Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
Napjainkban egyre nagyobb mértékben nő az érdeklődés történelmi múltunk iránt, s ez az örvendetes jelenség nemcsak a legfontosabb históriai eseményekhez kötődik. Egyre több gazdasági ágazat pillant a múltba, keresve saját előtörténetét. Érdemes belelapozni a Corpus Jurisba; levenni a polcról a száz évvel ezelőtti kötetet, hogy vajon születtek-e vízügyi jogszabályok egy évszázada törvényi szinten, s — ha igen — mit szabályoztak ezek? A tartalomjegyzéken végigfutva meglepő arány tárul elénk. Negyvennyolc törvényt alkotott 1882-ben az országgyűlés, s ezekből szám szerint nyolc darab — tehát a legmagasabb szintű jogszabályok 1/8-a(!) —vízügyi problémát rendezett. A törvények tárgyuk szerint két nagy csoportba oszthatók, öt törvénycikk kapcsolódott az 1879-es pusztító szegedi árvíz utáni újjáépítésekhez, illetve az újabb katasztrófa megelőzéséhez. Három jogszabály hajózási kérdéseket rendezett. Sorrendben az első az V. te., amely a Szegedre küldött királyi biztos kinevezését hosszabbította meg 1883. végéig. A királyi biztost, Tisza Lajost az 1879. évi XX te. küldte ki az árvízsújtotta városba, hogy — szinte teljhatalmat kapva — irányítsa a helyreállítás munkáját. Tisza Lajosról néhány hónapos működés után még a parlamenti ellenzék is elismerően nyilatkozott (ami nem lehetett kis dolog, hiszen a frissen kinevezett biztos közeli rokona volt a miniszterelnöknek, Tisza Kálmánnak ...) Szintén az árvízkárok helyreállításának elősegítését célozta a VII. te., amely a Tisza-melléki ármentesítő társulatok és a Szeged szabad királyi város részére nyújtandó állami kölcsön visszafizetésének feltételeit tette kedvezőbbé. Külön rögzítette a törvény, hogy a szegényebb sorsú szegedieknek fejenként 1000 forint — akkoriban jelentős összeg -— adható kamatmentes kölcsön formájában. Meghosszabbították az árvízkárosultak részére megszavazott, összesen 10 millió forintnyi összegű alapból felvehető építési kölcsönök igénybevételi határidejét is. Az újjáépítés természetesen jelentős területeket igényelt, s az átgondolt városrendezés folytán új építési telkekre is szüksége volt a városnak. Ez indokolta, hogy a Parlament az 1882. évi XII. te.-ben 1883. június 30-ig meghosszabbította a Szeged területén eszközlendő kisajátításokról szóló 1879. évi XIX. te. érvényét. A fejlődő és rohamos gyorsasággal épülő Szeged állandó tiszai hidat is igényelt. Az államköltségen létesítendő — még 1880-bon megszavazott — híd feljáróinak kiépítéséhez 450 000 forintot biztosított pótlólag a XXI. te. A nagy szegedi újjáépítésekhez kapcsolódik, hogy a kormány — amely kétségtelenül sokat tett az árvízkárosultak megsegítéséért és a város megújításáért — igyekezett politikai tőkét kovácsolni a helyzetből. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a költségvetés vitájában például arra hivatkozott, mennyi jó álláslehetőséget teremtett az újjáépítés. Erre így reagált a krónikás, Mikszáth Kálmán korabeli tudósításában: ,,Árvizes vidéken mennyit keres a napszámos! Az ám! A más ember szerencsétlensége adja meg kenyeréhez a sót; — csakhogy ahhoz, hogy egy napszámos kenyerének sava kerüljön, tíz gazda kenyerét kell elvinni a víznek. Ami pedig desperátus egy bizonyíték a jólét mellett.” Még mindig a szegedi árvíz emléke kisértett, amikor a képviselőház megszavazta az 1882. évi XXVI. törvénycikket, amely a Temes—Bega-völgyi vízszabályozási társulat ügyeinek kezeléséről intézkedett. Egyértelművé vált ugyanis, hogy komolyabb volumenű munkálatok ellátására és a hatékony árvízvédelemre nem elegendő a magánosokból álló társulat ereje. Ezért a törvény felhatalmazta a közmunka- és közlekedési minisztert a munkálatok irányításának átvételére, s egyben kötelezte a védőtöltések mielőbbi megépítésére történő intézkedések megtételére. A kivitelezéshez 1 millió forintot bocsátottak a minisztérium rendelkezésére. Szabályozták a Torontói vármegyében történő belvízmentesítések elvégzését is. Az 5. § (2) bekezdése elrendelte a szabályozási tervek mielőbbi elkészítését „az egész Tiszavölgyre kiterjesztendőleg". A magyar tengeri hajózás és személyszállítást a kormány és az Adria Magyar Tengeri Hajózási R. T. között létrejött szerződés biztosította, amelyet a XIII. te. cikkelyezett be. A részvény-A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban február 11-én megnyitották a 14. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamot. A tanfolyam célkitűzése: megismertetni a résztvevőkkel a vízgazdálkodás gyakorlatában használt elméleti és gyakorlati hidrológiai módszereket, a hidrológia terén elért legújabb kutatási eredményeket. A tanfolyam hivatalos nyelve angol. Az előadók egyetemi tanárok, tudományos kutatók. Elméléti, gyakorlati órák, valamint terep- és laborgyakorlatok óraszáma 600. Hazai és külföldi tanulmányutak, szakmai látogatások egészítik ki a foglalkozásokat. A VITUKI-ban az eddig megrendezett tizenhárom tanfolyamon a világ 45 országából összesen 209 vízgazdálkodás területén dolgozó szakember kapott egyetem utáni továbbképzést. Az idei 14. tanfolyamon Mauritániából, Perutársaság kötelezte magát, hogy évenként legalább 150 gőzhajózási járatot indít Fiume és a nyugat-európai kikötők (Liverpool, Glasgow, London, Hull, Bordeaux és Marseille) között. A kormány ennek fejében 1891-ig évi 150 000 forint összegű segélyt nyújtott az Adria RT-nek. A fiumei kikötő növekedő szerepét bizonytíotta az a tény is, hogy 1882-ben adták át a város új kőolajfinomító üzemét, amely jelentősen lendített a további iparosítások fejlődésén. Az 1882. évi XXXI. te. ratifikálta magyar részről a Monarchia és Szerbia között létrejött hajózási szerződést. A megállapodás lényegében — mai értelemben — a legnagyobb kedvezmény elvét biztosította a két állam részére a hajózási díjak, vámok és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi kapcsolatok tárgykörében. Szintén nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szólt a XXXVI. te., amely az 1865. évi Dunahajózási Akta pótegyezményét tartalmazta. A szerződés kiegészítése különösebb érdemi rendelkezést nem tartalmazott. Rövid terjedelemben foglalkozott a hajósok egészségügyi ellátásával és a közös érdekeket szolgáló világítótornyok fenntartási költségeinek viselésével. Vízügyi tárgyú törvények tehát száz évvel ezelőtt is születtek, — bár ehhez szomorú aktualitást adott a szegedi árvíz okozta sebek begyógyítósa. A témakör fontosságát azonban igazolja az a tény, hogy néhány évvel később, 1885- ben megszületett az első magyar Vízjogi Törvény, amely átfogóan, teljes részletességgel szabályozta a vízügy jogi kérdéseit... ból, Szovjetunióból és Venezuelából először vesz részt hallgató. Az ünnepélyes megnyitón dr. Stelczer Károly, a tanfolyam igazgatója a 18 országból érkezett hallgatók előtt ismertette a vízkészlet-gazdálkodás nemzetközi fontosságát, valamint azokat az eredményeket, amelyeket hazánk elért a továbbképzéssel. Dr. Zákonyi János, az OVH főosztályvezetője áttekintést adott Magyarország vízgazdálkodásának eredményeiről, szólt a magyar hidrológusok nemzetközi elismeréséről, kiemelte a tanfolyam jelentőségét. Dr. Kovács György a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az UNESCO kormányközi koordináló tanácsának elnöke vetített képes előadásban ismertette a vízszolgáltatás, a kárelhárítás, a vízkészlet-gazdálkodás és a kiegészítő ágazatok fejlődését. ifj. dr. Prohászka László 18 országból Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam a VITUKI-ban 11 SZÁZ ÉVES TÖRVÉNYEK
