Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
kenységektől bizonyos mértékig függnek. Kétségtelen ugyan, hogy a rendszerszervezés a rendszer elemeinek szükségszerű kiválasztásával és az elemkapcsolatok megfelelő, rendszeren belüli meghatározásával foglalkozik. Ehhez azonban az adott környezeti hatások figyelembevétele annál is inkább szükséges, mert nemcsak a környezet hat a rendszerre, hanem a rendszer is visszahat a környezetére és bizonyos mértékben megváltoztathatja azt. A rendszer elemeinek vizsgálatánál célszerű figyelemmel kisérni a célkitűzések, folyamatok, szervezetek összhangját, a folyamatok közötti kapcsolatok rendszerét, jellegét, ütemét és az alkalmazott megoldások eredményességét. Helyzetfélmérés során az érvényben levő előírások, szabályozások célszerűségének és alkalmazásának vizsgálatával kell kezdeni a munkát. Ha a végrehajtás menete az előírásokból nem állapítható meg, akkor a folyamatok részletes felmérésével kell elősegíteni a szükséges tisztánlátást. A folyamatok részfolyamatokra való bontását a folyamatot irányító és végrehajtó szervek változásának függvényében célszerű kidolgozni. További fontos feladat a végrehajtást jellemző paraméterek és az ellenőrzési formák egyértelmű rögzítése. Nagy gondot kell fordítani az információellátás, az információáramlás rendszerének vizsgálatára is. A felmérés során vizsgálni kell a végrehajtás tervszerűségét, a végrehajtás mennyiségi és minőségi paramétereit. Környezetvédelmi modellek Az előzőekben röviden vázolt elvek eligazítást adnak a környezetvédelmi feladatok megoldásánál alkalmazott modellek kialakításához és az ezekkel összefüggő rendszervizsgálatokhoz. A környezetvédelmi rendszervizsgálatok célja az adott rendszerre vonatkozó beavatkozások környezeti, gazdasági és társadalmi hatásainak meghatározása. Ezáltal fedhetők fel a rendszer egyes elemei közötti összefüggések, vagy más szavakkal: e modellek révén a rendszerben bekövetkező változások becsülhetők, és lehetséges következményeik előre jelezhetők. A feladat mindig a környezetbe (a vízbe, a talajba, a levegőbe) bevezetett szennyező anyag nyomon követése és káros hatásának megállapítása. Ábránkon egy környezetvédelmi célú rendszervizsgálat egyszerűsített folyamatábrája látható. Vízminőség-szabályozási modell A vízminőség-szabályozási modell kialakításával kapcsolatos eljárás első lépése a vízminőségi cél megfogalmazása. Ennek egyik eleme a feladatok körvonalazása, azaz annak megállapítása, hogy az adott felszíni víznek fürdési, ivóvízellátási, mezőgazdasági célokra, halászatra stb. alkalmas minőségűnek kell-e lennie. Ha a feladat már ismert, akkor fogalmazhatók meg a vízminőségi követelmények számszerű formában. Ehhez meg kell választani a reprezentatív (kritikus) vízminőségi paramétereket, a szennyezés jellegétől és a víz felhasználásától függően, majd ezután e paraméterek határértékeiként meg lehet határozni a kívánt vízminőséget. A vizsgálat második lépését lényegében meghatározza a feladat körülhatárolása. E szakasz a vízminőségi adatgyűjtő rendszer kiépítését foglalja magába, amelyet állandóan bővíteni, finomítani és módosítani kell a vizsgálatok eredményeinek megfelelően. A korszerű vízminőségmérő hálózatra kitűnő példaként említhető a Sajó magyarországi vízgyűjtőjén kiépített észlelőhálózat. A rendszer adottságaitól, körülményeitől, vízminőségéről, annak térbeli és időbeli változásairól, valamint a területen levő szennyező források jellemző adatairól (Hock, 1974). Másik példaként megemlíthető a szennyező anyag keresztszelvénybeli eloszlásának vizsgálata a Dunán (Puskás, 1974). A legmegfelelőbb szennyezéscsökkenkentési stratégia kidolgozásához igen sok lehetőségét kell számba venni, beleértve a tisztítási technológiákat, telepen belüli vízgazdálkodást, a hígított vagy a szennyezett víz tározását, és elvezetését, valamint a befogadó vízminősége védelmének egyéb műszaki lehetőségeit. A szabályozási folyamat következő lépése a vízminőségi szimulációs modell felállítása. A modell a befogadó vízfolyásban végbemenő folyamatokat, a szennyező anyagok terjedését és változásait tartalmazza, ezért leíró modellnek nevezhető. A folyókban végbemenő, különösen bonyolult folyamatok egyszerű modellel való leírásához sok egyszerűsítő feltételezést kell tenni (Baca, 1973). Egy adott feladat esetén a célorientált megközelítés következtében néhány tényezőt elhanyagolunk, de az egyszerűsítés mértékét meghatározzák még a pénzügyi, adminisztratív és jogi lehetőségek is. A gyakorlatban előforduló feladatok megoldására általában 1—3 reprezentatív paramétert tartalmazó modelleket, pl. erősen leegyszerűsített lebomlási és asszimilációs modelleket alkalmaznak. A vízminőség-szabályozás következő, és szintén igen lényeges lépése a szimulációs és a közgazdasági modell összevetése (gazdaságossági vizsgálat), azaz a lehetséges beavatkozási alternatívák gazdaságossági értékelése. A gazdaságossági vizsgálatokat alapos, átfogó elemzéseknek kell megelőzniük. Az egyes beavatkozási alternatívák műszaki-technológiai megvalósíthatóságának vizsgálata során (pl. a vízgyűjtő területen levő szennyező forrásokra vonatkozó tisztítástechnológiai alternatívák kidolgozásakor) meg kell határozni az egyes alternatívák költségeit is. A költségeket jellemző numerikus összefüggéseken (költségfüggvényeken) kívül egyidejűleg becsülni kell valamennyi közvetett gazdasági hatást is. A gazdaságossági — optimalizációs — modell alapján vizsgálhatók a lehetséges beavatkozási alternatívák előnyei és a kívánt vízminőséget (határértékeket) megvalósító változatok közül kiválasztható az, amelyiknek a költségigénye a legkisebb. A szabályozási folyamat utolsó lépése a kiválasztott szabályozási stratégia megvalósítása. Ebben a szakaszban már az adminisztrációs, törvényes, gazdasági tényezők (előírások, bírságok, ösztönzők) is számítanak. A szabályozási folyamat azonban nem ér véget a beavatkozások megvalósításával. A kitűzött vízminőségi cél és a kapott eredmény összevetése mindig a célok és az eszközök módosításához, finomításához vezet, és a folyamat újra kezdődik, fogalmazza meg a „Vízminőség-szabályozás a környezetvédelemben” c. könyv (Benedek-Literáthy, 1978) ide vágó fejezete. Dr. László Ferenc kandidátus 24
