Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
VÍZÜGYI TÖRTÉNELEM Huszár Mátyás és a Bodokyak (I.) A török hódoltság idején Magyarország elvadult tájjá vátozott, a folyók rendezetlenek voltak, a gyakori árvizek miatt a termőterületek elmocsarasodtak. Ezek a vidékek egészségügyi szempontból is lakhatatlanná váltak. Az ország jelentős része majdnem elnéptelenedett. A Körösök és a Berettyó által határolt Békés megye területével is ez történt. A Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békekötés (1711) után a Habsburg-uralkodók központosító törekvéseiket az egységes birodalom létrehozása érdekében csak úgy tudták megvalósítani, ha új közigazgatási rendszert vezetnek be, és ha az ország gazdasági életét új alapokon szervezik meg. Mária Terézia (1740—1780) és II. József (1780—1790) reformintézkedéseit áthatotta a felvilágosodás szelleme, de törekvéseik célja végső soron a feudalizmus fenntartása és megszilárdítása volt. Gazdasági intézkedéseik között elsők voltak azok a rendeletek, melyek a vizek rendezésére, a folyók szabályozását megelőző felmérésekre, a térképészeti munkálatokra vonatkoztak. A XVIII. század első felében a legfontosabb feladatnak azonban csak azt tartották, hogy folyóink hajózhatóvá váljanak a kereskedelem számára. Mikovinyi Sámuel és Bél Mátyás ugyan jelentős térképészeti munkát végeztek, de eredmény nélkül, mert érdemi ármentesítési, szabályozási és lecsapolási munkákra csak a Temesi Bánság területén került sor, mert az mint katonai határőrvidék a birodalom védelmében fontos szerepet játszott. EGYETEMI SZINTEN A XVIII. század végére viszont — éppen a centralizációs törekvések következtében — kialakult a vízimunkálatokat tervező, irányító igazgatási rendszer. Kialakult a vármegyék mérnöktestülete, létrehozták a magyar kamarát és a szatmári békekötés után létrehozták a kerületi igazgatóságok mérnöktestületét is. (Például a temesi kerületben 25 mérnök dolgozott.) 1776-ban hozták létre a hajózási igazgatóságot, majd 1788-ban átszervezték és lett Vízügyi és Építészeti Igazgatóság, mely hatáskörében tartotta a megyei és a kamarai mérnökök jelentős részét. Ennek az intézménynek a fő feladata már az volt, hogy a vízimunkálatokat előkészítse: a területek pontos felmérése és feltérképezése, a tervek kidolgozása, véleményezése, kivitelezése, sőt a munkálatok során a felügyelet és az ellenőrzés megszervezése. A XVIII. század végére kialakult a felvilágosodásnak az a nemzeti áramlata, a tudományos, a gazdasági és a műszaki irodalomban is, mely egy tőről fakadt az irodalmi nyelvújítási törekvésekkel. Sőt a magyar műszaki és szaknyelv folyamatos kialakulása már azt az igényt is képviselte, hogy anyanyelvűnket alkalmassá kell tenni a külföldi tudományos és műszaki ismeretek befogadására is, hiszen Nyugat-Európa fejlett országaiban ekkor már alkalmazták az ipari forradalom technikai találmányait, forradalmi újításait. A korszak haladó magyar törekvései készítik elő azt a negyedszázados lázas alkotó kort, melyet reformkorszaknak nevezünk, melynek élén olyan európai látókörű szervező-mecénás állt, mint Széchenyi István, aki éppen egyénisége és lehetőségei alapján tudta szintetizálni, továbbfejleszteni az eddig elért eredményeket. A XVIII. század végén hazánkban megteremtődtek a szervezett, egyetemi szintű mérnökképzés feltételei is. II. József 1782-ben Nagyszombatról Budára költöztette a Pázmány Péter által alapított Tudományegyetemet, ahol a filozófiai karon belül már régóta magasszintű matematikus képzés folyt. II. József elrendelte, hogy a matematikai képzés egységesítésére és korszerűsítésére önálló Mérnöki Intézet létesüljön, és egyetemi szintű oktatás keretében mérnöki diplomát is adjon. Az alapító okirat így indokolja az intézet felállítását: .Általában mivel igen nagy szükség van a földmérő, vízépítő és mechanikai tudományokra, különösen Magyarországon és csatolt tartományaiban, ahol ugyanis az előbbi századok háborúi és viszontagságai miatt a területi viszonyok rendezetlenek, és egész vidékek víz alatt és mocsarakban fekszenek, ahol a malomgátak legtöbb helyen igen rosszul vannak megszerkesztve, ahol a közutak szinte mindenütt el vannak hanyagolva: nyilvánvaló ezen tudományok különös művelésének szükségessége ..." Az Institutum Geometrico Hidrotechnikum volt az első egyetemi szintű mérnökképző intézetünk, mely fenállásának 75 éve alatt 1300 mérnöki oklevelet adott ki, és ezzel felbecsülhetetlen szerepet játszott hazánk műszaki és tudományos éetének fejlődésében. Itt végeztek azok a vízmérnökök, akik elkészítették a XIX. század első felének nagyszabású vízirendezési programjait, és terveit, a munkálatok gyakorlati előkészítését jelentő felméréseket, és akiknek sok kivitelezést is köszönhetünk. Álljon itt most példaként néhány feledett név. Alkotó munkájukat kézzel fogható eredmények őrizték meg a jelen számára: Huszár Mátyás, Beszédes József, Keczkés Károly, Bodoky Károly és Bodoky Lajos. SZAKEMBER ÉS PEDAGÓGUS Békés megye területén a XVIII. században megyei kezdeményezésre már történtek bizonyos vízimunkálatok. Ebből a korból térképek is maradtak fenn: így például a névtelen mérnöktől származó lap is, mely a Gyula és Gyulavarsány közti területet ábrázolja a Körösökkel, melyen már épített csatornákat is feltüntet. Vertics József megyei mérnök 1801-ben a Fekete- és Fehér-Körösök közti területet térképezte fel, bámulatos gazdagsággal. 1815-ben Vay Miklós nyugalmazott generálist a terület királyi biztosává nevezték ki, aki azonnal mederrendezési munkálatokat rendelt el a térségben. 1816-ban katasztrofális árvíz pusztított a Körösök vidékén. Vay generális előterjesztése alapján a Helytartótanács konkrétan a Körösök szabályozási és a mocsarak lecsapolási kérdésével kezdett foglalkozni. 1818-ban a mérnöki munkák irányításával Huszár Mátyást, a Jugosi kamara mérnökét bízták meg. A munkálatok első székhelye Gyula városa volt. Az első lépés a már elkészült megyei térképek másolása volt. Huszár Mátyás kezdetben műszer hiánnyal küszködött. Vay generálist kérte, hogy kölcsönözzenek az Institutum szertárából az újabb felmérésekhez szintező műszereket. A felmérési munkálatok 1818 őszén kezdődtek el. A hivatalosan kirendelt mérnökök mellé Huszár még Vásárhelyi Pált is kikérte az Építési Igazgatóságtól, ahol kérésének eleget is tettek. A felmérési és térképezési munkálatok 1823-ig tartottak, melynek mindvégig Huszár Mátyás volt a vezetője, de mellette kiváló mérnökök is dolgoztak, mint fent említett Vásárhelyi Pál, Lányi Sámuel, Vörös László, Bódogh József, Schmidt György, a megyei mérnökök közül például Bodoky Henter Mihály. Ezek a tehetséges fiatalemberek, szinte az ő keze alatt nőttek fel, mert ez a vidék akkor még valósággal a fiatal mérnökképzés kiváló gyakorlati iskolája is volt. Huszár tehát itt a Körösök vidékén valóságos mérnökképzést folytatott, hiszen a magyar mérnökök ilyen nagyszabású munkálatokat még nem végeztek. A vezető mérnök mindenkinek megadta a munkájához szükséges utasításokat, melyek inkább tudományos leírások voltak. Huszár rendkívüli tehetség volt, de mint ilyen nehéz ember is. Közben egyes mérnökeivel gondjai is támadtak: például Bodogh Józseffel, akit egyébként jó munkaerőnek tartott, de jelentéseiben panaszkodott rá, hogy időnként, titokban távol marad a munkahelyéről, és ő ilyen munkafegyelem4