Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
Gyermekek élelmet árusítanak európai nyelvet beszélő szudáni tolmácsom apja gazdag tábornok volt, s Josephnek állítólag harminc különböző mamától származó kb. száz testvére volt.) A másik avval kapcsolatos, hogy legtöbb esetben a szülők az általuk választott partnerrel való házasságkötésre kényszerítik fiatalon gyermekeiket. Lányoknál ez a kor legkésőbb tizennégy, fiúknál tizennyolc év. (Fuláni, angolul is beszélő, s a vizmű laborban főállásban dolgozó kertészünk, Omaru, saját törzsbéli 12 éves leányt, a Goshi-t vette feleségül, aki egy évre rá gyereket szült neki.) Bizonyos idő után a fiatal férj második feleség után néz. Ennek egyik oka pszichológiai: most már maga akar párt választani, szülői kényszer nélkül. Másrészt sok helyen a fiatal férj meg akarja kímélni a szülés előtt álló gyereklány feleséget a későbbi nehéz házkörüli munkától. így, ha van pénze, a szülésig új aszszonyt vesz magához, aki az elsőt megkíméli. Hogy ez Így van, azt Kanoban tapasztaltuk, mikor egy képzett hausza technikusunk 3 hónapja állapotos feleségével látogatóba jött és közölte, hogy már kiszemelte az új menyecskét. Kérdésünkre az állapotos asszonyka örömmel helyeselte férjének eme tevékenységét. Az iszlám hitű férjek azt gondolják, hogy a több feleséggel kordában tarthatják az egyik esetleg lázongó, vagy engedetlen asszonyt. Az arab mondás szerint ugyanis „el Mata Dugaha be Ukhtaha” szószerinti „üsd az asszonyt a nővérével”. A férjek lustaságára jellemző másik hivatalos indok az, hogy egy asszony nem képes ellátni a vendégeket. Tény, hogy az asszonyoknak csak lányaik segítenek. Nyilvánvaló azonban, hogy a többnejűségnek, s ebből kifolyólag a család számára több földdarab művelésének gazdasági indítékai is vannak. A mozlim feleség, hogy meg tudjon küzdeni az ilyen férji magatartással, önállóságának és önellátásának biztosítása érdekében függetleníteni akarja magát az esetleges válás esetére. Ezért is alakítja ki a saját gazdaságát. E magabiztosság és anyagi függetlenség mellett meglepő, hogy az asszonynak tisztelnie kell férjét, pedig az őt másodrangú polgárnak tekinti. Állítólag a Korán szerint a férfinak van, de az aszszonynak nincs lelke. A válás csakis a férj részéről történhet. Ha igaz, amit nekem mondtak, akkor elég, ha a férj a falu elöljárója előtt háromszor azt mondja a feleségének: menj el!, és az imám kimondja a válást. A fiatal fiúkat is korai önállóságra tanítják a korán iskolákban. Itt, az imám házához közel, saját kunyhót építenek maguknak és a tanulás évei alatt főleg a saját kis földjükön termelt élelemmel táplálkoznak. A leendő férj részéről történő ajándékozás régi szokás. Nigériában azonban ennek túlhajtása burjánzott el. Ez ellen legutóbb már a sajtóban is felléptek, mivel a vőlegényre rótt indokolatlan súlyos teher sok házasságot megakadályozott. Mindenesetre a közhittől eltérően a vőlegény nem „megvásárolja” a lányt, hanem az ajándékokká1! háláját fejezi ki a szülők iránt a lány neveltetéséért, s azt is érezteti, hogy a lány értékes lény az ő családjában is. A FÖLDHASZNÁLATI RENDSZER A projectek tervezésénél figyelembe kell venni az uralkodó földhasználati rendszert. Az esős időszakban való művelésre a seik a benyújtott kérelmek alapján osztja ki a családnak vagy egyéneknek a földet. Ennek nagysága az igénylő munkaerejének nagyságától függ. A nagyon értékes öntözendő dohány és gyümölcsös stb. földhasználati joga szigorúan magasabb fokú hatósági engedély beszerzésétől függ. Mivel pl. a szudáni dohánytermelés állami kézbe fut össze, a dohánytermelőket Nyilvántartó Társaság-ba szervezik úgy, hogy a termesztés, az aratás, a szárítás és a bálázás feladatát egységesen szabályozzák. Ezt hasonló jellegű más növényeknél is célszerű elvégezni. A nem mezőgazdasági művelésre kijelölt területeken történő legeltetési jogot azok kapják, akiknek állataik vannak s legeltetni akarnak. A fúr gazdák nem voltak hajlamosak az állattartással áttérni a vegyesgazdálkodási rendszerre. Tíz évvel ezelőtt még nem ismerték a hosszúnyelű kapát, a kaszát, a szántást, a szekeret, sem a téli takarmányozást. A kertészeten és a dohányföldön kívül másutt nem trágyázták a földet. Ebből következik, hogy a fúr földeket a november és június közötti száraz évszakban évről évre tevét, marhát és juhot legeltető nomád törzsek lepik el a megszokott vándorlási útvonalakon. Ezeknek nincs írott nyelvük, nem ismernek országhatárt, tevebőrből, festett növényi szálakból készített felszereléseik, edényeik, tengeri kagylókkal díszített tárgyaik népművészeti értékek. Tanyáik környéke éjszakánként hangos volt a fáklyafény melletti táncot és éneket kísérő tam-tam zajától. A nomádok csordái nemcsak a megmaradt gyér füvet és a fák megmaradt alacsonyabb lombjait legelték le, hanem a fúrok művelt területein maradt növényi maradványokat is. Ezen felül a megállapodás szerint kijelölt és körülkerített területeken bértrágyázást végeztek. Más volt a helyzet Kanoban. Itt az őszi fuláni pásztorkodás óriási csordái majdnem egész évben hozzájutnak a szükséges fűhöz, mert a talaj jó, és a csapadék mennyiségi és időbeli eloszlása is kedvezőbb. így itt nomád pásztorok nincsenek. A hagyományos csordajárásokat azonban pl. az öntözőrendszerek tervezésekor is ki kell hagyni, és a fővárosban száraz időben az új legelőre tartó csorda vonulása érdekében a főútvonalakon is leáll az egyébként zsúfolt közlekedés. Mindent összevetve: a szudáni projectben egy-egy család részére 2—2 ha nagyságú öntözött terület kiosztására került sor; az esős időszakban művelt területek projecten belül kiosztásra kerülő nagysága 3—4 ha-ra rúgott családonként. A kanoi B.U.B. projectben öntözött vetésszerkezettől függően 4— 5—6 ha terület illet meg egy farmert. vízjog és kártérítés Az egy családra eső betervezett terület nagyságának s e terület fekvésének döntő szerepe van a vízjog kiadásánál és a kártérítési összeg nagyságánál. Az iszlám törvények kétféle vízjogot ismernek. Az egyik szerint azok a területtulajdonosok, akiknek a földje a parton van, elegendő víz esetén egyenlő jogokat élveznek (parti jog = riparian right). A távolabb fekvők csak másodsorban kerülhetnek szóba. A második szerint az kap öntözéshez vízjogot, aki a vizet hasznosan és hamarabb kezdi használni (eltulajdonítási jog = appropriation right). A helyi szokások szerint a hatóság dönt abban, hogy az öntözendő terület nagysága, fekvése, az öntözendő növény és gyümölcsfák (economic trees) száma alapján milyen jogot biztosít. Fontos a kártérítés (compensation) is. Akiktől a project létesítése során területet vesznek el, vagy akit áttelepítenek, az a terület csökkenése, az elveszett gyümölcsfák stb. arányában jelentős összegű kártérítést kap, aminek mértéke ismét a terület nagyságától és fekvésétől (városhoz közel stb.) függően változik. E kérdés fontosságára mutat a Bakaion Project esete is. A nigériai Sokoto-Rima folyón épült 450 millió m3 kapacitású, 5 km hosszú, 50 m magas völgyzárógát többek között 30 000 ha öntözés vízellátását is biztosítja. Az öntözés megindult, de a farmerek jogos kártalanítását halasztgatták. Az érdekeltek fellázadtak, a kész öntözőműveket lerombolták: tizenhat halott és egy évi terméskiesés lett a gondatlan adminisztráció eredménye. A magyar vízügyi szakértők munkáját minden — nem csak az iszlám — fejlődő országban megbecsülik és segítségüket igénylik. Ez elsősorban az OVH helyes exportpolitikájának, a vízügyi szerveknek a TESCO, AGROINVEST stb. külkereskedelmi vállalatokkal kialakított jó kapcsolatának s természetesen a kiküldött szakértők jó munkájának is köszönhető: annak, hogy — különösen tartós szolgálat esetén — az egyszerű helyi lakossággal, a helyi beosztottakkal, valamint azok jól képzett vezetőivel is szót tudnak érteni, bizalmukat meg tudják nyerni. Enélkül nincs sikeres exporttevékenység. Gábri Mihály 18
