Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 7. szám
£cse11el a Tisza partján Török László festményeiből 1981-ben Szentesein, 1983-ban Szegeden és a MEDOSZ központi Dózsa-termében rendeztek kiállítást. Az Alsó-Tisza-vidéki táj természeti, a népélet mozzanatait, tartozékait megörökítő alkotásokat sok-sok látogató tekintette meg. A látogatók méltán jegyezték fel, hogy „Török László nagy szerelme, a Tisza ábrázolása magas művészi fokon szövi át a képek mondanivalóját" ... S: „Ha a tehetség gyökerei a népből fakadnak, még az az ár ellen is bizonyítani is tudnak" ... Az egyik látogató az alábbi verssorokat Írta az emlékkönyvbe: „Aki a tájat képre festi, Szívem mindjárt melengeti. Rajongok tájért, szépért, a festő remek munkájáért." Török Lászlót közvetlen munkatársai és barátai azok közé az emberek közé sorolták, „aki a nyugdíjazás utáni éveket is az új és új gondolatok megfogalmazásának, az élet tartalmas eltöltésének és alkotó időszaknak tekinti”. Az alkotó a vidék kubikos családjainak tízezreihez hasonlóan gyermekéveitől a serdülőkorig a cselédek — majd 1940-től a felszabadulásig az országjáró kubikosok küzdelemmel teli életútját járva jutott el a festészet birodalmába. Török László a cselédéletnek korán búcsút intve, a Tiszántúlom, a Dunántúlon, a Duna—Tisza közén, Budapesten aztán Erdély és a Felvidék akkoriban visszacsatolt területein, szülővárosának kubikos csoportjaival az árvíz- és a belvízkárok elleni védekezési munkálatokon dolgozott. Az elhanyagolt belvizlevezető fő-, és mellékcsatornák mélyítést szélesítési, felújítási munkálatai a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező kubikosokat, építőmumkásokat is próbára tették. Török László nemcsak az embert próbáló munkáikban, hanem a szabadidő értelmes eltöltésében, a tanulásban is mindig jeleskedett. A szervezett munkások körében akkoriban gyakran hangoztatott álláspontnak megfelelően, mely szerint „a tudás hatalom", szakmai és társadalomtudományi ismeretek gyarapítása neki is csakhamar életelemévé vált. Szabad idejében olvasott, verseket, népdalokat tanult, s 16. életévét betöltve belépett a földmunkásszövetség szentesi szervezetébe. Csakhamar kapcsolatba került a Kommunista Párttal. A hitleri fasizmussal és a háborúval szembeni munkával is jól megállta a helyét. A felszabadulást követően az MKP Központi Agitációs és Propaganda Osztályán dolgozott. 1954—57-ig a Szentesi Járási Pártbizottság első titkári teendőit látta el, 1957—1960-ig az SZKP főiskoláján tanult. Szabad idejében Moszkva egyik képzőművészeti szakkörének és a képtáraknak is rendszeres látogatója volt. Tanulmányai befejezése után az MSZMP Csongrád megyei bizottsága első titkárának, két évvel később a meA Tisza reggel Belvizes házak gyei tanács elnökének választották. Ebben a tisztségében a Csongrád megyei árvízvédelmi bizottság vezető teendőit is ellátta. Négy évtizedes közéleti munkája elismeréséül a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Szabadság Érdemrend, három ízben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Török László szabad idejének nagy részét a festészetre fordította. Eddigi kiállításain bemutatott képei bizonyítják, hogy az „amatőr" hűen ábrázolja a valóságot. Tiszai holtág Az AI'só-Tisza-vidék életét sajátosan egyéni stílusban viszi vászonra. Hitvallása, hogy az élet legfőbb célját, értelmét, tartalmát az alkotó munka adja. Borbás Lajos 25
