Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 4. szám

KÖNYVESPOLCRA AJÁNLJUK И hatékony környezetvédelem eszközei A Mezőgazdasági Kiadó sikeres so­rozata a Biológiai környezetünk védel­me címet viseli. Ebben a sorozatban jelent meg a közelmúltban dr. László Ferenc könyve. Annak, aki a környezetvédelem iránt érdeklődik, régi ismerőse a szerző, hi­szen számtalan e témakörben mozgó tanulmánnyal, írással jelentkezett már eddig. Publikációinak, több évtizedes egyetemi oktató és kutatói munkássá­gának összefoglalója a Mezőgazdasági Kiadó új kötete. Nem beszélhetünk eleget a környe­zetvédelemről! Mert ahhoz, hogy tenni és cselekedni is tudjunk, sokat, nagyon sokat kell beszélni, írni környezetünk óvásáról, megvédéséről, dr. László Fe­renc a szakember, a tudományos kutató szemével látja a ránk leselkedő ve­szedelmet. Bajba jutott öreg Földünk! Veszély fenyegeti levegőnket, vizünket, talajunkat, növényeinket, állatainkat. S nem utolsó sorban magát az embert. A figyelmeztető szó ilyenkor egyene­sen kötelesség. Ezt tudván írja könyve előszavában a szerző: „Nemcsak a je­lenért vagyunk felelősek, hanem a jövő mikénti alakulásáért is.” Jelenünk s jövőnk tehát a tét. Mit le­het tenni? A könyv azt sugallja: „Nézzünk szem­be bátran az eddigi hibákkal!” Min­denekelőtt változtatni kell az eddigi def­­fenzív vagyis védelem-centrikus környe­zetvédelemmel. A védelemnél magasabb rendű kategória a tervszerű környezet­fejlesztés, amely a megtervezett környe­zeti állapot elérésének megvalósítására irányul. A jövő útja aligha lehet más, mint ez a módszer. Melyek a veszélyek, amelyek most elsősorban cselekvést kívánnak? A könyv írója részletesen foglalkozik értékeink megóvásával. A talaj, a levegő, a nö­vény- és állatvilág s természetesen az emberi települések védelmével. A kötet egyik legérdekesebb fejezete vízkincsünk védelmét tárgyalja. A szerző nem véletlenül adta e fejezet alcímé­nek: „Életünk és a víz”. Goethe Faust­jából sem véletlenül idézi: A víz volt ősforrása a létnek! Mindent a víz tart fenn, ami csak van! Átfogó képet kapunk a magyar víz­­gazdálkodás természeti és gazdasági jellemzőiről, a korszerű ipari vízgazdál­kodás alapelveiről, a mezőgazdaság ke­­mizálásából eredő vízszennyezésekről vagy például a vízminőség szabályozá­sáról. A veszélyforrások sorra vétele önma­gában kevés. Dr. László Ferenc tovább megy. Feltárja a káros környezeti hatá­sok megelőzésének, orvoslásának esz­közeit, módszereit is. Részletesen taglal­ja a komplex szemlélet érvényesítésének fontosságát, az egymásra ható tényezők rendszerszemléletű vizsgálatának szük­ségességét. Régóta foglalkozik László Ferenc a szervezésben rejlő előnyök kiaknázásá­val — jó néhány megjelent monográ­fiája a tanúság. Ezúttal kifejti azt is, hogy a szervezésnek a környezetvéde­lemben is központi helyre kell kerül­nie. A szerző hosszú esztendőket töltött az államigazgatásban. Ebbéli tapasztalatait felhasználva a jog környezetvédelemre gyakorolt hatását is megvizsgálja. Véle­ménye szerint — hiszen társadalmi ügy­ről van szó — fokozni kell a hatósági munka eredményességét. A jövőben egy­séges környezetvédelmi engedélyezési rendszerre van szükség. Bajba jutott öreg Földünk. De még mindig nem késő! Ezt vallja László Fe­renc, ezt sugallja új könyve. „Ne áll­junk be a világ végét jelző vészharangot kongatok sorába — Írja —, hanem tu­dományos tárgyilagossággal tekintsük át a bekövetkezett krízis okait . . . mun­káljuk ki a mielőbbi gyógyulást hozó terápiát.” Ki ne értene egyet ezzel, aki felelős­séget érez hazája, gyermekei, népe sorsa iránt? A könyv mottója egy Dante idézet: „A föld, mely gyöngéd, kedves és mosoly­gó, olyan lakót szül, aki hozzá ha­sonló.. .” Am mindez fordítva is igaz! Nem engedhetjük, hogy ez a másik, rontó változat győzzön. (Mezőgazdasá­gi Kiadó, Budapest, 1984.) (k. cs.) Mezőgazdasági talajcsövezés (Dr. Thyll Sz.—Fehér F.—Madarassy L.) A termőhelyi viszonyok komplex me­liorációjának egyik igen fontos és kor­szerű eleme a talajcsövezés, amely az utóbbi két évtizedben a magyarorszá­gi mezőgazdasági gyakorlatban számot­tevően fejlődött. Ennek eredményeként a könyv elsősorban a hazai kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztala­tokat rendszerezi és foglalja össze, he­lyenként a kézikönyvben szokásos rész­letességgel és igénnyel. Mindemellett fellelhetők a külföldi szakirodalom és gyakorlat hazai körülményekre alkal­mazható megállapításai és módszerei. A mezőgazdasági talajcsövezés terve­zésével és a megépített rendszerek üze­meltetésével foglalkozó egyaránt hasz­nosítható alapismereteket, szakismerete­ket, grafikus és táblázatos adatokat, technológiai eljárásokat, módszertani és műszaki irányelveket, segédleteket, no­­mogramokat és igen szemléletes (légi) fényképfelvételeket és rajzokat találhat­nak a gondosan szerkesztett könyvben. A szakkönyv széles körű használható­ságát növeli a korszerű szerkesztési mód, vagyis az igen terjedelmes szakismeret­anyag rendszerelméletű szintézise, va­lamint a talajcsövezés elméletének és gyakorlatának az interdiszciplináris fel­dolgozása és bemutatása. Ennek meg­felelően a könyv összefoglalja a talaj­csövezéshez kapcsolódó talajtani, agro­nómiái, hidrológiai és hidraulikai ala­pokat, valamint a tervezés alapját ké­pező talajmechanikai és talajvizsgála­tokat. Részletesen foglalkozik a talaj­­csövezési módszerekkel, az építési anya­gokkal, a tervezéssel, a kivitelezéssel, az üzemeltetéssel, valamint a talajcsö­vezés gazdaságossági kérdéseivel. Az 1. fejezet a talajcsövezés célját, szükségességét és jelentőségét ismerte­ti. Ennek keretében a talajnedvesség és talajvízszint-szabályozás hatásait, elő­nyeit és hátrányait tekintik át a szerzők (Fehér Ferenc és Madarassy László). A 2. fejezet a talajcsövezés múltját, jelenét és fejlesztését tekinti át (Ma­darassy László). Itt találkozunk Kvassay Jenő munkásságával is. Az ő nevéhez fűződik az, hogy 1918-ban hazánkban a talajcsövezett összterület meghaladta a 26 ezer hektárt. A talajcsövezés jövőjét jól érzékelteti az, hogy Magyarországon 1,366 millió hektárnyi területen rossz vízgazdálkodású talajok vannak. A 3. fejezet a talajcsövezés talajtani és talajmechanikai hidraulikai, hidroló­giai és mezőgazdasági alapjait foglalja össze (Fehér Ferenc). Ez a fejezet a ta­lajcsövezés megoldásához, a szükséges előmunkálatokhoz, a műszaki tervezés­hez, a drén-rendszer megépítéséhez és üzemeltetéséhez, valamint a talajcső rendszerben és környezetében lejátszódó hidrológiai, hidraulikai, kémiai és agro­technikai ismereket rendszerezi. A 4. fejezet a talajcsövezéssel kapcso­latos talaj- és talajvizsgálatok labora­tóriumi és helyszíni feladatait és megol­dási módjait tárgyalja a gyakorlati kö­vetelményeknek megfelelő részletesség­gel (Thyll Sz.). Az 5. fejezet a talajcsövezés módjait és elemeit tekinti át (Thyll Sz.). Külön fejezetek ismertetik a függőleges, a víz­szintes és a különleges talajcsövezési módokat. Áttekintik a talajcsövek szű­rőzését (Madarassy László), a mélylazí­tást, a vakonddrénezést, a kombinált talajcsövezést, valamint a kettős műkö­désű talajcsövezést (Fehér Ferenc). 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom