Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
Á VÍZENERGIA SZEREPE a Szovjetunió energia-gazdálkodásában A Magyar Villamos Művek Tröszt közleményeinek 1984. évi 2. száma terjedelmes és igen sok adatot tartalmazó cikket közöl P. Sz. Nyeporozsnij tollából. A Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztere a szovjet energetikusok napja alkalmából ,,A megvalósuló energetikai program” címmel részletesen foglalkozik a Szovjetunió hosszú távú energetikai programjának végrehajtásával, amelyet az SZKP KB 1983. évi júniusi plénumán J. A. Andropov korunk GOELRO-jának nevezett. A cikk megállapítja, hogy a Szovjetunió gazdasága teljes egészében hazai energiahordozókra támaszkodik. A tüzelőanyagok kitermelésének költségei azonban évről évre nőnek, drágul az energiatermelés is. A szerves energiahordozók nagy része nem újul meg, ezért az energetikai programot eleve az ésszerű és takarékos tüzelőanyag és nyersanyag-gazdálkodás, az ország energiamérlegének gyökeres átalakítása határozta meg. Alapja az atomenergetika fejlesztése, ezen belül a gyorsneutronos reaktoroké; a szabályozott termonukleáris szintézis problémájának gyakorlati megoldása; a gáz- és olajkitermelés további fokozása Nyugat- Szibériában. A miniszter cikkében — a hőskorra visszatekintve —* megírja, hogy 1913- ban a cári Oroszországban mindössze 2 milliárd kWh villamos energiát termeltek, az erőművek beépített teljesítőképessége alig haladta meg a 100 MW-ot. 1920. december 22-én a Szovjetek Vili. O’sszoroszországi Kongresszusa jóváhagyta a híres lenini GOELRO tervet, amely előirányozta, hogy 10— 15 év alatt — a meglevő erőművek rekonstrukcióján kívül — 30 új nagy teljesítményű erőművet építenek, összesen 1750 MW elméleti beépített teljesítőképességgel, ezek között 10 vízerőművet, 640 MW összteljesítőképességgel. A GOELRO tervben meghatározott feladatokat 10 év alatt sikeresen teljesítették. 1932. október 10-én adták át ünnepélyesen a Dnyeprogreszt, Európa akkori legnagyobb, 560 MW-os vízerőművét, amelyet a háború után romjaiból kellett újjáépíteni. Az 50-es évek közepén a villamos energetika fejlődésének új korszaka kezdődött, amelyre a villamosenergiatermelés központosítása és koncentrációja, a tüzelőanyag energiamérleg észszerűsítése a jellemző. Az utóbbi 30 évben az országban a villamosenergiatermelés több, mint 14-szeresére nőtt, 1982-ben elérte az 1366 milliárd kWh-t. Az erőművek beépített teljesítőképessége 1983. január 1-én 286 200 MW volt. A villamosenergia-termelés struktúrájában az alapvető hely a hőerőműveké. A cikk további részében nagy teret szentel a vízenergia hasznosításának. A továbbiakban ebből idézünk: „Az ország energiaellátásával kapcsolatos feladatok megoldásában jelentős helyet foglalnak el a vízerőművek. Az összes erőművi villamosenergiatermelés nyereségének kb. 40%-a a vízerőműveknek köszönhető. 1983 elején a vízerőművek összes elméleti beépített teljesítőképessége 56 000 MW volt, az 1982-ben vízerőművekben termelt villamos energia pedig 174,7 milliárd kWh, az összes termelés 12,8%-a. A folyó ötéves tervben a vízerőművek teljesítőképesség növekményét alapvetően a következő gépegységek üzembe helyezésével érték el; két, egyenként 117 MW-os gépegység a Dnyesztrovi vízerőműben; négy, egyenként 78 MW-os a Csebokszári vízerőműben; két, egyenként 200 MW-os gépegység Kurpszaji vízerőműben; három egyenként 78 MW-os gépegység a Nyizsnyekamszki vízerőműben és egy 190 MW-os gépegység Samhorszki vízerőműben. A vízenergetikát országunkban a regionális feltételektől függően három alapvető irányban fejlesztjük. A központi területeken, ahol az energiafogyasztás menetrendje igen egyenlőtlen, az energiarendszerekben a vízerőművek és a SZET-ek szerepe a szabályozás. A fejlesztés második iránya az ország ázsiai részére, mindenekelőtt Szibériára, és a Távol-Keletre jellemző. Az itt termelt olcsó villamos energiát nagy ipari komplexumokban használják fel. És végül a harmadik irány a vízenergiaforrások komplex hasznosítása, amit elsősorban Közép-Ázsiában és Kazahsztánban valósítanak meg. A XI. ötéves terv előirányozza nagy vízerőművek építését Szibéria és a Távol-Kelet folyóin. A szibériai és a középázsiai folyókon épült vízerőművekben termelt villamos energia önköltsége az egész Szovjetunióban a legkisebb. 1958-ban teljes terheléssel már üzemelt az Irkutszki vízerőmű az Angarán. 1955-ban kezdték el a 4100 MW-os (később 4500 MW-osra bővített) Bratszki, valamint a 6000 MW-os — a világon legnagyobb — Krasznojarszki vízerőmű építését. A vízerőművi teljesítőképességek koncentrációja a 70-as években folytatódott. 1975-ben 19 olyan vízerőmű volt üzemben, amelyek egységteljesítőképessége meghaladta az 500 MW-ot. Ezek az ország összes vízerőművi teljesítőképességének 68%-át tették ki. 1974-ben kerültek üzembe az Angarán épült Usztyi-llimi vízerőmű első gépegységei, egy év múlva pedig áramot termeltek a Zeiszki vízerőmű első gépegységei. Sikeresen fejlődik a nagy vízerőművek építése Közép-Ázsiában. Itt külön említést érdemelnek Dél-Tadzsikisztán egyedülálló vízenergia forrásai, ahol a közép-ázsiai vízenergia készleteknek a fele, az egész Szovjetunió vízkészletének pedig kb. 8%-a koncentrálódik. Tádzsikisztán ékessége a Vahs folyó, fajlagos meder-teljesítőképesség tekintetében felülmúlja az olyan hatalmas folyókat, mint a Volga, a Jenyiszej és az Angara. A szakértők számítása szerint a Vahs egy kilométernyi szakasza majdnem háromszor annyi villamos energiát képes adni, mint a nagy Jenyiszej 1 km-e. A Vahson 1 kWh termeléshez elegendő kb. 2 m3 víz. A hozzávetőleg 300 milliárd kWh-os potenciális vízenergia-készlettel Tádzsikisztán a SZU-ban a második helyet foglalja el az Oroszországi SZSZSZK után. 1979- ben határidő előtt 15 hónappal teljes terheléssel üzembe került Közép- Ázsia legnagyobb vízerőműve, a 2700 MW-os Nureki vízerőmű. Jelenleg a Vahs folyó felső folyásán megkezdődött vahsi vízlépcső egy még nagyobb erőművének építése a 3600 MW-os Roguni vízerőműé. 335 m magas gátja ciklikusfutószalagos technológiával épül: a szállítószalag termelékenysége 4000 t/h. 1980- ra az 500 MW-os és ennél nagyobb teljesítőképességű vízerőművek száma 22-re nőtt, beépített teljesítőképességük pedig az összes vízerőművi teljesítőképesség 74,2%-a volt. Emellett az 1000 MW-os és ennél nagyobb egység-teljesítőképességű vízerőművek az összes vízenergetikai teljesítőképesség 64%-át adják. A folyó ötéves terv során folytatódik az Angara—Jenyiszej vízlépcső építése. Lényegében befejeződik a világ egyik legnagyobb vízerőművének, a 6400 MW-os Szajanosusenszkojei vízerőműnek építése, ahol a hetedik, utolsó előtti vízgép szerelésének befejezését már ebben az évben várják. Megkezdődik az Angarán a 4000 MW-os Bogucsáni és a Burejszki vízerőmű létesítése Távol-Keleten. Tervezik a 6600 MW-os közép-jenyiszeji vízerőmű építésének megkezdését. Énnek az erőműnek éves villamosenergia-termelése meghaladja majd a 31 milliárd kWh-t. Elkészültek a világ egyik legnagyobb 15 ezer MW-os vízerőművének tervjavaslatai a Turuhanszki vízerőmű az Als—Tunguszon épül majd és éves villamosenergia-termelése eléri az 50 milliárd kWh-t. A csúcs-vízerőművek építésén kívül a SZU európai területének központi, déli és észak-nyugati részén az energetika új, hatékony ágazata is fejlődik — a szivattyús energiatározás. A kijevi vízenergetikai komplexum keretében működik a 225 MW-os Kijevi SZÉT. Moszkva alatt épül az 1200 MW-os Zsagorszki, Litvániában pedig az 1600 MW-os Kajsjadori SZÉT, Európa egyik legnagyobb szivattyús energiatározója. Az új és megújuló energiaforrások a SZU tüzelőanyag energiamérlegébe való bevonása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Hasznosításukat különösen indokolják a hatalmas potenciális források, a kimeríthetetlenség, a tisztaság, a termodinamikai egyensúly megőrzése égitestünk hőmérlegében — írja cikkében P. Sz. Nyeporozsnij, szovjet energetikai és villamosítási miniszter. Bukta Endre 8
