Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
BALATONI TÉL Ablakomból a Balatonra látok, esik a hó, ma köszöntött be — december 17- én, Etelka napjain — az igazi tél a tó mentén, még szerencse, hogy tegnap körbeautóztuk a tavat. így most csak sejtem, hogy szemben látnám a tihanyi apátság kettős tornyát. Igen, csak sejtem, de egy hétig be nem tudtunk telni ezzel a csodával, a túlsó part panorámájával) mert ragyogott a táj, sütött a nap a kemény hidegben. Aki csak a nyári Balatont ismeri, megfosztja magát valami különleges csodától, valami elmesélihetetlen élménytől, a téli Balaton szépségétől. A siófoki móló íkét-három méter magas jégtorlaszától, a partra kivetett 10—15 cm-es jégtábláik fantasztikus együttesétől, mintha vastag ablaküveget vetett volna partra a vihar, a korai fagy, a megdühödött tó. Mert ez akkor történt még, amikor volt ereje a víznek és a szélnek, amikor nem állt be a Balaton. Mindig Keszthelynél fagy be először a tó, és mindig Alsóörsnél utoljára. És mit meg nem tudtam Varga Lajostól, oki a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni vízügyi (kirendeltségénél területi ifőgépész, s a Balaton ismerője, lévén siófoki születésű és szárszói lakos: „mindig ligetesen áll be a víz”, tanított a tó titkaira. Igen, körbeautóztuk a téli Balatont: Megálltunk Akairattyán, Rákóczi kiszáradt szilfájánál, meg a balatonfüredi móló végén, nézve a jégvitorlásokat, irigyelve a korcsolyázókat, azután a tihanyi mólón, honnan felnézhettünk az apátsági templomtornyokra. És félelmetes és ugyanakkor nagyszerű, hogy csak ketten voltunk a mólón, hogy szembevágott a szél, hogy éppoly almazöldnek láttuk a Balatont, mint nyáron, hát még amikor felautóztunk az apátsághoz, s körbevezettük tekintetünket a tavon! Láttuk a tó színeit: középen a mély almazöldet, a parthoz közel már vesztett színéből a jég, láttuk a széthasadt s újrafagyott jégmezőiket, a tükörjeget, a feltorlódott habokat, igen, mert a Balaton télen ezer arcát mutatja meg, mintha tükörbe néznénk, amelyből a Balaton mosolyog ránk. És Balatongyöröknél is áldoztunk a hidegnek és a szélinek, már mögöttünk volt Badacsony koporsóhegye, az ódörögdi pisztrángos fantasztikus látványa, szánkban a sült pisztráng utolérhetetlen íze és zamata, és előttünk a kihalt táj és a kihalt tó. De aki szereli a ritka szépséget, a csak neki megmutatkozó csodálatos hangulatot, annak ismernie kell a téli világot. Mi már egy hete beleszerelmesedtünk a téli tóba, akkor, amikor először merészkedtünk jegére. Gyermekkorom örömei tértek vissza, valami az elveszett ifjúságból, a kamasszá válás határáról, amikor felkötöttem a korcsolyát, s kimentem Szegeden, a somogyi-telepi kanálisra korcsolyázni. Soha nem mondtunk volna csatornát, nekünk az kanális maradt télen és nyáron. És persze a kanális mellett tó is volt, nádasok védte kicsinyke tó, bravúroskoditunk, Balázs Jóska, szeretett unokabátyám is átjött miihozzánk, hogy együtt menjünk a jégre, fagyoskodtunk, korcsolyáztunk, 'boldogok voltunk. És most a Balatonnál találnak rám a decemberi reggelek. A napfelkelték! Óriási vörös korong a nap. És délelőtt se kapaszkodik a magasba, hogy is írta volt Petőfi: „Alant repül a nap, mint a fáradt madár.. Pedig láthatna csodát. Hogyan merészkedünk befelé, mind bátrabban a Balaton tükörsima jegén. Mert ilyen az ember, előbb csak óvatosan lép a part összetorlódott, itt-ott havas-jeges partjára, hogy azután minden lépésnél beljebb vigye a merészség. A felfedezők kíváncsisága hajt miniket is, nézzük meg, meddig lehet, meddig szabad, meddig merünk elmenni? Az üdülő partján kicsinyke nádas. Gyönyörű bugákat lenget a szél. Ragyog az idő. Tiszta a tó, nini, odaátró! integetnek a szállodák, amott a tihanyi apátság épülete, a kéttornyú templom mutatja az utat, arra indulunk hát, amerre bent egy férfi veri a jeget, horgászó helyet készítve magának. És ekkor megpendül az ég! Csodálatos hang hasít végig a Balatonon. Mitha egy óriási ezüst kartkásostort cserdített volna meg valaki, a magasban talán, persze, mert a hang felvágódik, fel, a tiszta kékségbe, hogy vissza is hulljon azon nyomban. Rianás! Hogy honnan vág belém a felelet, nem is tudom, hiszen soha nem hallottam, most találkozom vele először. De tudom, hogy ez a rianás hangja! Hirtelen indul a pendülés, megroppan a jég, és hasad, reped, végigfut a 26
