Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 2. szám

Azoknak az eszközöknek, módszerek­nek a körét számba véve, amelyek vala­milyen formában hozzájárulnak a kör­nyezetvédelem terén jelentkező szerte­ágazó tennivalók hatékony megoldásá­hoz, nem feledkezhetünk meg a szerve­zésről sem. Eszköztárunkban a szerve­zést fontos segítőtársként kell kezel­nünk, mivel ez csaknem minden környe­zetvédelmi jellegű ténykedésünkhöz kapcsolódik valamilyen formában. Saj­nos azt kell megállapítanunk, hogy ná­lunk a szervezés jelentőségét sokan még ma sem értékelik „rangjának", fon­tosságának megfelően. Ez a helytelen szemléletbeli felfogás számos hibás, cél­szerűtlen vagy gazdaságtalan megol­dást, intézkedést von maga után a kör­nyezetvédelem különböző területein. Ha abból indulunk ki, hogy a szerve­zés céltudatos, tervszerű és folyamatos szabályozó tevékenység, amely biztosít­ja az adott szervezet elé kitűzött célok optimális megvalósítását, kialakítja a céloknak megfelelő folyamatokat és a folyamatoknak megfelelő szerveket, to­vábbá meghatározza és csoportosítja a célok optimális megvalósításához szük­séges személyi és tárgyi föltételeket, ak­kor nyomban világossá válik e tevé­kenység fontossága. Anélkül, hogy itt számba vennénk a környezetvédelemhez kapcsolódó tenni­valók széles körét és csak néhány terü­letre utalunk, minden bizonnyal ezek ré­vén is meggyőződhetünk a szervezésben rejlő erő fontosságáról és hatékonyság­­növelő szerepéről. Kezdjük talán azzal, hogy vajon el­­képzelhető-e a környezetvédelmi politi­ka céljainak magabiztos meghatározása a tényekre épülő helyzetelemzés nélkül? És továbbmenve: lehetséges-e a környe­zetvédelmi politika által körvonalazott célok eléréséhez szükséges eszköz- és feltételrendszer kialakítása az összefüg­gések ismerete nélkül? A válasz egyér­telműen az, hogy nem. Ezzel egyúttal megadtuk a választ a szervezés szüksé­gességére is, mivel a helyzetelemzés, a sokoldalú összefüggések szakszerű vizs­gálata elképzelhetetlen anélkül, hogy ne találkoznánk ennek során lépten­­nyomon a szervezés valamilyen megnyil­vánulásával. A gondolatsort folytatva arra a kö­vetkeztetésre juthatunk, hogy nem nél­külözhető a szervezés — a környezetvédelem irányító appa­rátusának létrehozásánál és folyamatos működtetésénél; — a termelőüzemekre háruló környe­zetvédelmi feladatok megoldásánál; — a környezetvédelemmel kapcsola­tos nemzetközi együttműködésből eredő tennivalók ellátásánál; — a környezetvédelmi jellegű kutató­munkánál; — az ellenőrző-hálózat kialakításánál és működtetésénél; — a környezetvédelemmel összefüggő ökonómiai problémák megoldásánál; — a környezetvédelem interdiszcipli­náris jellegéből adódó team-munkák­nál ; — a hulladékok kezelésével, haszno­sításával és ártalmatlanításával kap­csolatos tennivalók megoldásánál; — a környezetvédelem információ­­rendszerének kialakításánál; — a környezetvédelemmel kapcsola­tos oktató, nevelő, tudatformáló munka megalapozásánál és folyamatos vitelé­nél ; — a társadalmi összefogás módsze­reinek kialakításánál stb. Ebből a — korántsem teljességre tö­rekvő — felsorolásból világosan kitű­nik, hogy a címszavak mögött meghú­zódó feladatok sikeres megoldása tuda­tos, hozzáértő szervező munka nélkül el­képzelhetetlen. Mindezeket figyelembe véve célszerűnek látszik röviden kitér­nünk a szervezéssel összefüggő néhány olyan kérdésre, amelyek eligazítást ad­nak a környezetvédelmi tevékenység vi­teléhez. Természetesen e helyen nem vállalkozhatunk a szervezéselmélet tárgykörébe tartozó ismeretek széles körű áttekintésére, hanem csak a gya­korlati munkát elősegítő leglényegesebb szervezési kérdések felvillantását tűz­hetjük ki célul. A szervezésben rejlő lehetségek A szervezés, mint gyakorlati tevékeny­ség mindig szoros tartozéka volt a kü­lönböző munkafolyamatoknak, azonban jelentősége a társadalmi-gazdasági fej­lődés előrehaladásával ugrásszerűen megnő. A szervezettség színvonalának növelé­se a környezetvédelem terén is nagy­ban hozzájárul a különböző tevékenysé­gek lebonyolításának hatékonyabbá té­teléhez, a rendelkezésre álló erőforások ésszerű felhasználásához. A szervezésben rejlő lehetőségek ki­használása megsokszorozza a rendszer egyes elemeinek erőit és ezzel növeli az egész rendszer működésének hatékony­ságát. A szervezés tehát nagyobb ered­mények biztosítására képes, mint ami­lyen összeredmény az egyes elemek eredményeinek összegezéséből adódik. Segítségével lehetővé válik a rendszer elemeinek integrálása és hasznosításuk fokozása. A szervezés legfontosabb jellemzői a következők; — mindig meghatározott célra és a cél megvalósítására hivatott szerve­zeti keret létrehozására, valamint mű­ködésének szabályozására irányul; — elősegíti a cél elérése érdekében lebonyolítandó folyamatok kiépítését és összehangolását; — lehetővé teszi a végrehajtandó fo­lyamatokhoz szükséges személyi és tár­gyi feltételek racionális megteremtését. A szervezetek felépítése szoros függ­vénye a szervezet elé tűzött céloknak, az ezek érdekében végrehajtandó folyama­toknak. Ez az összefüggés azt a körül­ményt jelzi, hogy a folyamatok — ideá­lis helyzetet feltételezve — nem lehet­nek sem egyszerűbbek, sem bonyolul­tabbak, mint amit a célkitűzésben fog­lalt feladatok teljesítése megkíván, fi­gyelembe véve az anyagi-műszaki ellá­tottság, valamint a munkaerő-állomány színvonalát. A célok-folyamatok-szervek kötelező összhangjának alapkövetelménye mel­lett a szervező munka további legfonto­sabb alapelvei a következők: A gazdaságossági elv azt a követel­ményt támasztja, hogy a számításba ve­hető sok szervezeti és működési válto­zat közül azt válasszuk, amely a haté­konyság maximumát biztosítja. A dialektikus elv azt a követelményt támasztja, hogy a szervezés során a je­lenségeket dinamikusan, fejlődésükben és összefüggéseikben kell vizsgálni és természetesen tervezni is. A jelenségek összefüggéseinek vizs­gálata jelenti egyrészt a komplexitás el­vének betartását, másrészt a kauzali­tás (ok és okozat közötti összefüggé­seket) és a teleologika (cél és eszköz viszonya) szemléletének alkalmazását. A rendezettség elve azt a követel­ményt támasztja, hogy — az egészet alkotó elemek, részek, tagok (pl .a folyamatban foglalt felada­tok, műveletek stb. vagy a szervezetben levő szervek) összefüggéseit, kölcsön­hatásukat, működésük feltételeit szaba­tos, pontos szabályok irányítsák és azo­kat fegyelmezetten betartsák; —• a szervezet és folyamatok vala­mennyi eleme úgy legyen tagolva és cső. portosítva, hogy az áttekinthetőséget biztosítsa. Az egyszerűség elve megköveteli, hogy a folyamatok és szervezet terve­zésénél a lehető legegyszerűbb megol­dásra törekedjünk és alkalmazzuk a legkevesebb mozdulat és legrövidebb út megvalósításának követelményét. Az elmekre bontás és az elmekből való felépítés elve azt a követelményt támasztja, hogy a folyamatok lebonyo­lítási módjainak, valamint az érintett szervek feladatainak kialakításakor el­sődlegesen a folyamatelemeket és a részfeladatokat tervezzük meg, s azok­ból építsük fel a folyamat, illetve szer­vezet egészét. Az elv érvényesítése munkamegosztással és összehangolással történik. 22 KÖRNYEZETVÉDELEM és szemezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom