Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 8. szám

szonyóban is. E kérdésről kívánok a mai alkalommal szólni. Úgy gondolom, valamennyiünk számára egyértelmű, hogy a vízgazdálkodás, mint termelő infrastruktúra, alapvetően befolyásolja a települések fejlődését, ugyanakkor ez a fejlődés óhatatlanul a természeti viszonyok, a vizháztartási lehetőségek, körülmények megváltoztatásával jár. Nyilvánvaló:

— nem lehet célunk a település feltétlen — a természeti viszonyok rovására történő — fejlesztése;

— de nem lehet megoldás a település elmaradottsága sem, kizárólag a természet érdekei miatt.

Ezért a településfejlesztést úgy kell irányítanunk, hogy biztosítsuk a természeti környezet hosszabb távra szóló

— szabályozott hasznosítását,

— tervszerű fejlesztését és

— hatékony védelmét,

a természet ökológiai egyensúlyának tartós fenntartásával és a társadalom igényeinek figyelembevételével.

Hazánkban a települési környezetvédelem előtt álló négy 'legfontosabb feladat — a víz minőségének védelme, a talajok vízháztartásának szabályozósa, a levegőszennyeződés megállítása, a zajártalom csökkentése — közül kettő a vízgazdálkodás területére esik.

Gondolom, mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy az emberi beavatkozások sűrűsödése esetén a településekben természetszerűleg sűrűsödnek a környezeti problémák is.

Indokolt tehát teljeskörüen áttekinteni a települési környezet és a vízgazdálkodás viszonyrendszerét, hangsúlyozta az OVH elnökhelyettese, majd így folytatta:

E kétirányú viszonyrendszernek egyik oldala:

— a vízgazdálkodási fejlesztések, a vízügyi munka hogyan járul hozzá a települési életkörülmények javulásához;

a másik oldala:

— a települések lakosságának, iparának koncentrált vízkivétele, vízhasználata, használtviz-kibocsátósa, nagymérvű hulladéka hogyan, milyen mértékig veszi igénybe — kedvező vagy kedvezőtlen módon — a természet vízháztartását.

Tekintsük át először a kérdés első felét. Ha a vízügyi feladatok súlyát, a településfejlesztésben betöltött szerepét tekintjük, egyértelműen megállapítható: a vízgazdálkodás áthatja életünk szinte minden részét, meghatározó jelentőségű tényező a gazdaság növekedése, a terület- és településfejlesztés és így az egész lakosság életkörülményeinek alakulása szempontjából. Ugyanakkor az ebből adódó feladatok megoldásában a lakosság egyre nagyobb szerepet játszik, gondoljunk csak a több mint ezer — társulati úton megvalósított — községi vízműre. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a tanácsi önállóság növelése egyre inkább cselekvő részesévé teszi a lakosságot környezetének javításában. Jól érzékelteti ezt például az a tény, hogy a VI. ötéves tervben a tanácsi szférában valósult meg a vízgazdálkodási ágazati beruházások 60%-a. Mindez, természetesen, nem mond ellent az egységes vízgazdálkodás elvének.

A vízgazdálkodás megteremti a településhálózat tervszerű fejlesztésének lehetőségét, a helyi érdekek érvényesíthetőségének feltételrendszerét. Például: regionális rendszerekkel vizet vezet a vízhiányos területekre, és igy megteremti a helyi ipari, mezőgazdasági, kommunális vízkivétel lehetőségét, vagy — kárelhárítási tevékenysége által — biztosítja a biztonságos település- és iparfejlesztés feltételeit.

A közvetlen, településfejlesztési célokat szolgáló vízgazdálkodási érdekek érvényesítése tehát a tanácsok tevékenysége révén történik. A tanácsok vízgazdálkodási feladatai közé tartoznak:

— a település ivóvízellátása, szennyvízcsatornázása és tisztítása;

— a közfürdő-ellátás;

— a helyi (belterületi) vízrendezés, és vizkárelhárítás;

— illetve az árvíz- és belvízvédekezés egyes teendői.

Ha számbavesszük ezeket a felsorolt feladatokat, képet kapunk arról, hogy milyen volument képviselnek a településen belüli vízgazdálkodási feladatok, illetve milyen szerepe van mindebben a tanácsoknak:

— Ma a közüzemi víz-, csatornaszolgáltatásban a tanácsi vállalatok részaránya meghatározó. Ezek végzik az ország 1651 vízművesitett településének 79%-ában és a csatornázott 283 településének 75%-ában az üzemeltetést. Ily módon közvetlen szolgáltatási kapcsolatuk van a vízellátás területén 2,6 millió, a csatornázás vonatkozásában pedig mintegy 1,3 millió lakás lakóival. Igy a szolgáltatás színvonala a lakosság széles tömegei számára meghatározó jelentőségű.

— Bizonyos mértékig eltérő a tanácsi vállalatok súlya, szerepe, feladata a fürdőszolgáltatásban. Ezek üzemeltetik a közcélú fürdő létesítmények 38%-át, (a befogadóképesség 60%-ái) és összességében évi 2,7 millió látogatót fogadnak, ami az összes forgalom 57°/o-át képviseli.

— A helyi vízrendezés és vízkárelhárítás vonatkozásában a feladatok mértékéi jellemzi, hogy az ország településeinek belterülete megközelíti a 640 ezer hektárt. Ezen a területen a csapadékvíz elvezetését jelenleg 27 500 km nyílt csapadékvízelvezető árok, 3500 km egyesített rendszerű csatorna, mintegy 2000 km zárt csapadékvízelvezető csatorna, valamint 6700 km helyi jelentőségű vízfolyás, illetve belvízcsatorna szolgálja.

— Az árvíz- és belvízvédekezés terén a tanácsok tevékenysége naturáliákkal nehezen jellemezhető, de jelentőségét mutatja: tanácsi feladatkörben kerül sor pl. a védekezésbe bevonható közerő nyilvántartására, mozgósítására, kiállítására, vagy az esetleges árvíz által veszélyeztetett területekről való kiürítésre.

Dr. Varga Miklós elnökhelyettes előadása következő részében azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a település miként hat vissza a vízzel való gazdálkodás feltételeire, a vizháztartási viszonyokra. E téma fejtegetése során utalt a vízkészletek védelmére irányuló, a mintegy két éve meghirdetett „Akcióprogram"-ra és az alábbiakban foglalta össze az eltelt időszak ezzel kapcsolatos eredményeit a települési környezet védelme vonatkozásában:

— Tervezési irányelv jelent meg a szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésére, illetve hasznosítására; továbbá megjelent a szennyvízelhelyezési szabályzat is.

— Az egész országra kiterjedően elkészült a települési szennyvíztisztító telepek katasztere és felmérésre került a keletkező szennyvíziszapok mennyisége és kezelési módja is.

— Az OVH — a területi szervek részére — ismertetőt adott közre az egyszerű szennyvíztisztítási módszerekről, valamint a szennyvíztisztító kisberendezések alkalmazható típusairól.

— Tájékoztató jelent meg a települési folyékony hulladékok szennyvíztisztító telepen lehetséges kezeléséről is.

— Felmérésre, felülvizsgálatra kerültek az ipari üzemek is, kiemelten a 100 m3/óra teljes vízforgalmat meghaladó vízfogyasztók. Ezek közül többre új belső vízgazdálkodási, szennyvíztisztítási terv, illetve program megvalósítását is kezdeményeztük.

— A kiemelt vízminőség-védelmi területek figyelembevételével elkészült a települések szennyvíztisztításának

VII. ötéves tervi koncepciója is.

Az OVH elnökhelyettese előadása befejezéseként rövid áttekintést adott a Komárom megyei, illetve a helyi, tatai — vízgazdálkodással összefüggő környezeti problémákról, melyeket címszavakban az alábbiakban foglalt össze.

— A megye területét is jelentős mértékben érinti a Bős— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósítása.

— Nagy feladat az eocénprogramból következő vízgazdálkodási kérdések tisztázása, megnyugtató megoldása.

— Az ország egyetlen megyéjében sem fog a VII. ötéves tervben akkora szennyvíztisztítási program megvalósulni, mint Komárom megyében. Gondoljunk csak a Tatabányán, Oroszlányban, Esztergomban beinduló fejlesztésekre.

— Közismert a tatai öreg-tó vízminőségi problémája, az ebből adódó munkák mérete.

— Jelentős gond a Kenyérmezői patak vízminőségi helyzete, a Kőbányai Gyógyszergyár dorogi gyáregységének szennyvízkibocsátása miatt.

— A megyei tanácsi és OVH vezetőket egyaránt foglalkoztató kérdés a Komárom megyében található értékes felszín alatti vízkészletek védelme, figyelembe véve, hogy a Duna menti partiszűrési készletek, illetve a karsztvíz rendkívül érzékeny a felszíni szennyeződések szempontjából.

L. F.

13