Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
* ж * % * * * Az emlékezés, a visszatekintés nem mindig magánügy. Akadnak pályák, életutak, amelyekről elfelejtkezni: a köz vesztesége. A magyar vízügy e századi történetének is vannak szereplői, akik tapasztalatbőn, tudásban, küzdelemben gazdag évtizedeket tudnak a hátuk mögött. Folyóiratunk sorozata őket szólaltatja meg, őket mutatja be. A HIMALÁJÁTÓL KANOIG Beszélgetés Gábri Mihállyal Görbe kardok, török, pajzs alakú lonott ételfedők, sulykolófaszerű palatáblák az egyik szobában. A pesti Visegrádi utcába telepített kihasított rezervátum Szudánból. Fekete fából faragott ember-, és állatfejek, apró elefántcsont szobrok, népművészek rajzokkal díszített tálai, köcsögjei — egy darab Nigériából. Első látásra azt hihetném, hogy egy Afrika-kutató otthonában vagyok. Hiszen a fekete földrészt képviselő tárgyak, emlékek kisebb múzeumot megtöltenének. öntözés, újítás, könyv A kutatóban nem is tévedek. Gábri Mihály e ritkaságszámba menő gyűjtemény tulajdonosa, tulajdonképpen kutató volt. A magyar vízügyi szellemi export lehetőségeinek kutatója. Nem az afrikai gyűjtemény miatt kopogtatok ajtaján, hanem azért mert 46 éves vízügyi szolgálat után, e hosszú pálya legizgalmasabb időszakát szeretnem bejárni vele. Lenne persze ok elidőzni az életút más szakaszainál is. Gábri Mihály 1937-ben szerezte meg a diplomát a Budapesü Műszaki Egyetemen, s az év júniusában az egyetem vízépítési tanszékének kinevezett tanársegédjeként kezdte meg vízügyi pályáját. 1939-ben a Miskolci, majd a Kassai Kultúrmérnöki és Belvízrendezési Hivatal mérnöke. 1945 októberében a hadifogságból hazatérve a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatalban jut álláshoz. 1952 óta a Föidművelésügyi Minisztérium vízügyi főosztálya öntözési csoportjának mérnöke. Az OVF megalakulása után egy évig az öntözési osztály, azután az OVH vízhasznosítási osztályának vezetője. 1960: VIZITERV. Előbb a vízhasznosítási, később a műszaki fejlesztési osztály vezetője. 1974-től а VI. Iroda főtechnológusa. Negyvenhat esztendős szolgálata során több nagy tervezési munkát irányított. Nevéhez fűződik a Tiszalöki öntözőrendszer fürtjeinek hasznosítási terve, a Tiszántúli Keleti Főcsatorna építésének központi koordinálása, a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszere első beruházási programjának összeállítása, a rendszer másodrendű főművei és öntözéses mezőgazdasági üzemei tanulmányterveinek összeállítása. Nem egy felületi, aztán esőszerű öntözőrendszer-tanulmány — vagy kiviteli tervét készítette. Például a 60 ezer hektáros kiskunsági, vagy a 25 ezer hektáros kalocsai öntözőrendszerét. Munkatársaival együtt Gábri Mihály dolgozta ki a Magyarországon eddig még ismeretlen „nagyüzemi esőszerű öntözés sablonos üzemű és tipizált tervezési módját." Az Országos Vízgazdálkodási kerettervben az ő javaslatára bővítették ki a Duna-Tisza-csatorna koncepcióját. Eszerint a csatorna, amely eredetileg vízpótlást szállított volna a Dunából a Tiszába, többlet öntözővíz kivételére is alkalmassá vált. Ezt a vizet a csatorna a Duna-Tisza közi hátságra szállítja s ott elosztja. Ismertté tette Gábri Mihály nevét a jó néhány bizottsági tagság, az újító-, és a szakértői tevékenység. Huszonnyolc szakmai könyv, tankönyv, zsebkönyv, lexikon szerzője és társszerzője. Oktatási tevékenysége is számottevő. Tanított a műegyetem mellett a Kassai Vízmesteriskolán, a Békéscsabai Híd- és Vízműépítési Technikumban, a Mérnöktovábbképző Intézetben, a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumban. Tulajdonosa: a Szocialista Munkáért, a Magyar Munka Érdemérem és a Kiváló Munkáért kitüntetésnek. Ez utóbbit múlt év végén — nyugdíjba vonulása alkalmából — kapta meg. NYITÁS A VIZITERV-NÉL De most ne a nyugdíjról beszéljünk, amikor nagy utazásokról, nagy élményekről, s nem mindennapi munkákról beszélhetünk. — Sokszor járt külföldön. Évekig élt távol a hazától. Vajon csak a véletlennek köszönhető ez, vagy tudatos pályaformálásnak? — Legelsősorban a szerencsének. A szerencse mellém szegődött, mellettem maradt. Mert igaz, hogy az idegen ország megismerése, a világlátás ifjú korom óta vonzott — de a lehetőség már a szerencsének köszönhető. Ott kezdődött, hogy 1939-ben, nem sokkal a világháború kitörése — és 52 hónapos katonaságom előtt — ösztöndíjjal kimehettem Németországba a Julius Berger céghez. Két hónapot töltöttem a Neckar Szudáni nomádok 16 A SZÁZAD SODRÁSAIN!
