Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 1. szám

Jelenleg ennek kereken 20%-cit hasznosítják ivó-, illetve ipari vízként. A további kutatási-fejlesztési munkálatok célja ennek az aránynak a javítása, ami műszaki, technológiai és szervezési feladatok megoldását igényli.

A vízgazdálkodásban egyre növekvő mértékben a műszaki-tudományos haladás a meghatározó abban a tekintetben, hogy milyen eredmények érhetők el a rendelkezésre álló vízkészletek és a vízgazdálkodási létesítmények teljesítőképességének növelésében. Az NDK Vízgazdálkodási Intézet, mint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium központi kutatóintézete, a vízkészletgazdálkodás és a környezetvédelem tudományos központja, kutatás-fejlesztési potenciálját a következő súlyponti feladatokra összpontosítja:

—: a vízkészletek elemzése és előrejelzése ;

— a vízhasználatok fejlődésének és a jelentős vízhasználatok kihatásainak elemzése;

— az NDK fő vízfolyásain a vízminőség időszerű elemzése és előrejelzése;

— árvízi előrejelzések szolgáltatása az NDK vízgyűjtőire;

— az igényekhez és védelmi szükségletekhez mért vízkészlet- és vízigénymeghatározás;

— korszerű vízmérlegkészítési, tervezési és vezetési módszerek kifejlesztése a vízkészletgazdálkodás céljaira;

— a vízkészletek térbeli és időbeli átrendezési lehetőségeinek vizsgálata (vízátvezetések, tározás);

— a vízminőségvédelem fejlesztése a többszörös vízhasznosítás előfeltételeként.

KUTATÁSFEJLESZTÉS

A NSZEP X. kongresszusán hozott, minőségileg új és nagyobb követelmények a kutatással és a fejlesztéssel szemben az 1981—1985 évekre szóló műszaki és tudományos tervben vannak rögzítve. Ez, a vízgazdálkodási viszonyok alapvető elemzésén, az abbóf továbbfejlesztett kutatási stratégián épül fel és a vízkészletgazdálkodási problémákat 1990-ig előretekintve vizsgálja.

E tervben az első helyen: a döntéselőkészítő anyagok és vezetési dokumentációk kidolgozása áll, beleértve a szükséges információs rendszer felépítését, a vízügyi igazgatóságok, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szintjén.

Ezen belül elsősorban az alábbi kutatás-fejlesztési témák szerepelnek:

— hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciók kidolgozása,

— vízgazdálkodási mérlegkészítési módszerek tökéletesítése,

— műszaki-tudományos alapok megteremtése automatikus vezetési és tervezési rendszerek felépítéséhez vízgyűjtő területek vizkészletgazdálkodása céljára,

— információs rendszerek és vizkészletgazdálkodási „adatbank” kialakítása,

— a vízgazdálkodás egységes ellenőrzési és felügyeleti rendszerének műszaki-technológiai továbbfejlesztése.

Az említett kutatás-fejlesztési feladatok teljesítése feltételezi egész sor probléma eredményes megoldását: ezek a vízkészletgazdálkodás hatékonysága növeléséhez szükséges természettudományos és gazdasági alapok tökéletesítését szolgálják.

Ide az alábbi kutatás-fejlesztési témák tartoznak:

— területi vizháztartási értékek meghatározása laza kőzetekre, (az emberi beavatkozások figyelembevételével);

— metodika (ezen belül univerzális programelemek) kidolgozása vízművek talajvíz kitermelésének ellenőrző és vezérlő programjainak felépítéséhez;

— a felszíni víz mennyiségi és minőségi folyamataira irányuló számítástechnikai általános módszerek számítógépes rendszere és kézikönyve;

— megoldás-javaslatok kidolgozása völgyzáró gátak rekonstrukciójára;

— a vízminőség szabályozása nagy terhelésű állóvíz-rendszerekben;

— „anyagátalakulási” folyamatok felszín alatti vizekben;

— új laboratóriumi módszerek és berendezések.

A vízkészletgazdálkodás napjainkban megköveteli: egyfelől valamennyi lényeges és a vízkészletre kiható, befolyásoló tényező feltárását, kihatásaik felmérését; másfelől — avízigények oldalán — a racionális vízhasználat legújabb eredményeinek figyelembevételét, mielőtt magát a vízmérleget összeállítanánk. Csak így lesz a jövőben elérhető az egyes vízgyűjtők vízgazdálkodási fejlődésének a jelenleginél hatékonyabb megoldása. Nyilvánvaló: ez a bonyolult és összetett feladat, a jövőben a vízkészletgazdólkodás „automatikus" vezetési és tervezési rendszerei segítségével megoldható. E téren az első alkalmazási példát az NDK-ban a „Spree folyó számítógépes vizkészletgazdálkodása" címen készítik elő.

Ezen terjedelmes kutatás-fejlesztési feladatokat a főiskolákkal és egyetemekkel, más tudományos intézményekkel szoros együttműködésben oldjuk meg. Az NDK Vízgazdálkodási Intézetben folyó kutatás-fejlesztési munkák hatékonyságának növeléséhez hozzájárul a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok, így a Magyar Népköztársaság társintézeteivel kialakított nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés is.

IRODALOM

(1) DIETZ Günter: Ergebnisse aus der Erarbeitung und Anwendung von Langfristbewirtschaftungsmodellen (LE^M) (Hosszútávú gazdálkodási modellek kidolgozásának és alkalmazásának eredményei) Wasserwirtschaft-Wassertechnik 30. (1980) 6, 183. о.

dr. Peter Lösel

Institut für Wasserwirtschaft Berlin, igazgatója

3