Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
VÉGRE A VÍZ MELLETT A Körös-éri csatornaőr Sokáig vágyott egy csatornaőri beosztásra Hevesi György, amíg a Kiskunsági Erdő- és Fagazdaság dolgozója volt. Mindig is a víz mellé kívánkozott, más élet után, mint amit az erdő adott. 1975-ben jelentkezett először kérelmével, de akkor, egy kicsit az asszony ellenkezésére, mégis nemet mondott, amikor felajánlották neki a kisszállási csatornaőrséget. S amit nem fogadott el 75-ben, azt elfogadta két év után, amikor már az asszony is jobb belátásra tért. . . Azért kellett a felesége beleegyezése, mert ő is „hivatali ember" lett a férjével együtt, fél műszakban őt is alkalmazták. Oly sokszor kellett helyettesíteni a férjét, ha elmegy intézkedni a környéken, a tanácsnál, vagy berendelik — mint most is, a november hetediki ünnepségre Szegedre, a szakaszmérnökségre, ahol átvehette jól megérdemelt kitüntetését, az elnöki elismerést! Igen, ilyenkor a feleség a helyettesítő. MINT A KATONA... Nem kellett Kisszállás, jó lett Kelebia. De még ha Kelebián élnének! Bizony a lakott helytől éppen 5 km távolságban van a csatornaőri lakás, jól felszerelve persze, mert velük együtt kijött a civilizáció minden áldása: a televízió, rádió, mosógép. Sőt, ha Hevesi György nyeregbe pattan, egy kis motorkerékpár viszi ide-oda, hiszen hoszszú a csatorna 27 km és 80 méter. Hevesi Györgyön egyenruha feszül, ünnepségre, megbeszélésre, hivatalos találkozásra mindig ezt veszi magára. Jól is mutat benne, szereti is, s ez adja meg a hatósági rangját. Mert hatósági képviselő, ott van a hely kijelölésnél, engedélyezésnél, felülvizsgálatnál, vagyis teszi a szakágazati feladatait, amit előírt neki a szolgálat. — Mintha katona lennék — mondja —, olyan nálunk a szolgálat. Ha hívnak védekezni, az olyan mint a háborús parancs! Itt, ezen a fennsíkon, ahol én a csatornaőri tisztet ellátom, mióta itt vagyok, még nem volt nagy víz. Az 1984-es esztendőben ugyan sok eső esett, de nem nálunk! Hanem kivettem azért a védekezésből a részem, csak nem itt, hanem máshol. Ahová a parancs szólított. S olyankor otthon van az asszony, ő látja el a mindennapi feladatokat. Mert az rengeteg ám! Elég ha a műszerkertet említem, ott mindent fel kell jegyezni a hőmérséklettől kezdve a talajvizén át a hómennyiségig, mindent de mindent, s aztán jelenteni kell. És a ház körül is sok a tennivaló! — Hol van ez a csatorna? — Kelebia közelében van a csatornaőri házunk. Maga a csatorna a Köröséri csatorna nevet viseli, s összesen 49 km hosszú, abból mint mondtam már 27 km az én szakaszom. 15 km a határon folyik. Természetes, hogy önkéntes határőr is vagyok — mondja Hevesi György —, hiszen nagyon ismerem a csatornámat. Már dicséretet is kaptam a határőrségtől. Maga a csatorna 3—5 méter széles, de a vízhozam a mérvadó! A maximális teljesítmény — amit nagy víz esetén átengedhetünk a jugoszláv szakaszra — 7,2 köbméter másodpercenként. TANULNI, TANULNI — Volt már ilyen nagy víz? — Mióta én itt vagyok, még nem! Sajnos, ezen a területen kevés víz esik. De ha nagy víz lenne, akkor vannak tározó tavaink, amelyek ilyenkor „békeidőben" halastavak. így aztán ezeknek a vízadását is én szabályozom. — Tanulás? — Abból mindig kijut. Mert ezt a szolgálatot folyvást tanulni kell. Nem úgy van, hogy az ember megtanul egy dolgot, aztán kész. No nem ám! Egyik tanfolyam a másikat éri, ezt nem felhányásként mondom, csupán csak megállapítom. — És mit csinál szabadidőben? — A ház körül tevékenykedem. Van 400 négyszögöl kertünk az őrtelep mellett, na én azt betelepítettem kedvem szerint. Nyolc őszibarackfám van, vegyesen, van köztük kora érő meg későn érő, de bizony az idei év nem sikerült, 12 szem barackom lett csak. Az almát nagyon szeretjük, hát telepítettem 11 goldent, 5 starkingot, 4 jonathánt, 2 őszi, 2 nyári almafát, van még szilva és cseresznye is a kertben. — És szőlő? — Frissen forgattam a talajt. Nahát én sok mindent telepítettem: Kocsis Irmát, kardinálét, szőlőskertek királynéját, piros traminit, kövidinkát, muskotályt. — Más juttatás? — 6000 négyzetméter homok. Itt szépen mutatkozott a kukorica, de hát, közel a rezervátum, aztán jönnek a vaddisznók, s nem lehet ellenük semmit sem csinálni. Letrimbolják a vadak a kukoricát. Aztán, ha a vadkárt ki is fizeti az erdőgazdaság, nekem kukorica kellene. „MAGUNKBAN IS JÓ..." — Mit nevel? —• Szeretem a jószágot. Nem is tudnák meglenni nélküle. Most például van két növendék bikám. Már 450 kg-tól fölfelé be lehet adni, de én egyszer olyan bikát adtam le, amely 9 mázsát és 10 kg-ot nyomott. Ha otthon vagyok, az én dolgom az állatetetés is. Aztán az udvar tele van aprójószágggal. De csak a baromfit szeretem, a kacsát, libát nem állom. És persze vannak hízóim is. Tavaly kettőt vágtam, az idén karácsonyra négyet szeretnék ölni. — Négyet? Mit lehet csinálni ennyi hússal? — Megenni, feltétlenül. De csak akkor tudok négyet vágni saját magamnak, ha sikerül szerezni egy nagy mélyhűtő ládát, Olyat, amelynek az ára 25 ezer forint. Aztán az a láda egész évben adná nekem a jó disznóhúst. — Ki a böllérje? — A keresztkomám, Cseke József. Nagyon jó szájaíze van, érti a dolgát. — Ilyenkor üres a ház, ugye? — Hát iskolai évben igen. A kisfiam, Gyurika 12 éves, bent tanul Kisszálláson, mert körzetesítették az iskolát. Hát bizonyos, hogy jobb dolga van neki ott, mintha innen, messziről kellene iskolába járni. De tudja, milyen az ember? Szeretné maga körül tudni a fiát. így aztán nagyon hiányzik. — Nem vágynak emberek közé? — Igen is, nem is. Én mindig emberek között forgok. Mennek a munkák, a műtárgy építésnek én vagyok a művezetője. Meg sokféle hivatalos dologban kell intézkedni. De az az igazság, szeretünk magunkban is lenni. Meg aztán építkezünk is, igaz, nem itt, hanem Kisszálláson. Családi ház épül, jó nagy, mert a melléképületekkel együtt lesz vagy 160 négyzetméter. Ott is van egy telek, 300 négyszögölnyi, benne is szőlő terem, bornak való. — Ma hánykor kelt? — Fél ötkor, mert mentem a halászokhoz, zsilipnyitás volt, tócsapolás. De rendszerint ilyen korán kelünk. Megetetjük az állatokat, azután jön a szakszolgálati feladat, annyi a tennivaló, hogy néha azt se tudja az ember melyiket csinálja előbb. KETTEN KAPTAK — A tél nehéz Kelebián? — Mint mindenütt. A csatornaőrnek nem éppen könnyű időszak a tél. A műtárgyak tisztítása, jégtelenítése nem a könnyű munkák közé tartozik. És a közlekedés is nehezebb. — Mekkora a csatornaőri ház? — Két szoba plusz konyha, éléskamra. Van itt vendégszoba is. Hiszen néha védekezni kell. Ezért is épül most egy új kút, 200—220 méter mélységből hozzák föl majd a vizet. A védekező személyzetnek itt bázisa van. — Mit szól az elnöki elismeréshez? — Viszem haza: az aszonyé is. Mert ezt ugye, mégiscsak ketten kaptuk, hét év munkája után. Takács Tibor 19
