Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
DUND MENTI VÁZLATOK Királyok és talyigások városa Ű Széchenyi utcában egy első emeleti lakásban éjszakai lámpás mellett lexikon született Vácról. Hatszáz gépelt oldal. Nevek, évszámok, adatok. Névsorban mindenki akit érdeme, híre vonzódása Váchoz köt. Nem kérte és nem bíztatta senki Móritz Valériát, a Forte gyár laboránsnőjét a vállalkozásra. Hat esztendő alatt egyedül, segítség nélkül fejezte be a munkáját. Magánismertetőnek szánta a lexikont, egyéni útikalauznak, arra gondolván, hogy a jelenben is rosszul igazodik el az ember, ha mögötte ködös a múlt. így vélte Vác tanácsa is. A város kilencszáz éves fennállásának ünnepén, 1975-ben kiadta Móritz Valéria Lexikonját. Lapozgathat benne bárki, aki Vác kilencszáz esztendejére kiváncsi. Kilencszáz esztendő? Az irdatlan idő még egy címszavakkal dolgozó lexikontól is hatszáz gépelt oldalt követel. Mit kezdjek akkor én, aki másodjára-harmadjára koptatom a kilenc évszázados város köveit? Igaz, volt idő, amikor — májustól októberig — minden vasárnap a közelében jártam. Mondhatnám a váci kertek alatt. Reggelenként a szentendrei Kis-Dunán húztunk fel, s alkonyat táján a váci ágon csurogtunk alá a Római partig. Előttünk, mellettünk, a hátunk mögött kajakok, kenuk, kétpárevezősek. Túrázó, aki valamire tartja magát, legalább a szentendrei szigetet megkerüli hét végén. Ha már hoszabb útra nem indulhat. . . Vác csak egy pillantást vetett felénk. Magas kőpartja, s a folyóparton komorló fegyház mögé húzódott, mint aki nem bízik a vizek legújabbkori kalandozóiban. Kapott leckét eleget a Dunán érkező fegyverektől, zászlóktól, félholdastól és kétfejű sasostól egyaránt. Csak a székesegyház kupolája ragyogott aranygombként a város felett. Akadnak városaink, amelyekről rossz beidegződésből sémákat őrzünk magunkban. Vác papi város. Ez az egyik arca. A másikról a Dunai Cement és Mészművek néz rám. Diákkoromban, nyári táborban építettem a DCM-et. Sátraink a Duna-parton álltak, a városba be sem néztünk. Nem volt kedvünk hozzá. A napi kubikolós után, az acsarkodó hőségben legszívesebben a folyóba vetettük volna magunkat. De szigorú táblák tiltották oz úszást. Lábunk előtt fortyogott a víz, háborús roncsok felett örvénylett a Duna. Az épülő DCM pedig mit sejtetett? Nagy, sűrű szita hinti a cementport, s a szürke havazás eltakarja az ide-oda tolató ipari szerelvényeket... Móritz Valéria lexikonja, s a lexikon felkeltette érdeklődés egy harmadik arcot ismertet meg velem. Vácot I. Géza és I. László, a két testvér fővárosnak szánta. Székesegyházat emeltek itt, miután a folyóparton csodát láttak. Szarvain égő gyertyákkal szarvas szökkent eléjük, s ahogy rányilaztak, a Duna habjait választva örökre eltűnt a szemük elől. Főváros ugyan nem lett Vác, de sokáig, évszázadokon át Magyarország legjelentősebb városai közé tartozik. Mindenekelőtt a vára, azután a kereskedelme — a dunai rév! — s a vásárai miatt. Nem utolsó sorban persze püspökei jóvoltából. Két meghatározó egyéniség formálta, alakította Vácot. Báthory Miklós és Migazzi Kristóf. Ez utóbbi ellentmondásos ember; egyszerre bécsi hercegérsek és váci püspök. Habsburg-párti, önkényre hajló, hatalmat habzsoló. De ő emeli a ma is álló székesegyházat, a barokk Vác az ő érdeme. Ugyanakkor a számlájára Írandó a középkori vár és a középkori város eltörlése. Nem szívlelhette el belőle még azt a keveset sem, ami a török után megmaradt. Pedig tizenötödik századi elődje, Báthory Miklós szinte visegrádi fénnyel ragyogtatta fel a váci reneszánszot, Itáliai mesterek dolgoztak nála is, velük építette templomát, püspöki palotáját, velük faragatta kőszobrait. Kertjeiben halastavak csillogtak, a váci dombokat szőlősök és gyümölcsösök koszorúzták. Janus Pannonius barátja, Galeotto Marzia többször megfordult Miklós püspöknél, egykori bolognai tanítványánál. Szereteti Vácott időzni, annál is inkább, meri „Bacchus e virágzó halmain ott lakoznak Minerva és a múzsák.” Mátyás királynak nemcsak vitéz hadvezérei voltak. A Kinizsi Pálok mellett olyan szellemek emelték Európa élére az országot, mint az esztergomi Vitéz János, c pécsi Janus Pannonius és a váci Báthory Miklós. Báthory püspök — meséli Mátyás királyról szóló könyvében Galeotto Marzio — otl ült egyszer Mátyás király budai palotájá ban. Gyakran várták ide, gyors hajója fé óra alatt Budáig repítette Vácról. Mos éppen a királyi tanácsra hivatalos. Kézé ben könyv. Mátyás egyelőre késik. Az elő kelő meghívottak, hogy az időt agyonüssék tréfálózni kezdenek, a Cicerót lapozgati Miklós püspökkel. Nagyokat nevetnek raj ta, haditörténetek, vadászkalandok járjá itt, nem a Tusculánumi kérdések. A mulatság kellős közepén belép a ki rály. Csönd lesz. Mátyás, mint annyiszo most sem rest megszégyeníteni tunyaság hoz szokott főurait: „Ne nevessétek ki azt amit tudatlanságtokban nem vagytok ké pesek felfogni! Ti csúfoljátok Miklós püs Vác vára és a város. 1624-es rézmetszet ny< Az 1848—49-es honvéd emlékmű 14
