Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
SZÁZÖTVENEDIK ÉVFORDULÓ A Beszédes-féle Malomcsatorna ABihar-hegység főgerincének déli oldalából — a Gaina (Gajna) 1486 m-es hegyorom oldalából, 980 méter tengerszint feletti magasságában ered a Fehér-Körös. A folyó először déli irányban halad; szűk völgyben, sűrű erdőkkel benőtt, ritka szépségű festői völgyeken folyik keresztül, később északnyugati irányba fordul. A Fehér-Körös völgyét északról a Bihar és a Béli hegység, keletről az Erdélyi Érchegység, délről a Zárándihegység határolja. A folyó a Körös-rendszer leghosszabb és legkiegyensúlyozottabb vízfolyása. Teljes hossza 236 km. Vízgyűjő területe: 4275 km2. Az alsó szakasza ma jobb oldalon 59, a bal oldalon 57 km-en töltéssel van ellátva. Völgyeit a délnyugati erős légáramlatok bőséges csapadékkal árasztják el. Vízgyűjtőjében Mennyháza és Gaina valóságos esőzési központok. Mennyháza évi csapadékösszege 1500—1600 mm. A folyó évi átlagos vízhozama 1063 millió m3. Ha visszatekintünk a múltba, megtudjuk, hogy a folyó vize az aló szakaszon, Arad és Békés megye területén igen nagy területeket birtokol el. Ahogy nőtt a lakosság száma, mindig több területet kellett visszaszerezni a víztől, hiszen kevés volt a művelhető terület. A jobbágyok többször kérték a Vármegyét: „mivel, hogy határunkban a nagy vízáradások miatt nem veteményezhetvén kérnénk egy darab vetni való helyet." A malomipart először egy 1214. évi okirat említi. A folyók erejét felfogták a malmok hajtására, a gabonát a vízimalmok őrölték. De a malmok és hozzájuk tartozó gátak akadályozzák a víz szabad lefolyását és árvízkor kiöntéseket okoztak, mert a malmok általában a községekben vagy ahhoz igen közel forgatták kereküket. 1751-ben már jelentős medertisztítást végeztek a folyón. Az Arad megyei Fehér-Körös szakaszon a munkák ellenőrzésével, a hidak és a malmok felügyelésével Makay Ignácot bízták meg. A kártételek elleni védekezésben előrelépést jelentett, hogy 1877-ben Békés, Csanád és Csongrád megyék felfogadták Vertich József földmérőt — évi 300 Ft fizetéssel —, s ettől az időtől már bizonyos értékű vízrendezési munkavégzések töréntek. A munkák az egységes elképzelés hiánya és a helyi jelleg miatt eredménytelenek maradtak, a Fehér-Körös vízjárásaira jelentős befolyást nem gyakoroltak. Arad megye 1763-ban megállapította: „A Fehér-Körös áradása után visszamaradó állóvizek csak úgy tűnnek el, ha a folyók partjainak alacsonyabb helyein roppant költséggel és fáradtsággal rendes gátakat emelnek." A Fehér-Körös alsó szakaszán Arad megye állandóan szorgalmazta a folyóval kapcsolatos munkákat. A megye 1775-ben kérte a kormányt, hogy küldjön ki a folyók szabályozásához értő mérnököket. A segítség öbbszöri sürgetés után sem érkezett meg, A kereskedelmet megnehezítették a hihetetlenül rossz utak. A közlekedés legtermészetesebb vonalai a folyók voltak. Az erdős vidék lakossága a Fehér- Köröst főként faúsztatásra használta, de kisebb gabonaszállító hajók is közlekedtek a folyón. A szállítások kirakó állomása Gyulán volt. A piacokat főleg a vár előtt tartották. Békés, Csanád- és Csongrád megyék lakói itt szerezték be szükségleteiket. Az árvizek által keletkezett elöntések ügyében, az állandó Arad megyei sürgetésre a kormány 1795. július 29-én bizottságot küldött ki. A bizottság azt tanulmányozta, mi módon lehetne a Fehér-Körös vizét az Arad megyei szakaszon a Marossal öszszekötni I Közben az árvizek egyre-másra jöttek. 1979. február elején a víz éjszakának idején öntötte ki Gyula városának lakosait. De nemcsak az alsó — a felső szakaszon is gondot okozott a Fehér-Körös állandó kiöntése. Arad megye 1808. szeptember 15-én rendeletben adta ki, hogy egy tiszviselő vezetése mellett Gyulától—Borossebesig 300 ember tisztogassa a Fehér-Körös medrét, erősítse partjait, átvágásokat eszközöljön, az ártalmas gátakat távolítsa el. Békés megye fokozódó sürgetésére 1808-ban királyi biztost küldtek ki a Körösök -— Berettyó vidékére. 1816-ban ismét nagy árvíz pusztított a Fehér-Körös alsó vidékén. Elöntötte Gyulavári, Gyula, Csaba, Kétegyháza, Postelek, Gerla teljes külterületeit. A Maros is kiöntött. A két folyó kiöntése egyesült. A rendkívüli áradások által okozott súlyos csapások hatására 1818-ban Huszár Mátyás lugosi kamarai mérnök kapott megbízást az egész Körös-Berettyó vízrendszer foiyóinak, mocsarainak, ártereinek felvételére. 1820-ra elkészült egy 1 :36 000 m. helyszínrajz és minden részletre kiterjedő 40 oldalas szintezési utasítás. 1823-ra további terveket készített Huszár és több kiváló munkatársa. Békés megye vízrendezési erőfeszítését mutatta az is, hogy 1823-ban Széchenyi István által a Tisza-völgyre kinevezett kormánybiztos kétszer is megfordult Gyulán és lelkesített az ármentesítés ügye mellett. Ennek ellenére nehezen haladtak a vízrendezési ügyek. 1830 márciusában a magyar Alföld folyóin árvizek pusztítottak. A Fehér- Körös vizét Gyulavarsándig duzzasztotta vissza a Tisza, majd a kiszakadásból keletkezett víz elárasztotta Gyula, Gyulavári, Békés, Mezőberény, Doboz és Körösladány határát. Az árvíz lényeges apadása csak júniusban következett be. 1832-ben Arad megyében nagy jelentőségű lépés következett be a vízrendezés terén. Beszédes József, a kor legkiválóbb mérnöke Arad megyébe került. Feladata a Fehér-Körös megyei szakaszának rendezése volt. Beszédes megállapította, hogy az 1700—1800-as évek között a Fehér-Körösön épített vízimalmok — a Fehér-Körösön és mellékpatakján a Csigéren 36 vízimalom volt — nagymértékben okozói az árvizeknek. Beszédes tervei alapján — 150 évvel ezelőtt — 1833 őszén megkezdődött a Fehér-Körös szabályozása, vízi erejének hasznosítása, s így a József Nádor malomcsatorna építése. A malomcsatorna a Fehér-Körös baloldalán, azzal párhuzamosan épült ki 91,9 km hosszúságban. Körösbökénynél kiindulva Gyulavarsándnál csatlakozott vissza a Fehér-Körösbe. A malomcsatorna esése 50 méter, vízhozama 2,2 m3/sec volt. Beszédes eredetileg a tervezés során a malomcsatornát Gyuláig akarta vezetni, de ezt Békés megye nem fogadta el. 1858-tól a Gyula—Békési nagycsatorna 19 km-es szakaszának megépítése után Gyula—Csaba—Békés élővíz nélkül maradt. A holttá vált 24 654 m-es Fehér-Körösi ágban pangó víz közegészségügyi szempontból veszélyessé vált, fertőző góc lett. Hosszú tárgyalások után 1864-ben sikerült elérni, hogy Beszédes 1832 évi elgondolása valóra váljon. Ekkor a malomcsatornát 7910 m-rel meghosszabbították és így vize eljutott Gyuláig. Korrekciókat is végrehajtottak a Fehér-Körösön, összesen 8 helyen, s ezzel a folyót 6494 m-rel megnövidítették. Borossebes községtől lefelé töltéssel látták el a folyó Arad megyei szakaszát. Ezek a munkák 7 évig tartottak. A Beszédes-féle József Nádor malomcsatorna átadása 1840 november 5-én volt. Ekkor ötven forgó köre dolgozó 15 malom kezdte meg üzemét. A malmok ezután a világkereskedelem számára is készítették a híres „aradi lánglisztet". A malomcsatorna nemcsak a Fehér-Körös árvízi szabályozási műve, hanem ez volt az első több célú (külvízgyűjtő és öntöző) vízi létesítmény is, a Kárpát-medencében. Hiba volt azonban, hogy a Fehér- Körös szabályozását nem az alsó szakaszán — Békés megye területén — kezdték. Ezek a munkák Gyulán és környékén, általában az alsóbb területeken kedvezőtlen helyzetet teremtettek. Az árhullámok ezután sokkal gyorsabban, nagyobb eséssel érkeztek Békés megye területére. Ez azonban semmit sem von le Arad megye érdeméből, mert önerejéből nagy művet alkotott. Góg Imre 19
