Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 1. szám

VÉGRE A VÍZ MELLETT A Körös-éri csatornaőr Sokáig vágyott egy csatornaőri beosz­tásra Hevesi György, amíg a Kiskunsági Erdő- és Fagazdaság dolgozója volt. Mindig is a víz mellé kívánkozott, más élet után, mint amit az erdő adott. 1975-ben jelentkezett először kérelmé­vel, de akkor, egy kicsit az asszony el­lenkezésére, mégis nemet mondott, ami­kor felajánlották neki a kisszállási csa­tornaőrséget. S amit nem fogadott el 75-ben, azt elfogadta két év után, ami­kor már az asszony is jobb belátásra tért. . . Azért kellett a felesége beleegyezése, mert ő is „hivatali ember" lett a fér­jével együtt, fél műszakban őt is alkal­mazták. Oly sokszor kellett helyettesíteni a férjét, ha elmegy intézkedni a környé­ken, a tanácsnál, vagy berendelik — mint most is, a november hetediki ün­nepségre Szegedre, a szakaszmérnök­ségre, ahol átvehette jól megérdemelt kitüntetését, az elnöki elismerést! Igen, ilyenkor a feleség a helyettesítő. MINT A KATONA... Nem kellett Kisszállás, jó lett Kele­­bia. De még ha Kelebián élnének! Bi­zony a lakott helytől éppen 5 km tá­volságban van a csatornaőri lakás, jól felszerelve persze, mert velük együtt ki­jött a civilizáció minden áldása: a te­levízió, rádió, mosógép. Sőt, ha Hevesi György nyeregbe pattan, egy kis mo­torkerékpár viszi ide-oda, hiszen hosz­­szú a csatorna 27 km és 80 méter. Hevesi Györgyön egyenruha feszül, ünnepségre, megbeszélésre, hivatalos találkozásra mindig ezt veszi magára. Jól is mutat benne, szereti is, s ez adja meg a hatósági rangját. Mert hatósági képviselő, ott van a hely kijelölésnél, engedélyezésnél, felülvizsgálatnál, vagy­is teszi a szakágazati feladatait, amit előírt neki a szolgálat. — Mintha katona lennék — mond­ja —, olyan nálunk a szolgálat. Ha hív­nak védekezni, az olyan mint a hábo­rús parancs! Itt, ezen a fennsíkon, ahol én a csatornaőri tisztet ellátom, mióta itt vagyok, még nem volt nagy víz. Az 1984-es esztendőben ugyan sok eső esett, de nem nálunk! Hanem kivettem azért a védekezésből a részem, csak nem itt, hanem máshol. Ahová a pa­rancs szólított. S olyankor otthon van az asszony, ő látja el a mindennapi fel­adatokat. Mert az rengeteg ám! Elég ha a műszerkertet említem, ott mindent fel kell jegyezni a hőmérséklettől kezd­ve a talajvizén át a hómennyiségig, min­dent de mindent, s aztán jelenteni kell. És a ház körül is sok a tennivaló! — Hol van ez a csatorna? — Kelebia közelében van a csator­naőri házunk. Maga a csatorna a Körös­éri csatorna nevet viseli, s összesen 49 km hosszú, abból mint mondtam már 27 km az én szakaszom. 15 km a hatá­ron folyik. Természetes, hogy önkéntes határőr is vagyok — mondja Hevesi György —, hiszen nagyon ismerem a csatornámat. Már dicséretet is kaptam a határőrségtől. Maga a csatorna 3—5 méter széles, de a vízhozam a mérv­adó! A maximális teljesítmény — amit nagy víz esetén átengedhetünk a jugo­szláv szakaszra — 7,2 köbméter másod­percenként. TANULNI, TANULNI — Volt már ilyen nagy víz? — Mióta én itt vagyok, még nem! Sajnos, ezen a területen kevés víz esik. De ha nagy víz lenne, akkor vannak tározó tavaink, amelyek ilyenkor „béke­időben" halastavak. így aztán ezeknek a vízadását is én szabályozom. — Tanulás? — Abból mindig kijut. Mert ezt a szolgálatot folyvást tanulni kell. Nem úgy van, hogy az ember megtanul egy dolgot, aztán kész. No nem ám! Egyik tanfolyam a másikat éri, ezt nem fel­hányásként mondom, csupán csak meg­állapítom. — És mit csinál szabadidőben? — A ház körül tevékenykedem. Van 400 négyszögöl kertünk az őrtelep mel­lett, na én azt betelepítettem kedvem szerint. Nyolc őszibarackfám van, ve­gyesen, van köztük kora érő meg későn érő, de bizony az idei év nem sikerült, 12 szem barackom lett csak. Az almát nagyon szeretjük, hát telepítettem 11 goldent, 5 starkingot, 4 jonathánt, 2 őszi, 2 nyári almafát, van még szilva és cseresznye is a kertben. — És szőlő? — Frissen forgattam a talajt. Nahát én sok mindent telepítettem: Kocsis Ir­mát, kardinálét, szőlőskertek királyné­ját, piros traminit, kövidinkát, musko­tályt. — Más juttatás? — 6000 négyzetméter homok. Itt szé­pen mutatkozott a kukorica, de hát, kö­zel a rezervátum, aztán jönnek a vad­disznók, s nem lehet ellenük semmit sem csinálni. Letrimbolják a vadak a kukori­cát. Aztán, ha a vadkárt ki is fizeti az erdőgazdaság, nekem kukorica kellene. „MAGUNKBAN IS JÓ..." — Mit nevel? —• Szeretem a jószágot. Nem is tud­nák meglenni nélküle. Most például van két növendék bikám. Már 450 kg-tól fölfelé be lehet adni, de én egyszer olyan bikát adtam le, amely 9 mázsát és 10 kg-ot nyomott. Ha otthon vagyok, az én dolgom az állatetetés is. Aztán az udvar tele van aprójószágggal. De csak a baromfit szeretem, a kacsát, libát nem állom. És persze vannak hízóim is. Tavaly kettőt vágtam, az idén kará­csonyra négyet szeretnék ölni. — Négyet? Mit lehet csinálni ennyi hússal? — Megenni, feltétlenül. De csak ak­kor tudok négyet vágni saját magam­nak, ha sikerül szerezni egy nagy mély­hűtő ládát, Olyat, amelynek az ára 25 ezer forint. Aztán az a láda egész évben adná nekem a jó disznóhúst. — Ki a böllérje? — A keresztkomám, Cseke József. Nagyon jó szájaíze van, érti a dolgát. — Ilyenkor üres a ház, ugye? — Hát iskolai évben igen. A kisfiam, Gyurika 12 éves, bent tanul Kisszálláson, mert körzetesítették az iskolát. Hát bi­zonyos, hogy jobb dolga van neki ott, mintha innen, messziről kellene iskolá­ba járni. De tudja, milyen az ember? Szeretné maga körül tudni a fiát. így aztán nagyon hiányzik. — Nem vágynak emberek közé? — Igen is, nem is. Én mindig embe­rek között forgok. Mennek a munkák, a műtárgy építésnek én vagyok a mű­vezetője. Meg sokféle hivatalos dolog­ban kell intézkedni. De az az igazság, szeretünk magunkban is lenni. Meg az­tán építkezünk is, igaz, nem itt, hanem Kisszálláson. Családi ház épül, jó nagy, mert a melléképületekkel együtt lesz vagy 160 négyzetméter. Ott is van egy telek, 300 négyszögölnyi, benne is szőlő terem, bornak való. — Ma hánykor kelt? — Fél ötkor, mert mentem a halá­szokhoz, zsilipnyitás volt, tócsapolás. De rendszerint ilyen korán kelünk. Megetet­jük az állatokat, azután jön a szakszol­gálati feladat, annyi a tennivaló, hogy néha azt se tudja az ember melyiket csinálja előbb. KETTEN KAPTAK — A tél nehéz Kelebián? — Mint mindenütt. A csatornaőrnek nem éppen könnyű időszak a tél. A mű­tárgyak tisztítása, jégtelenítése nem a könnyű munkák közé tartozik. És a köz­lekedés is nehezebb. — Mekkora a csatornaőri ház? — Két szoba plusz konyha, éléskam­ra. Van itt vendégszoba is. Hiszen néha védekezni kell. Ezért is épül most egy új kút, 200—220 méter mélységből hoz­zák föl majd a vizet. A védekező sze­mélyzetnek itt bázisa van. — Mit szól az elnöki elismeréshez? — Viszem haza: az aszonyé is. Mert ezt ugye, mégiscsak ketten kaptuk, hét év munkája után. Takács Tibor 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom