Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 6. szám

Kis-Balatoni részlet elektromechanikus mozgatású egyszerű síktáblás mozgatóberendezéssel. Utóbbi kiképzése lehetővé teszi az alsó-felső vízleeresztést. Az 5,0 m-es zsilipnyíláson kisebb hajók, úszó gépek átzsiIipelhetők. E vízszintszabályozó zsilip a védő­­rendszer egyetlen műtárgya, melynek telepítésénél lehetőség nyílt az ásványi talajra történő alapozásra. Az építés két lépcsőben telepített vákuumkutas talaj­­vízszintsüllyesztés mellett 45x90 m-es 6,5 m mély teljesen száraz munkagödörben zajlott le. Eközben különös gondot kel­lett fordítani a bebetonozandó acélszer­­kezetek időbeni legyártására és pontos elhelyezésére. Az építéshez 1300 m3 betont, 75 tonna betonacélt és 62 tonna acélszerkezetű elemet használtunk fel. Az elzárószerkezetek és mozgatóberen­dezések gyártása és szerelése a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság vállalko­zásában történt. A kazettatöltésbe kerülő műtárgyak feladata a kazetta vízszintjének szabá­lyozása, a víz be- és kivezetése. A tel­jesen azonos szerkezetű műtárgyak 25 m hosszú NA 1900 mm-es horganyzott hullámlemez csőátereszből (ARMCO), felvízi és afvízi végükön monolit vas­beton zsilipaknákból állnak. A felvízi zsilipaknákba egy-egy elektro-mechanikus mozgatású síktáblás elzárást helyeztünk el. A tőzeges alta­laj miatt a zsilipaknák cölöpalapra a csőátereszek 50 cm vastag kavics­­ágyazatra kerültek 30 cm-es túlemelés­sel. A horganyzott hullámlemez csőát­eresz hosszú élettartamának biztosításá­ra kívül-belül Katepox bevonatot alkal­maztunk. A vasbeton zsilipaknák és a csőáteresz csatlakozásánál rugalmas kapcsolatot képeztünk ki, amely lehe­tővé teszi a terhelés hatására bekövet­kező alakváltozást. A védőrendszer egyik járulékos létesít­ménye a már korábban említett Zala­­vár—zalaszabari összekötőút. A beru­házás során az út mintegy 1,5 m-es emelésére volt szükség. Korszerű bur­kolat is épült. Az út alá épített „négy­lyukú" áteresz 1,65 m átmérőjű SIÓMÉ csövekből készült és a vízforgalmat segí­ti elő. Az Igazgatóság és a KM Szom­bathelyi Igazgatóság közös beruházásá­ban VÍZIG kivitelezésben elkészült új Zala-híd 10+20-1-10 m-es nyílású. A tározó felett a visszaduzzasztott Zala szakasz jobb partján a külvizeket a visszatöltésezett vízfolyások gravitá­ciósan juttatják a befogadóba. A Bá­­rándi, Búberki és Zalaapáti belvízöblö­­zetekben a belvizet és a töltésen átszi­várgó vizet a töltéssel párhuzamos csa­tornák gyűjtik össze és egy-egy kiegyen­lítő tározón keresztül a 0,25 illetve 0,66 m3/s teljesítményű szivattyútelepekhez vezetik. A Zala balparti töltése mellett a me­derelzárástól a Zalaapáti hídig szintén szivárgó csatorna húzódik. A víz elve­zetése a Kis-Zala csatornába történik, melynek torkolatát a védőrendszer I. üte­mének vízszintje nem befolyásolja. A víz egyenletes áramlási viszonnyait a tározótérben a BME Vízgazdálkodási Tanszéke hidraulikus modellkísérlettel vizsgálta. Ennek eredménye alapozta meg a tározótérbe eső töltések vonal­­vezetésének meghatározásán túl a te­rületen elvégzendő áramlásszabályozó földmunkákat. Az egyenletes sebesség­eloszlás az áramlásra merőleges de­­póniák megszakításával, földnyelvek át­vágásával, az építéshez használt utak elbontásával érhető el. A kazettában a gyors feltöltés és leürítés érdekében víz­elosztó és gyűjtő csatornahálózatot ala­kítottunk ki. Az állandóan magas talaj­vízszint miatt ezeket a földmunkákat többnyire „mocsárjára" kotrókkal vé­geztük el. A védőrendszer I. üteme kivitelzése során talán a legnehezebb, legrosszabb körülmények között végzett munka a tcrozótér növényzetének eltávolítása volt. A fa, cserje, gaz eltávolítására azért volt szükség, hogy lehetőség sze­rint minél kevesebb elbomló szerves anyag maradjon vissza. A tározótér te­rülete jórészt lefolyástalan, a talajvíz­szint az év túlnyomó részében néhány dm-re megközelíti, vagy el is éri a te­repszintet. Ez a növényzet eltávolítását rendkívüli módon megnehezítette. A 333 ha zárt erdő 75%-át az addig kezelők (Zalai és a Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó gazdaság, MGTSZ-ek), a többit az Igazgatóság, alvállalkozók, GMK-k termelték ki. Ezek megközelíté­séhez 6,5 km földutat kellett kiépíteni és lebontani, mivel a faanyag kiszállítása enélkül lehetetlen lett volna. A csapa­dékos időszakokban belvízátemelő szi­vattyúk üzemeltetésére is szükség volt. Az erdők kitermelésén túl mintegy 80 ezer db szórványos fát, 230 ha cserjét és bozótot vágtunk ki, közel 600 ha terüle­tet kaszáltunk le. A fanyagot a tározó­téren kívülre szállítottuk, a fahulladé­kot és a gazt megsemmisítettük. A tározó egy ütemben történő feltöl­tése a hatalmas szárazföldi növénytö­meg egyszeri eltávolítása és a növény­zet megújuló vegetációja miatt tehetet­len lett volna. Ezért az Igazgatóság olyan „szakaszos vízborításának neve­zett tervet dolgozott ki, melynek lényege a víztározó szakaszos feltöltése a víz tervezett áramlási irányának megfele­lően a szárazföldi növényzet eltávolítá­sának és az elöntendő területen folyó építési munkák haladási sebességének függvényében. A szakaszos vízborításra a meglevő keresztirányú vízfolyások de­­póniáit használtuk fel, melyek a tározott vizet tartották. így a növényzet eltávolí­tása után az adott területre azonnal rá­engedtük a vizet, s ezzel megakadá­lyoztuk a szárazföldi vegetáció kifejlő­dését. A szakaszos vízborítás technikai lebo­nyolításához a Zalát a végleges me­derelzárás fölött 1,4 km-rel a Közép­­dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a TAURUS által közösen kifejlesztett 5,0 m átmérőjű tömlőgáttal zártuk le. E fölött a Zala elbontott jobbparti töltése helyén a felduzzasztott vizet az elön­tendő területre tereltük. Az egyes sza­kaszok árasztása üzemvízszintig történt, ennek elérése után a tömlőt 'leengedtük. A szakaszos vízborítás ütemei a követ­kezők voltak: — A Zalavár—zalaszabari úttól É-ra eső terület 1983 őszétől lefolyástalan, a terület vízborítása 1984 tavaszáig megtörtént. — A Radai pataktól É-ra eső terüle­tet a kazettatöltésen kívül 1984. április 20. — Kazetta 1984. május 29. — A Radai patak, a Garabonci ha­tárárok és a terelőtöltés közti terület 1984. augusztus 1. — A víztároló fennmaradt része 1985. április 10. Az árasztás után a szemünk előtt vál­tozott át a táj. Az egyre növekvő vízfe­lület táguló teret, majd otthont ad a tenyérnyire zsugorodott Kis-Balaton te­rületéről érkező és itt nagyobb élet­teret találó madárvilágnak . Az árasztás hatására az emelkedő víz­szint elhabolással fenyegette az elkészült töltéseket. A hullámverés ellen a ter­vező élő nádsáv kiépítését írta elő. A ki­vitelezés során a rézsűre 3,0 m széles 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom