Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 5. szám

egy ideig emelkedik. Az emelkedés idő­szakában — kezdődhet persze az a szakasz második, harmadik hozzászóló­val is — hangzanak el a legjobb véle­mények, feltárul a probléma lényege, friss gondolatok születnek. Ennek a sza­kasznak a végén kell megtartani az ülés vezetőjének összefoglalóját, meg­előzve a figyelem kifáradását, az is­métléseket, az értéktelen hozzászóláso­kat. Az ülés célja: a legjobb megoldás elérése. Egyes esetekben célszerű lehet kompromisszumos döntést hozni, de nem lehet jellemző a döntésekre az állandó kompromisszum. A legfőbb kö­vetelmény, hogy az értekezlet végére minden esetben szilárd vélemény ala­kuljon ki a legjobb megoldásról és en­nek alapján szülessen meg a döntés. Az értekezlet résztvevőinek együttes al­kotó munkája jut kifejezésre az ilyen döntésekben. A döntésekkel szemben fontos köve­telmény, hogy azok nem lehetnek tör­­vénysértőek, szabályokba ütközők és nem lehetnek ellentmondásosak sem. A döntések csak akkor szolgálják jól a cél elérését, ha — konkrétak, — egyértelműek, — világosan megfogalmazottak, — címzettekhez szólóak, — reális határidőket jelölnek meg. Beszámolók készítése a testület és a választók számára A vállalati vezető testület részére ké­szülő beszámolóknak az a sajátosságuk, hogy ezek többsége döntések alapjául szolgál, ami eleve meghatározza szer­kezeti felépítésüket. A döntés-előkészítő testületi üléseken megvitatásra kerülő előterjesztésekkel, beszámolókkal szemben támasztott kö­vetelményekkel az előző pontban már foglalkoztunk, ezért e helyen csak tézis­­szerűen utalunk ezek lényegére. A legfontosabb követelmények az alábbiak: Az előterjesztés, a beszámoló — ismertesse a megoldandó problé­mát (amiben dönteni kell); — utaljon egyértelműen a megoldás módjára, várható eredményére, tartalmazzon alternatívákat, vegye számba a végrehajtáshoz szüksé­ges feltételeket; — legyen tárgyilagos, előzze meg alapos elemzés; — legyen tömör, világos, közérthető, kerülje a terjengősséget, a rész­letek kerüljenek mellékletbe; — pontosan fogalmazza meg — az előterjesztésre alapozva — a ha­tározati javaslatot. Az előterjesztés felsorolt követelmé­nyei biztosítják az állásfoglalás, illetve döntés megalapozását, a tényekre épülő konkrét véleménynyilvánítást, az állás­pontok, nézetek, erőviszonyok felmérésé­nek lehetőségét. A választók részére készítendő be­számolók összeállítása általában kétféle módon történik: — a testületi tagok személyes mun­kájával, 1 Ralf Dahrendorf: Industrie und Betriebsoziologie, Berlin, 1965. — a testületi tagok és a szak-appa­rátus együttműködésével. Ezekkel a beszámolókkal szemben alapvető követelmény, hogy elsősorban a dolgozókat közvetlenül érintő kérdé­sekkel foglalkozzanak és adjanak vá­laszt azokra a problémákra, amelyeket korábban felvetettek. Az üzemi demok­rácia eddigi fórumainak működésével kapcsolatos tapasztalatok ui. azt mutat­ják, hogy a dolgozók érdeklődése, aktív közreműködése csak abban az esetben biztosítható, ha felvetéseikkel, javasla­taikkal az arra illetékesek érdemben foglalkoznak és a megfelelő visszocsa­­tolásról is gondoskodnak. Ellenkező esetben aktivitásuk csökken. Ezt figye­lembe véve tehát rendkívül fontos, hogy a vállalati vezető testületek tagjai tart­sák alapvető kötelességüknek a korrekt visszacsatolást, mivel ennek révén to­vábbi bátorítást adnak a „beleszólási lehetőség” érvényesítésére és az alul­ról felfelé áramló információs csatornák zavartalan működtetéséhez, ami a vál­lalat egészséges működése szempontjá­ból nélkülözhetetlen. A közvetlen termelésben dolgozó munkások a termelési zavarokat, rend­ellenességeket, a munkájukkal kapcso­latos problémákat közvetlenül észlelik és ismerik a munkatársaiknál előfor­dulókat is, tehát az aktivitás nemcsak utólagos problémaészlelés, hanem számtalan megelőző elgondolást is tar­talmaz, melyeket a vezetés nem nélkü­lözhet, Konfliktushelyzetek és megoldásuk Elvitathatatlan tényként kell elfogad­nunk azt a megállapítást, hogy a társa­dalmi, gazdasági fejlődés természetes velejárói a konfliktusok. Elfogadható Ralf Dahrendorfnak1 az a megállapítá­sa, hogy „a konfliktusok állandóan al­kotóerőként jelennek meg, amelyek a megkövesedett társadalmi viszonyokat fellazítják és elősegítik az új formák létrehozását. Ebben az értelemben a konfliktusok létezése nem a betegség jele, hanem egy üzem vagy gazdasági rendszer vitalitásáé.” Konfliktusok tehát nem csupán működési zavarok vagy szubjektív hibák következtében keletkez­hetnek, mint ahogy ezt sokan tévesen hiszik. Progresszív és egyben reális célok megvalósításának folyamatában is ke­letkezhetnek és keletkeznek is konflik­tusok, mert a változások és változtatá­sok a valóság különböző dimenzióiban sokszor nem várt, előre nem látható kö­vetkezményekkel járhatnak. Ha azonban hiányzik a folyamatok végiggondolása a cselekvések előtt, illetve csak a le­hetséges pozitív következmények szám­bavétele alapján készül egy-egy prog­ram, akkor szükségszerűen keletkezik majd probléma a realizálás során. A feltételek nem kellő számbavétele több­nyire együtt jár a nem kívánatos követ­kezményekkel. A megoldás útja tehát lehetőség szerint a prevenció. Az üzemi konfliktusok alapvetően a vállalati társadalmi-gazdasági döntések meghozatalával függnek össze. Az új gazdálkodási rendszerben a konfliktu­sok nagyobb mértékben jelentkeznek a vállalatok szintjén, mint az eddigiekben. A vállalatok új helyzetbe kerültek, mert termelési tevékenységüket a piacon kell realizálniuk, s ha ez tartósan nem sike­rül, akkor veszélybe kerül önálló léte­zésük is. így a felmerülő társadalmi konfliktusok javarészét maguknak kell megoldaniok s nem háríthatják át ezt a felsőbb szervekre. Korábban mód nyí­lott például arra, hogy a vállalat gaz­daságtalan tevékenység esetén is ered­ménnyel harcoljon az átlagbérek eme­léséért, vagy akár a létszám növelésé­ért is, a jövőben azonban vállalati szin­ten kell összhangot teremteni a kollek­tíva béremelési igénye és a vállalat anyagi lehetőségei, a meglévő munka­potenciál és a piacon realizálható ter­melőtevékenység között. Mint ahogy általában, úgy a válla­lati szférában is előtérben állnak azok a konfliktusok, amelyek a különböző változtatásokból adódnak, legyenek azok technológiai jellegűek, szervezeti kérdéseket érintők vagy más természe­tűek. Ezek feloldásának egyik hatékony eszköze a dolgozók minél szélesebb kö­rének bevonása az ilyen jellegű elgon­dolások előkészítésének folyamatába és a döntések előkészítésébe. Számtalan tapasztalat igazolja ui. azt a megálla­pítást, hogy a változások előkészítésé­ben és a döntéshozatalban való szemé­lyes részvétel növeli az elfogadott program helyeslésének fokát. A dolgo­zókra ráerőszakolt tervezet könnyen vált ki ellenállást vagy csökkenti az érdek­lődést a megvalósítás iránt. Fentieken kívül a vállalatoknál szám­talan más kérdésben is kialakulhatnak konfliktushelyzetek, amelyek közül az alábbiakban néhányat csak címszavak­ban sorolunk fel. — Érdekellentét a vállalat különböző csoportjai között (pl. vállalati gaz­dasági munkaközösségek esetén), — A termelés fejlesztése és a környe­zetvédelmi követelmények érvénye­sítése közötti konfliktus; — Generációs problémákból eredő konfliktusok; — Konfliktusok a szervezet különböző vonalai között; — Ellentmondás a rendelkezésre álló munkaerő és a vele szembeni kö­vetelmények között; — Bérezési, premizálási ügyekkel kapcsolatos konfliktusok; — A szociális ügyekkel kapcsolatos konfliktusok stb. Az említett és fel nem sorolt konflik­tusok eredményes feloldásának fontos feltétele azok időben történő felismerése és felszínre hozatala. Ez lehetővé teszi az érintettekkel a folyamatos párbeszé­det, véleménycserét, igénybe véve a párt- és társadalmi szervek támogatását is. Más megfogalmazásban: a konflik­tusok felismerése után azonnal műkö­désbe kell léptetni az érdekegyeztetés mechanizmusát. Ennek a vállalatoknál már kialakultak az intézményesített for­mái. Már a döntés-előkészítés folyamatá­ban kell megkezdeni a kielégítő komp­romisszum keresését, a kölcsönösen el­fogadható megoldás kialakítását. Rosz­­szul fog működni ez a mechanizmus ott, ahol a döntés a szavazás pillana­tában derül ki, hogy a különböző fó­rumok között nincs meg az egyetértés. L. F. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom