Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 8. szám

Nehéz évet zárt Csepregi György a Vízügyi SC motorcsónak szakosztályának kiválósága, a sportág első számú hazai favoritja. Igaz, az EB-ről bronzéremmel tért haza, s ami talán ennél is nagyobb siker: az Angol Nagydíjon mindenkit maga mögé utasított, s negyedik lett a VB-n is, ám a VSC 32 éves sportolója mégis bosszankodik, amikor az idei ver­senyekről beszélgetünk. — Egyáltalán nem vagyok elégedett, hiszen tavaly Világ Kupát, Magyar baj­nokságot nyertem, nem is beszélve az EB-n szerzett második helyről és a szo­cialista országok kupájának megnyerésé­ről, — mondja a halk szavú, kitartásá­ról és megszállottságáról ismert motor­csónakos. — Miért sikerült gyengébben az éved? Csepregi György: Szeretnék a nemzetközi — Sok minden közbejött. Először is devizális gondok miatt sem alkatrészt, sem motort nem tudtunk időben szerezni. Az EB-re például egy héttel a start előtt jött meg az új motorom. Sok versenyt fel kellett adnom műszaki hiba miatt. Az­tán hajóépítőmmel, Boros Sándorral egy új hajótípust építettünk, s próbáltunk ki. Jó a hajó, ám Nyugat-Berlinben egy osztrákkal ütköztem, felborultam. Ezt megelőzően két versenyen is buktam, el­tört a bordám. Egyszóval peches volt ez az év, nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy megterveztem — folytatja Csep­regi György. Aki ismeri a sportág berkeiben nép­szerű fiatalembert, tudja, igényes ver­senyző, önmagának magasra állítja a mércét. Mert ugyan bizony ki ne lenne elégedett, ha az EB-ken olyan jól sze­repelt volna, mint Csepregi György, aki az idén a negyedik érmét hozta a kon­tinens legjobbjainak viadaláról. Táblá­zatunk erre a bizonyíték. 1981. Linz 350 cm3 3. hely 1982. Milánó 350 cm3 2. hely 1983. Párizs 500 cm3 2. hely 1984. Nottingham 500 cm3 3. hely Csepregi Györgyről tudni kell, édesap­jától, aki 22 évig volt motorversenyző, szerette meg a sportágat, amellyel 1976- ban jegyezte el magát végleg a Zalka Máté klubban. A Vízügy SC-be 1980-ban élmezőnyben maradni! igazolt át, s azóta a kék-fehér színek­ben aratja a sikereket. — Jól érzem magam a vizeseknél, ahol jó a kollektív szellem, segítjük egy­mást és dr. Török Károly szakosztály­­vezető személyében igazi menedzser tí­pusú vezetőnk van, aki törődik a ver­senyzőkkel — vallja Csepregi György, aki 1981-től nemzetközi minősítésű ver­senyző, s ez a minősítés 1987-ig érvé­nyes. — Mit tervez 1985-re a VSC váloga­tott versenyzője, aki egyben kapitánya is a magyar csapatnak? — Szeretnék a nemzetközi élmezőny­ben maradni! Ez azt jelenti, hogy az Európa Bajnokságon és a VB-n is dobo­góra akarok kerülni. Nehéz, kemény csa­ta a miénk, mert sok a jó versenyző. Elég ha az 500 cm3-es kategóriában, — ahová úgy néz ki, hogy végleg átrán­­dulok — az NSZK-beli Manfred Loth vagy az osztrák Kristian Steineder nevét említem. Aztán itt vannak a szovjet ver­senyzők. öt olyan emberük van, köztük Csermasencev és Golovin, akik közül bármelyik nyerhet. Az olaszok is kitűnő ötössel rendelkeznek. És ki ne felejtsem a hazaiak közül Tischka Lászlót és Illy Zoltánt vagy a bajaiakat, Volentér Lász­lót és Sarkadi Sándort, a világcsúcs­tartót. Remélem sikerülnek terveim — zárta a beszélgetést Csepregi György, a VSC legeredményesebb versenyzője. Szokács László Depó-elet a Tisza partján. Az előtérben Csepregi György segítőjével Vaszay Zol­tánnal felkészíti egységét a következő futamra ^átJNe

Next

/
Oldalképek
Tartalom