Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
A szocialista országok együttműködése A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításában Д szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása nemcsak mint módszer, hanem mint fogalom is igen összetett: más-más értelmezése adható — helyesebben más-más része emelhető ki — attól függően, hogy milyen szempontból közelítjük meg, milyen gyakorlati célt szolgál az alkalmazása, illetőleg milyen mélységben, milyen szinten kívánatos, vagy éppen lehetséges, a benne rejlő lehetőségek kihasználása az adott társadalmi-gazdasági viszonyok között. A szükséges mértékben előkezelt szennyvizek mezőgazdasági területen való felhasználása ugyanis történhet — elsősorban továbbkezelési, tisztítási célból, amikor a talaj tisztító-lebontó képességének maximális kihasználása a döntő, s abban a hasznosítás szempontjai elhanyagolhatók, — elsősorban hasznosítási célból, amikor a szennyvízben levő víznek és tápanyagoknak az új termék előállításában való felhasználása a legfontosabb, s a tisztítási cél háttérbe szorul, — tisztítási és hasznosítási célból egyaránt, amikor a kettős cél megvalósulásának optimalizálására törekszünk. Természetesen ezeknek az alaplehetőségeknek több változata van, főként az ökológiai különbözőségek miatt, de a társadalmi-gazdasági fejlettség időben és térben eltérő színvonala miatt is. Ezért az egyes korokban, vagy az egyes országokban hol az egyik, hol a másik cél került előtérbe és határozta meg azt a szemléletet, amely a módszer alkalmazását alapvetően megítélte. Anélkül, hogy ennek részletezésébe belemennénk, megállapítható, hogy ez a hullámzóan változó megítélés végigkövethető a szennyvízhasznosítás évtizedekre visszamenő történetében, de fellelhető korunkban is, és sokszor válik — ám legtöbbször fölöslegesen — szakmai viták, nézetkülönbségek forrásává. Holott a dolgokat dialektikuson szemlélve könnyen fölismerhetjük, hogy az eltérőnek látszó irányzatok között nincsenek merev, áthidalhatatlan válaszfalak, és a cél helyes meghatározása esetén csupán az annak megfelelő műszaki megoldás megtalálásának szakmai kérdéseiben lehet vita az érintettek között. Mindezt nemcsak azért volt szükséges áttekintenünk, hogy témánk lényegére — ha vázlatosan is — rámutathassunk, hanem azért is, mert a szemléletek ütközése és változása a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának megítélése terén megfigyelhető azokban a szocialista országokban is, amelyek a kérdéssel intenzívebben foglalkoztak, és a köztük létrejött több mint 20 éves együttműködés — amit itt röviden ismertetni próbálok — egyik leglényegesebb eredményének éppen az eltérő, merev szemléletek feloldását és közelítését, a módszer és a fogalom komplexitásának fölismerését és az említett dialektikus értelmezés kialakítását tartom. Azt az értelmezést, amely nem csupán a szennyvíztisztítást és elhelyezést, nem is csak a hasznosítást tartja fontosnak, hanem a kettőt együttesen, bár helyenként eltérő súllyal, különböző arányban — igyekszik érvényre juttatni. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KEZDETEI A szennyvizek mezőgazdasági (öntözéses) hasznosítása témakörben a szocialista országok kutató szervezetei között az első szervezett együttműködés 1959-ben kezdődött, az európai szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében. Ki kell itt emelnünk az NDK kezdeményező szerepét és a főkoordinátor, Dr. Klaus Schwarcz professzor munkáját, aki fáradhatatlan szervezője volt ennek a nemzetközi kooperációnak. Rendszerint kétévenként, előre meghatárzott témakörökben tartottak úgynevezett szennyvízöntözési konferenciákat, amelyeken a témával foglalkozó kutatóknak módjuk volt ismertetni és megvitatni a legújabb tudományos és gyakorlati eredményeket. A konferenciák és az azokra való fölkészülés mindig fontos események voltak a rendező országban, de újabb és újabb lendületet adtak a szennyvízhasznosítás ügyének. Az együttműködés célja elsősorban a települési és az ipari szennyvizeknek mint öntözővizeknek hasznosítása volt, de kellő hangsúlyt kapott a vízvédelmi szerep is a hasznosított szennyvizeknek a felszíni vizektől való távoltartása, a szennyezés csökketése révén. Az 1959- ben megkezdett munka iránti érdeklődést mutatja, hogy ez volt az akadémiák közötti együttműködés egyik legeredményesebb, legtovább élő témája: az utolsó konferenciát 1970-ben Kijevben tartották. A téma fontosságát fölismerve a szennyvízöntözés, mint a szennyvizek hasznosításának és természetes biológiai tisztításának módszere került be 1966-ban a KGST VVÉ (Vízügyi Vezetők Értekezlete) közös műszaki-tudományos programjába, 7.03.05. számmal. Az MNK-t és a VITUKI-t (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) érte az a megtiszteltetés, hogy a téma koordinátora lehetett és öt éven keresztül összefogta az együttműködő országok — az MNK mellett a BNK, az NDK, az LNK, az SZSZKSZ és a CSSZSZK — intézményeinek és kutatóinak munkáját. A közös tevékenység eredményeit tartalmazó zárójelentést a VVÉ 1971 februári ülésén, Moszkvában hagyta jóvá, és javasolta a tagországokban való figyelembevételét a témával kapcsolatos szabványok, irányelvek kidolgozásához. Ezt követően a több oldalú nemzetközi együttműködés szervezett formái átmenetileg szüneteltek, de az egyes országok között két-, három- és négyoldalú együttműködések alakultak ki. A 70-es évek elejére a legtöbb érintett országban előtérbe került a nagyméretű, almozás nélküli, szakosított állattartó telepeken keletkezett hígtrágya problémája, aminek megoldását — az öntözési módszerek megoldásával — kívánta elősegíteni a BNK, az MNK, az NDK és az SZSZKSZ vízgazdálkodási tervező szervezetei között kialakult több éves, négyoldalú együttműködés. A kutatók közötti kapcsolatok fenntartását és elmélyítését szolgálták ebben az időszakban (1971—75) az egyes országok intézeteinek kétoldalú műszaki-tudományos együttműködései is, amelyek a téma egy-egy részletének közös vizsgálatát, részkérdések megoldását tűzték ki célul. A teljesség igénye nélkül, csupán példaként említhetők az IFM (Institut für Meliorationen, Magdeburg, NDK) és a VITUKI (Budapest, MNK) az IMUZ (Institut Melioracji i Uzytkow Zyelonych,, Falenty, LNK) és a VITUKI, valamint az IMUZ és a VNPO „PROGRESSZ” között kialakult gyümölcsöző kapcsolatok. 1976—1980 között a szennyvizek mezőgazdasági elhelyezésének és hasznosításának témaköre ismét része lett a KGST VVÉ ötéves műszaki-tudományos programjainak. Igaz, nem önálló témaként, de több nagyobb téma altémájaként foglalkoztak vele, elsősorban a szennyvíz- és a hígtrágya kezelésének kérdéseivel kapcsolatban. így szerepelt az I.03. sz. VVÉ téma 4. altémájaként, ahol a szakosított, almozás nélküli állattartó telepek vízellátási és vízelvezetési mennyiségi normáit, valamint az itatóvíz minőségi követelményeire, illetve a keletkező hígtrágya minőségi jellemzőire vonatkozó normatívákat dolgoztak ki. De szerepelt a VVÉ 11.01. sz. főtéma („A szennyvíztisztítás és utótisztítás hatékonyabbá tételére és a hatékonyság növelésére szolgáló módszerek kutatása") 5. altémájaként is, amelynek keretében főként a mezőgazdasági termelésben keletkező szennyvizek tisztításának, mezőgazdasági elhelyezésének és hasznosításának lehetőségeit vizsgálták. Az említett altémák programjának kidolgozásában a korábban együttműködő szocialista országok legtöbbjének vízügyi kutató intézetei közreműködőként vettek részt. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK A tudományos akadémiák közötti együttműködés eredményei a következőkben összegezhetők: — a szennyvízöntözés terén nagyobb múlttal rendelkező országok és a kutatásokba éppen bekapcsolódó országok kutatói összegezték a megszerzett tudományos és gyakorlati tapasztalatokat, kijelölték a további kutatómunka legfontosabb feladatait; 6
