Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
anyagok por alakú alkotórészei jelentősen károsítják a növényzetet is. A gyümölcs, a zöldségfélék és a takarmánynövények a portól gyakran szenynyeződnek és ezáltal értéktelenné válnak. Elsősorban a barnaszén elégetésével keletkezik nagy mennyiségű pernye. Hátrányos hatása a mezőgazdaságban és az erdészetben részben a zöldség- és takarmánynövények szennyezéséből, valamint fluortartalmából adódik. A szántóföldi takarmánynövényeknél a pernyelerakódás a takarmány értékcsökkenéséhez, az állatok csekélyebb takarmányfelvételéhez, a tejhozam csökkenéséhez és olykor a legelő állatok élettani károsodásához vezet. Vegyes kálium-, kalcium- és alumíniumtartalmú ásványi anyagok alkotják a cementgyárak forgó csőkemencéiből felszabaduló port. Ezek finom eloszlásban leülepednek a gyár immissziós tartományában és olykor a gyümölcsösökben számottevő hozamcsökkenést idéznek elő. Az ólom-, cink- és rézolvasztók környékén a nehézfémeket tartalmazó porok csökkentik a mezőgazdasági és kertészeti növények növekedését és hozamát. Az ólom-oxid és a cink-oxid felhalmozódása a feltalajban a gyökerek leromlását és ezzel a növekedés zavarait idézi elő. A növényeken lecsapódott ólomvegyületeket az állatok táplálkozásukkor felveszik, és ezáltal súlyos károk keletkezhetnek szervezetükben. A levegőszennyezés hatása a vízminőségre A légkörből a szennyező anyagok különböző folyamatok révén „tűnnek el". Ezek: — kémiai átalakulás a légkörben, — felhőelem képződés, cseppé növekedés, kihullás, — kimosódás a csapadékkal, — szárazkiülepedés, adszorpció a felszínen. A szennyező anyagok kémiai átalakulása a légkörben homogén gázfázisú, vagy heterogén fázisú reakciókkal történik. Az átalakulások közül azok a leglényegesebbek, amelyek során az emittált anyagoknál károsabb termékek keletkezhetnek. A szennyező anyagok száraz kiülepedése csapadék nélküli időjárási helyzetekben hatékony. A légkör öntisztító képességét általában a csapadék határozza meg. Felhő- és csapadékkeletkezés, illetve csapadékhullás alkalmával a gázmolekulák ad-, abszorpció, a részecskék kondenzáció és ütközés révén a csapadékelemekbe kerülnek. A felhők alatt a gázok csapadékélemek általi adszorpciója (kimosódás) akkor folytatódik, ha az adott gáz koncentrációja nagyobb mint a felhős levegőben. A csapadék kémiai összetételének ismerete lényeges a légköri transzportfolyamatok, a szennyező anyag kimosódásának leírása, az anyagmérleg felállítása szempontjából. A csapadék mennyiségének növekedésével nő a területegységre jutó komponensek mennyisége. A nagyobb mennyiségű csapadékvíz az atmoszféra szennyeződéseinek nagyobb mérvű kimosódását eredményezi. A légköri nuleáris kísérletek megkezdése után hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a robbantások radioaktív szennyező hatása nemcsak a kísérlet környékére korlátozódik. A kísérlet helyének és idejének kiválasztásával csak korlátozott mértékben lehet befolyásolni a keletkezett radioaktóv anyagok kihullási helyét. A robbantások globális méretű, az egész Földre kiterjedő szenynyezést jelentenek. A légköri eredetű sugárzó anyag szennyezi a természetes vizeket, a talajt, a táplálékot. A radioaktív termékek a troposzférából elsősorban a csapadékkal kerülnek ki. A mérsékelt éghajlati övben a csapadékkal kikerülő mennyiség kb. 80%. Junge (1963) szerint az egyes esőzések radioaktív szennyezettsége igen éltérő lehet, ugyanakkor a kb. 1 hónapnál hosszabb átlagokra nézve a kihullott radioaktív szennyezőanyag-mennyiség egyenesen arányos a lehullott csapadékmennyiséggel. A mérések alapján a hasadási termék koncentráció az esővízben egyenesen arányos a levegőben mért koncentrációval. A légszennyezés káros következményei A környezeti tényezők közül az élővilág közvetlen kapcsolatban van a levegővel. Ha a légkör szennyeződése állandósul — vagyis az atmoszféra összetétele megváltozik —, az minden élőlényre, valamennyi fajra és generációra hat. E hatás eredménye az élőlények és társulások megváltozása is lehet. A légszennyező anyagok a talajba jutva megváltoztathatják annak összetételét. A levegő szennyezettsége a vizek szennyeződését is okozhatja, amint erre már részletesen rámutattunk. A légszennyeződés több helyen okozott már katasztrófát is. Főleg a szenynyező anyagok együttes hatása, a szilárd és gáz alakú szennyeződések jelenléte miatt, kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között sűrű füstköd (szmog) alakulhat ki. Ilyen katasztrófa volt Londonban 1952-ben és 1962-ben is. A füstköd másik formája a napfény és a gépjárművek nagymértékű füstkibocsátásának együttes jelenléte abban az esetben, ha a levegő páratartalma magas (pl. Los Angeles-i szmog). Ez általában a déli órákban alakul ki. Az ember egészségére károsító hatások közül a legfontosabbak az alábbiak: — a szénmonoxid az ember véréből, illetve a vér hemoglobinjából a oxigént kiszorítja, ezáltal csökken a testszövetekhez szállított mennyisége, légszomjat, végső soron fulladást okoz; — a kéndioxid a szem és a felső légutak nyálkahártyáját izgatja, kisebb koncentrációban az alsó légutakat károsítja, gyulladásos betegségeket idézhet elő; — a nitrogénoxid a levegőben nitrogéndioxiddá alakul át, amely a tüdőbe jutva, vízzel keveredve savvá alakul és a tüdőszövetek elroncsolódásán kívül erős tágulást is okoz, ezért a nitrogéndioxidot a nitrózus gázok közül külön is vizsgálni kell. A gépkocsik kipufogó gázaiból és a petrolkémiai iparból származó szénhidrogének között rákkeltő anyagok is vannak; — a klór roncsoló hatásával árt az emberi szervezetnek: a hidrogén-fluorid a nyálkahártyákon égéshez hasonló sebeket okoz. Az ammónia 0,5 mg/l-nél nagyobb koncentrációban könnyezést, szemfájdalmat okoz és gyulladást kelt, — ennél is magasabb koncentrációban súlyos légzési és keringési zavarokat, szívgyengeséget okoz; — a szilárd részecskék az egészségre szintén károsak, hatásuk hosszú idő múlva, lappangva jelentkezik. Az állati szervezettel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy például 1 g/m2/nap ülepedési mennyiséget elérő cementpor-szennyeződés, a hízóállatok napi súlygyarapodását 26%-kal csökkentette. A fluorfelvétellel kapcsolatosan megállapították, hogy ha a takarmányban és ivóvízben felvett fluor mennyisége az 1,2 mg/kg élősúlymenynyiséget meghaladta, káros változások álltak be az állatok csontszöveteiben. A gáznemű szennyezések a növények leveleinek a fonákán levő légzőnyílásokon át jutnak be a levél belső részébe és váltanak ki kisebb-nagyobb biokémiai és élettani reakciót. A lehetőség megítélésénél tartsuk szem előtt, hogy egy-egy fa levélfelülete több ezer m2, a légzőnyílások száma pedig mintegy 200 nyílás mm2-ként. A mérgezésnek a fejlődésben, a termés minőségében és mennyiségében mutatkoznak meg káros utóhatásai, esetleg a teljes pusztulás. Az SO2 például a klorofilt bontja és gátolja a fotoszintézist. A fluor a diszszimiláció — a lebontás — zavaraihoz vezet és csökkenti a légzést. Általában a klorózis, a levelek kisebbnagyobb mérvű élsárgulása, a kisebb sűrűségű légszennyeződéseknek is következménye. A por alakú szennyező anyagokat mérgező és termelést zavaró csoportokra bonthatjuk. Míg az előző csoportba tartozók a növényt elpusztítják, az utóbbiak — leülepedve a növényre — közvetve a légzőnyílások szűkítésével, a fényhatások csökkentésével, hőháztartási zavarokkal befolyásolják a növény anyagforgalmát. A töménység és a szennyezés időtartama és a növény bélső tulajdonságai mellett, külső tényezők is lényegesen módosítják a károsodás mértékét (fejlődési állapot, talaj, klíma stb.). A szén-dioxid veszélyei Figyelembe véve, hogy a légkör elszennyeződése világméretű probléma, célszerűnek látszik röviden áttekintenünk azokat a veszélyeket, amelyek a növekvő szén-dioxid termelésből adódóan földünk egészét fenyegetik. A témát Próbáld Ferenc „Változik-e éghajlatunk” c. könyve nyomán vázoljuk, mégpedig az éghajlat változásával kapcsolatos megközelítésben. Az éghajlat mai egyensúlyát fenyegető egyik veszedelem a légkör széndioxid-tartalmának gyarapodásából ered. A szén-dioxid nem sorolható a szennyező anyagok közé: állandó, sőt az élet számára nélkülözhetetlen alkotórésze a levegőnek, és a szabadban sehol, soha nem ér el egészségre káros töménységet. A légköri szén-dioxid mennyisége igen csekély, mégis jelentékeny éghajlati szerepe van: a földfelszín hősugárzásának egy részét elnyeli, 23
