Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
Századunk második felében új veszélytényezőként jelentek meg a vizeket érő rendkívüli szenynyezések, amelyek a természeti erőktől eltérően az ember gazdasági tevékenységéből fakadnak, véletlenszerűek, előrejelezhetetlenek. Ennek következtében az ellenük való védekezés célja, eszközei és módszerei az árvíz és ’belvíz elleni védekezéstől eltérnek. Nem tér el azonban a védelem szervezete és szervezettsége: mindhárom feladatot a vízügyi szervek látják el. Az alapokat nem érintő különbség az, hogy a vízminőségi kárelhárításban a vízügyi szervezeteken kívül gazdálkodó szervezeteknek (üzemeknek) a védekezésben nagyobb szerep jut. Az ilyen módon egységes védekezés jogi-, műszaki-, gazdálkodási-, tervezési-, intézkedési-, együttműködési és tervrendszere rendezett és szabályozott. Az 1984. év a mérsékelten vízszegény évek sorába tartozott. A felszíni vizek tartósan a közepes és kisvízi tartományban maradtak, csak rövid idejű, kis árhullámok jelentkeztek. A talajvízszintek az év elején tovább csökkentek, tavasszal elérték az átlagos szintet, amely a nyár elejéig megmaradt, majd lassú csökkenésük volt észlelhető. A felszíni vízkészletek minősége túlnyomó többségében továbbra is tiszta és közepesen szennyezett kategóriába tartozott. A természetes védettségű felszín alatti vizek minősége nem változott. Az elmúlt évben a rendkívüli szenynyezések száma 228 volt. Számuk az előző évekhez képest kismértékben növekedett. Veszélyeztető hatásuk a kisvízhozamok miatt nagyobb volt. Nőtt a szennyezések tartóssága, a védekeA vízminőségi kárelhárítás 1984 zésre fordított munkaidő, a költségek, valamint az okozott károk nagysága. A vízigények kielégítése összességében megfelelő volt, de a tartós kisvízhozamú időszakokban egyes térségekben feszültségek keletkeztek, amelyeket csak rendkívüli erőfeszítések árán sikerült feloldani. A vízminőségi helyzet alakulása Az elmúlt tíz évben a vízminőségvédelemmel kapcsolatos figyelem és tevékenység a passzív védelem helyzetéből az aktív védelem irányába mozdult el. Az ötéves tervciklusonkénti 20—25 milliárd Ft értékű népgazdasági ráfordítás árán a vizek minőségének általános romlási folyamata megállt és megjelentek a javulás kezdeti jelei is. Vízkészleteink nagy része — egyszerű, esetenként bonyolultabb víztisztítási technológiák alkalmazásával és egyéb vízminőség-szabályozási beavatkozásokkal — mind az ökológiai, mind a vízhasználati követelményeknek megfelel. A vízminőséget és annak alakulását továbbra is a „hagyományos" szenynyezőanyagok determinálják; kémiai oxigén igény, szerves oldószer extrakt, nitrogén formák, sók. Az eddigi célvizsgálatok keretei között feltárt mérgező, íz- és szagrontó anyagok, toxikus fémek, szerves mikroszennyezők, továbbá a biológiai és radioaktív szennyezettség — egyes rendkívüli esetektől eltekintve — nagy biztonsággal a határérték alatt maradnak. Levegőztetés légbefúvással A Duna mentén javuló tendencia érvényesül, ami az osztrák, csehszlovák és a hazai erőfeszítések együttes eredménye. Ugyanakkor a hazai vízgyűjtőn még maradnak „feszültséggócok" (pl. Séd—Nádor rendszer), amelyek végleges felszámolása a VII. ötéves terv feladata lesz. A Tisza vízminősége lényegében nem romlik, de az I. osztályú vízminőség stabilizálása gondokat okoz. Ennek oka a vízgyűjtő viszonylag nagy érzékenységén kívül egyes mellék vízfolyások (Szamos, Kraszna, Berettyó, Sebes-K6-Védekezési gyakorlat merülő falakkal Ipari szennyvíz (Foto: VGI)
