hat éve nem volt kiaratva. Leginkább azért, mert évekig Hiányzott hozzá a jég. Úszik ugyan ez az alkalmatosság, ha nem kerül szilárd valami a kerekei alá, de a nádszigetek között olykor elakad. Az egyik oldalon viszonylag szilárd altalajt fog, a másikon iszamosan pörög a kerék. Ilyenkor jön a baj, menteni kell a gépet, áll a munka. Most bezzeg 4—5000 kéve van meg naponta, igaz, nyújtott műszakban. De a szorgalom vége mégsem ennyi haszon. Ahol évek óta nem aratták, ott a levágott nád 40 százaléka is csak szemétnek, tüzelni jó, nem lesz belőle Néhány perc melegedő a tűz körül. A Kovács-brigádból Szomor János és P. Kiss József nyáron hűvös, télen meleget tartó tető az ilyesmire vágyó — és megfizetni tudó! — emberek háza tetején. — Pedig a tó egy részén a Velenceitavi Intéző Bizottság megbízásából dolgoznak, másutt a vízügyi igazgatóság emberei a nádaratók — mondja Kovács István brigádvezető nádtörmelékekkel dekorált vastag kabátjában, füles sapkájával a fején, két szippantás között. — Különösen az intézőbizottsági alakulat rossz propaganda a mi embereink előtt. Ök nem géppel dolgoznak, de a hektáronként beígért 10 ezer forint nem kevés. Mi 50 fillért kapunk egy kévéért, vagyis minden brigádtag 10 fillért számolhat... Jómagam, meg a brigád két tagja, Németh István és Wurst Zoltán nem számítunk régi nádaratóknak tízegynéhány évi múlttal a hátunk mögött, de van köztünk, aki harminc évet nyomott le. P. Kiss József meg Szomor János valamikor gyalázkával vágta a rendet a nádban, szánon tolták ki a kévéket. Persze csak akkor, amikor alkalmas jég volt... Közben a másik két brigád tagjai is leugrálnak a gépről, belehallgatnak a beszélgetésbe, kezüket dörzsölve melegszenek egy kicsit a fel-felllobbanó Budai Sándor csoportvezető nádkévék mellett, és úsgyi, tovább. Valahonnan előkerül Budai Sándor csoportvezető is. Noteszében ott sorakozik minden brigád eddigi fordulója. Meggyőződéssel állítják, ez a három gép még akkor sem bírna a Velenceitó nádjával, ha az aratás kezdete óta ilyen kedvező lenne a körülmény, és így maradna egészen tavaszig. Hát ezért nem használható az acélos vékony velencei nád minden szála. Ami kiaratatlan marad, jövőre megszürkül. Csak arra lesz jó — ha arra járnak az aratók —, hogy néhány percre megálljának, melegedjenek gyorsan ellobbanó tüze mellett... Szöveg és fotó: Szabó Zsigmond Virgoncán fut a jégen a rakományától megszabadult nádkombájn 21
