Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
1. táblázat A szennyezés okát azonban nem tárta fel. Az üzem a vízfolyás olajmentesítését egy ideig merülőfalak és perlit segítségével, később a meder száraz részén, az olajszivárgási sáv hosszában árkot nyitott és az árokba beszivárgott olajat elégette. Az árokba beszivárgott olaj kisebb-nagyobb megszakításokkal több hónapon át égett. Az olajbeszivárgás a vízfolyásba időnként megszakadt. Ennek oka, hogy ha a csatornában a vízszint ugrásszerűen megemelkedett, a talajvíz áramlása a meder felől a terület felé irányult és az olajbeszivárgás a mederbe átmenetileg megszűnt. A csatornavízszint növekedését előidézte kéthetenként — a hétvégeken három napon keresztül — a Hajdúsági Iparművek szennyvízleeresztése, továbbá szeptember 20. és október 25. között az Oláh- és Nagyréti tározók leürítése. Megfigyelhető volt, hogy csapadék után az olajbeszivárgás a vízfolyásba a lehullott csapadék mennyiségétől függően erősödött, majd fokozatosan csökkent, majd állandósult. A beszivárgás mindaddig tartott, amíg a befogadó vízszintjét valamilyen tényező meg nem változtatta. Mivel az üzem a szennyezés okát nem tárta fel, a július 30-i ismételt helyszíni szemle során az üzemmel közösen vizsgáltuk át az üzem területén található terepszint alá épített közművek (ivóvízvezeték, csapadék és szennyvízcsatornák) aknáit és a pincehelyiségeket. Az irodaépület sarkánál a parkosított területen levő vízcsap (tűzcsap) aknájában, amely néhány m-re van az olajszállító vezetéktől, 1—1,2 m3 olajat találtunk. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy a szárítóhoz vezető olajvezeték hibásodon meg és abból származik az olaj. Az üzem augusztus 2-ra megállapította, hogy az olajvezeték a tartályból való kilépés helyén 5—6 m hosszon korróziós hatás miatt több helyen kilyukadt. (Lásd a 2. sz. mellékletet.) Augusztus 11-re a hibás csőszakaszt kicserélték és a föld alatti teljes vezetékszakaszt kiváltották. Ettől kezdve légvezetéken szállítják az olajat a szárítóba. A TALAJBA KERÜLT OLAJ MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA Az előzmények után jelentős feladat volt a talajba került olaj mennyiségének meghatározása. Az üzem nyilvántartásából nem lehetett a kiömlött olaj mennyiségére még közelítőleg sem következtetni. Első közelítésben az üzem vezetői néhány száz literre becsülték az elfolyt olajat. Az a tény azonban, hogy a csatorna mederfalán keresztül hónapokon át 10—15 m hosszú sávban szivárgott az olaj, arra utalt, hogy több m3 olaj ömlött ki, hiszen 1700 m2, átlagban 2,5 m vastag, olajjal szennyezett 42 500 m3 földtömeg nagy mennyiségű olajat képes megkötni. Az igen kicsi napi 8—10 cm sebességgel áramló talajvíz csak a talajszemcsék hézagaiban szabadon lebegő fölös olajat tudja tovább szállítani, az olaj viszkozitása nagyobb mint a vízé. Figyelembe véve a szorbciós hatásokat is, az olaj lassabban mozog a talajban mint a víz. Az egyébként sem egyszerű feladatot bonyolította, hogy Talaj olajtartalmának vizsgálata Mintavétel: 1982. XII. 7—10. Fúrás száma Minta sorszáma F ú rás mélysége i(m) Har ámított rétegvastagság (m) (Ha rántok réteg neve Olajtartalom Megjegyzés (mg/kg) F 2 2 2 2 1 2 3 4 2,4—3,0 3.0— 4,0 4.0— 5,0 5.0— 6,0 0,6 1,0 1,0 1,0 3,6 Szürke homok Szürkés-sárga homok Barna tőzeg Barna kőtörm. tőzeg 16 16 222 174,5 F 3 5 4,2—4,9 0,7 Fekete tőzeg 816 F 4 6 3,8—5,3 1,5 Fekete tőzeg — F 5 7 4,0—5,0 1,0 Fekete tőzeg 87 F 6 8 3,6—4,3 0,7 Homok 1 346 6 9 4,3—5,2 0,9 Szürke homok 17 350 6 10 5,2—5,8 0,6 Szürke homok 15 482 2,2 F 7 11 2,5—3,3 0,8 Sárga homok 3 407 7 12 3,3—4,4 1,1 Homokos agyag 1 162 1,9 F 8 13 3,7—4,9 1,2 Fekete tőzeg 22 8 14 4,9—6,0 1,1 Szürke homok 76 160 2,3 F 11 15 1,6—3,2 1,6 Sárga homok 18 11 16 5,0—6,0 1,0 Szürke homok 566 2,6 F 12 17 1,6—3,0 1,4 Sárga homok 20 12 18 4,3—5,1 0,8 Fekete tőzeg 13 2,2 F 13 19 1,0—2,0 1,0 Kőtörm. homok 23 F 14 20 0,4—1,7 1,3 Fekete tőzeg 133 F 15 21 0,5—1,6 1,1 Fekete tőzeg 33 a szennyezett terület egy része, 40%-a be van építve; épületekkel térburkolatokkal, közművekkel, elektromos vezetékekkel. A területet a rajta levő építményekkel, mintavételi helyekkel a 2. sz. melléklet szemlélteti. A szennyezett földtömeg, a fajlagos olajszennyezettség és a szennyezettség eloszlásának meghatározása céljából, két alkalommal végeztünk feltáró fúrásokat. 1982. december 7—10 között 12 fúrásból 21, 1983. február 15—17. között 11 fúrásból 29 talajmintát vettünk olajtartalom-vizsgálatra. A vizsgálati adatokat az 1. és 2. sz. táblázatban tüntettük fel. A talajminták olajtartalma 15—76 mg/kg között mozgott. A minták 75‘Vsának olajtartalma 100—30 000 mg/kg közé esik. A 100 mg/kg olajtartalom felett a talajmintákon érzékszerviig is észlelni lehetett az olajszagot. A második feltárásra azért került sor, mert nagyon szórt az első vizsgálati adatsor, 15—76 000 mg/kg volt a két szélső érték. Másrészt a szennyezés eredetére újabb szempont merült fel, amely a szennyezett terület eredetileg feltételezett kiterjedését nagyobb területre valószínűsítette. Felmerült annak a lehetősége, hogy az olaj nem egy, hanem két különböző hibaforrás révén került a talajba. A második fúrási sorozat vizsgálatai bizonyították azt, hogy az olaj egy része több éven (keresztül rendszeresen a tartályok utántöltése során, a szállító tartálykocsik lefejtő tömlőinek a tartályok töltőcsonkjaira való rá- és lekötésekor a tartálykocsik tömlőiből a kavicsszórással készült töltöalkna fenekén keresztül került a talajba. Az előzőekben utaltunk arra, hogy a töltőnyílások aknáinak a feneke kavicsszó ráesel készült. A töltéskor kiömlő olaj a kovicsrétegen akadálytatonuíl jutott a talajba. Évente 60—70 alkalommal töltötték a tartályokat. A szivárgási tényező értéke vízre vonatkoztatva 8—10 cm/nap. Az előzőekben ismertetett okok miatt az olaj lassabban mozog a talajban, mint a víz. Nem követünk el nagy hibát, ha a kisebbik értékkel számolunk. Mintegy 50 m-es út megtételéhez 625 nap szükséges, a szennyeződés kezdete 1980 végére tehető. A vizsgálati adatok felhasználásával elvégeztük a talajba került olaj mennyiségének számítását. Az elfolyt olaj mennyisége 25—30 tonnára tehető TALAJMINTÁK VIZSGÁLATA A talajminták olajtartalmát széntetrakloridos extrakttal határoztuk meg. Az azonosítás miatt néhány minta esetében elvégeztük a talajból kinyert olaj UV spektrofotométerrel történt vizsgálatát, azonosítását is. Az UV spektrofo-8
