Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 4. szám
Az ellenőrzés tapasztalatai Д vízgazdálkodásban érvényesülő munkaügyi politikáról A vízgazdálkodás területén az elmúlt években végzett átfogó-, cél- és témaellenőrzések egyre nagyobb figyelmet fordítottak a gazdaság- és vízgazdálkodás politikai célok elérésének segítésére, a vezető szervek döntései fegyelmezett, következetes végrehajtásának előmozdítására, a megnövekedett követelmények teljesülésére, a tervcélok elérését szolgáló helyes, követendő megoldások elterjesztésére. A vizsgálatok kiterjedtek gazdálkodó szervezeteink tevékenységének valamennyi lényeges területére, így a munkaügyi politika gyakorlati megvalósulására is. Részletesebben a munkaügyi politika 3 egymással szoros kölcsönhatásban levő részterületére: a munkaerőgazdálkodásra, vállalati bér- és jövedelempolitikára és szociálpolitikára. MUNKAERÖGAZDÄLKODÄS A vízgazdálkodásban a munkaerőgazdálkodás fő feladata a termelő-szolgáltató tevékenység reális munkaerő-szükségletének kielégítése, a munkaerő racionális elosztása, foglalkoztatása, felhasználása. Vizsgálataink tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az elmúlt ötéves tervek során népgazdasági szinten a munkaerőgazdálkodásban jelentkező kedvezőtlen jelenségek — az indokoltnál nagyobb munkaerőmozgás, felduzzasztott adminisztratív létszám, a munkaerő nem kellő színvonalú technikai felszereltsége, a munkaidő-kihasználás alacsony színvonala, a nem kielégítő szervezettség, a munkaerő-ellátottság egyenetlenségei — a vízgazdálkodásban is hatottak kisebb-nagyobb mértékben. Példának említhetjük, hogy az 1982. évi adatok szerint az előmunkaterhek részaránya 23— 25%-ot képviselt a költségszerkezetben, ami magasabb az átlagosnál. Ez a jövőre nézve arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre fokozottabb ütemben kell biztosítani a munkafolyamatok gépesítését, automatizálását, súlyponti feladatként kell kezelni a munka és üzemszervezés magasabb szintre emelését. A munkaerő-szükséglet relatív csökkentésének két fő útja van: a termelőszolgáltató tevékenység területén a munkaszervezés színvonalának emelése, illetve az élőmunka technikai felszereltségének növelése (pl.: vízépítésben az előregyártás, földművek karbantartásának gépesítése, irányítástechnika alkalmazása különböző — elsősorban vízellátási és mezőgazdasági öntözési — területeken). Az utóbbi években a munkaerőszükséglet relatív csökkentésére direkt eszközökkel is (létszámcsökkentés vízügyi igazgatóságoknál, háttérintézményeknél stb.) ösztönöztük szervezeteinket. Ellenőrzéseink azt támasztják alá, hogy gazdálkodó szervezeteink termelő szolgáltató tevékenysége munkaerő tekintetében, jelenleg általában biztosított, ugyanakkor jelen vannak szakmai és területi strukturális feszültségek is. A munkaerőhiány erőteljesebben jelentkezik a fővárosban és néhány vidéki ipari központban, illetve egyes munkakörökben (pl. a csatornázás és a fenntartási tevékenység területén, a nehéz fizikai munkakörökben és a kedvezőtlen munkakörülmények közt). A munkaerő racionális felhasználása érdekében a munkaszervezés területén nagyobb előrehaladásra van szükség, mert ez teremtheti meg az alapját a hatékonyabb munkaerő-gazdá lkod ásnak. Fokozottabb figyelmet kell fordítani a gazdálkodó szervezeteken belül hatékonyan nem foglalkoztatható létszám felszabadítására és átcsoportosítására. 1982 évtől vált lehetővé ágazatunkban az új szervezeti formában működő egységek létrehozása. Kezdeti tapasztalatok szerint az új szervezeti formák összességében pozitív szerepet töltenek be, mert a tényleges igényekhez rugalmasan alkalmazkodva végzik tevékenységüket, hozzájárulnak a tartalékok feltárásához, hatékonyabb megoldások elterjesztéséhez. Zömében vállalati gazdasági munkaközösségek alakultak, amelyek a közvetlen lakossági szolgáltatásokban még csak elenyésző szerepet játszanak. Működésük tartalmában és megítélésében a kedvező hatások mellett nem kívánatos tendenciák is fellelhetők (pl. a teljesítmény nem mindig arányos a kifizetett többletjövedelemmel; sok esetben nem megoldott a vállalati gazdasági közösségek teljesítményének a fő munkaidőben végzett munkától való egyértelmű elkülönítése; több esetben használják tevékenységüket túlórák kiváltására, ezáltal kedvezőbb bérezési lehetőségek elérésére). A munkaerőhiány feloldására eredményesnek tekinthetők a munkaerő ágazatunkhoz kötődését elősegítő intézkedések is. Ilyenek a felvétel elvei, a beilleszkedés elősegítése, az előléptetés rendszere, a törzsgárda erkölcsi elismerése, a tanulás és továbbképzés biztosítása, a munkakörülmények (szállítás, meleg étkeztetés, munkavédelem, gépesítettség stb.) javítása. A munkaerő-gazdálkodás további eredményessége érdekében szervezeteinknek az alábbi főbb feladatokat kell ellátniok: — a létszámszükséglet megtervezése, a munkaerőállomány mennyiségi és minőségi változásainak befolyásolása, irányítása; — a munkaidő-szabályozás; — a munkanormák, teljesítménykövetelmények megállapítása; — munkaszervezés; — élőmunka-termelékenység színvonalának vizsgálata. 1. A munkaerőszükségletet alapvetően a termelő-szolgáltató tevékenység tervezett volumene, a technikai fejlődés jellege, iránya és üteme, a munka-termelékenység színvonala és a munka-, üzem- és ügyvitelszervezés színvonala határozza meg. A létszámszükséglet tervezésénél a leglényegesebb: a szolgáltatás munkaigényessége, a kiszolgálási normák és a munkahelyek számának figyelembevétele. A tervezett munkaerőszükséglet fedezeti forrásait (külső, belső) a „fedezeti” terv számszerűsíti, mely a volumen mellett annak struktúráját is tartalmazza. A szükséglet és a fedezet összehangolására általában intézkedési terv készül, amely a munkahelyi és szakma struktúra összehangolását, szervezési és racionalizálási célkitűzéseket, intézkedési programokat tartalmaz. Ágazatunkban ez a tervezés — a vízgazdálkodási célkitűzések összehangolásával — tervszerűen és eredményesen folyik. 2. A központilag meghatározott törvényes munkaidő, valamint a dolgozók egészségvédelmével összefüggő napi, heti, havi maximális munkaidő figyelembevételével szervezeteink a termelő-szolgáltató tevékenység szükségleteinek megfelelően állapítják meg a munkarendet. Ezzel megteremtődött annak lehetősége, hogy a munkaerő-felhasználás rugalmasan igazodjon a szükségletekhez, annak idényszerű, illetve időszakos hullámzásához és egyéb feltételekhez (öntözés, ivóvíz-, fürdőszolgáltatás stb.). 3. A munkanormák és teljesítménykövetelmények alkalmazása egyre elterjedtebb az ágazatban és egyik legfőbb mozgató rugója a hatékonyabb munkavégzésnek. Ezeket, mint az objektív munkamérés nélkülözhetetlen eszközeit, még szélesebb körben célszerű alkalmazni. 4. A munkatermelékenység növekedése a társadalmi-gazdasági fejlődés fő törvényszerűsége. Az eleven munkaegységre jutó hozam növelése meghatározó szerepet játszik a vízgazdálkodásban is. A jelenleg alkalmazott mérési módszerek a termelő-szolgáltató tevékenység munkaeredményét viszonyítják az eléréshez szükséges élőmunka ráfordításához. A termelékenység elemzésénél fő szempont a termelékenység alakulásának, befolyásoló tényezőinek vizsgálata és a tervezés érdekében a várható termelékenység alakulásának előrebecslése. Ágazatunkban a leginkább használatos termelékenységi mutató: 1 fő fizikai foglalkoztatottságra, vagy 1 fő teljes munkaidőben foglalkoztatottra, vagy 1 fő összes foglalkoztatottra jutó bruttó vagy anyagmentes termelési érték. Az V. és VI. ötéves tervben a termelékenység dinamikus növekedése ellenére (évi 10% felett) annak értéke, az árváltozásokat is tekintve, más ágazatokhoz képest — a sajátosságokat is figyelembe véve — nem éri el a kívánt szintet. Ez a különbség elsősorban a termelőtevékenység (vízépítőipari, vizgépgyártás, műhely stb.) termelékenység dinamikájának további növelésével csökkenthető. 6. A hatékony munkavégzés elengedhetetlen feltétele a jó munkaszervezés. Legfőbb funkciói: a munkavég24
