Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 7. szám
Országos Vízkutató- és Fúró Vállalat. Majd a vízföldtani kutatást és mélyfúrást átvette az OVH, ott lettem hát főgeológus, a vízföldtani felügyeleten. Könyvet vesz elő. Elém teszi. Olvasom a címét: „Szolnok megye vízföldtana és vízellátása”. 1961-ben jelent meg. Az első nagy és komoly munkája. Ez már a tudós Urbancsek Jánost mutatta be országnakvilágnak. Meg is kapta érte a következő évben a már említett Bogdánfy Ödön Emlékérmet. — Kegyes lett hozzám a sors — nevet már ő is a fogalmazásán, de nem tehet mást, mert ez az igazság — megadta nekem, hogy a Miskolci Nehézipari Egyetem megbízott előadója is lehettem. Hetente egyszer, pénteken tanítottam három órát. Persze jegyzetet is írtam: „Magyarország vízföldtana különös tekintettel a hévizekre" címmel. Kár, hogy ma már nem taníthatok. Különösen szép élményként őrzöm magamnak a pénteki órák emlékét. A szemközi kisebb asztalra kikészítve 10 kötet. Várom, hogy mikor kerül ezekre a sor. Mintha észrevenné dr. Urbancsek János a pillantásomat. Már mondja is. — Ez itt mögöttem „Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere” tíz kötetben. 1962-ben vetette fel a gondolatot dr. Illés György, hogy össze (kellene gyűjteni a vízügyi adatokat, legyen ennek a témának enciklopédiája. Hiszen a felszíni vizekről nagyszerű adataink voltak, de hiányzott, nagyon hiányzott a mélységi vizekre szolgáló összesített adatgyűjtés. Műszaki, helyrajzi, vízföldtani, vízkémiai és gázossági adatok összegyűjtéséről volt szó. (1962-ben Magyarországon 34 302 fúrt kutat tartottak nyilván.) Megkezdődött a helyszíni bejárás, a föltérképezés. De ha már együtt az adathalmaz, ki is kellene adni. És olvasom a kötet címlapján: „A kataszteri munkát irányította és összeállította dr. Urbancsek János". — Tudja, hol fúrták az első kutat hazánkban? Pápa (mellett Ugodon, mégpedig egy Bardio nevű francia kútfúrómester, a Franciavágás nevű részen. S mennyi fúrt kutunk lett 1980- ra? 58 564. És ezeknek minden adata benne van ebbein a tíz kötetben. A felvételezést 10—12 ember csinálta három éven át. Azután 3—4 geológus és technikus, majd két rajzoló végezte a munkát. Háromévenként jelentek meg a kötetek, az első után. Az utolsó három kötetben magam végeztem a kiértékelést, a feldolgozást. És amikor készen lett a mű, elmentem nyugdíjba, 1981-ben. Ezt ugye, még megmutathatom? És elém terül máris egy tudósi gondossággal megszerkesztett hatalmas ív papír, rajta ez áll: „Dr. Urbancsek János irodalmi munkássága". És egymásután sorakoznak a könyvek, dolgozatok címei, melyik hol és mikor jelent meg, hány oldalon, s hány ábra, vagy kép díszíti. Egy élet munkássága. Az első évszáma 1953, az utolsóé 1981. Egyetlen egy maradt csak kéziratban, az egyetemi disszertáció 1948-ból: „Nyírsid, Mojgrád és Vártelek földtani viszonya”. — Hogyan tovább? Hogyan lehet élni nyugdíjas főgeológusként? — Fél évig ingyenélőnek éreztem magam. Aztán megkérdezték tőlem, hogy mondjak olyat, amit nem tudtam befejezni. Bizony nagyon sok ilyen van, feleltem. Hát csináld meg. Nekikezdtem. Most az Akadémiai Földrajzi Kutató Intézetnek dolgozom. És lektorálok, de ez a munka, amit nem szeretek. Nem jó dolog mások munkájáról véleményt mondani. Az alkotás a legszebb az ember életében. Nézze ezeket a rajzokat. Ma már érettebben, teljesebb szintézisben látom a dolgokat. Persze olyan ez, mintha játszana az ember. Hát az is. Játék is. Időtöltés is. Tudomány is. Térképeket vesz elő. Vízföldtani térképeket. Amelyek most vannak születőben. Rajznak is szépek. És magyarázza őket, egyiket a másik után. Már csak a térképeknek van helyük az asztalon. Lekerül onnan bor és jegyzetfüzet. — Megtaláltam magamat. És végül jött a Vásárhelyi Pál-díj. Ez a legtöbb, amit adhattak és amit kaphattam. S rájöttem arra: nyugdíjas főgeológusnak lenni se utolsó dolog. Csak a lényeggel foglalkozom. S azzal, ami érdekel. Erre koccintunk. És máris fiai sikereiről beszél, mindketten orvosok, az egyik ugyan katona, de a másiknál unokák is vannak: egy fiú, egy leány. És a nagyapai kötelesség se utolsó. Sőt, néha miatta félre is teszi szeretett térképeit. Búcsúzom. — Nem, így nem szabad elmenni, hogy meg ne nézze a Tisza-féle ásványgyűjteményt. Mint mondottam volt, akkor határoztam el: geológus leszek! Jöjjön, megmutatom. Lemegyünk a pincébe. Nyitja a szekrényt. Benne a szebbnél szebb ásványok. Egyet-kettőt még én is felismerek. Aztán a kertben időzünk. Dicsérjük a napot, a mai szép szeptemberit, amely lám, még nyarat varázsol a kertekre. Nézzük a magasba törő fenyőket. — Nem én ültettem őket! — szabadkozik a ház ura. S én arra gondoltam, hogy dr. Urbancsek János a tudás fáit ültette el: addig is, míg tanított, s azután is, amikor munkájával, könyveivel, cikkeivel, egész életpályájával szolgálta a vízügyet, s tanított mindarra, amit egy geológus megtaníthatott. Takács Tibor Kitüntetések November 7. alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából kiemelkedő gazdasági, politikai és társadalmi munkájuk elismeréseként az OVH elnökének javaslatára a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseket adományozott vízügyi dolgozóknak. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta Balogh István, a szombathelyi VÍZIG nehézgépvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült Csire Lajos, a nyíregyházi VÍZIG munkavezetője, Fekete Ferenc, a tatai Víz- és Csatornaművek kitűzője, Horváth Nándor, a VITUKI főkönyvelőségének vezetője, dr. Juhász Endre, a VIZITERV osztályvezetője, Király István, a miskolci VÍZIG gépkocsivezetője, Nyári Ödön, az OVH főmunikatársa. A Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át Bagyinszki András, a váci DmRVV (kubikosa, Béres Gyula, a siófoki DRW gépkocsivezetője, Durni István, a szolnoki VÍZIG gyalusa, Erdélyi István, a FOKA hajógépésze, dr. Fenyvesi Béla, a pécsi VÍZIG gazdasági igazgatóhelyettese, Molnár Gábor, a KEVIÉP építésvezetője, Müller János, a székesfehérvári VÍZIG kotrószerelője, Reich Gyula, az OVH osztályvezető-helyettese, Takács Imre, a VIZÉP nehézgépkezelője, Vajda Imre, a DÉLVIÉP osztályvezetője. Kiváló munkáért kitüntetésben 349-en, elnöki elismerésben 170-en részesültek. Baráti találkozó a VITUKI-ban Az OVH MSZBT tagcsoportja baráti találkozót rendezett október 8-án a VITUKI-ban, amelyre MSZBT aktivistákat, a szocialista brigádok tagjait, a sportbarátokat hívta meg. Az egész napos találkozó a szórakozás, a művelődés, a sport jegyében telt el. Délelőtt a KISZ Központi Művészegyüttesének Stúdió együttese és a 16 tagú Rajkó zenekar adott másfél órás színvonalas műsort az intézet kongresszusi termében. Délután került sor három sportágban — teniszben, röplabdában és sakkban — sportversenyekre. A rendezők a gyermekekről is gondoskodtak, akiknek színes rajzfilmekből állítottak össze szórakoztató műsort és játékos vetélkedőkre is sor került. A felnőttek közül akinek kedve volt tekézhetett, futballozhatott és rendelkezésére állt a sporttelep uszodája és szaunája is. A jól sikerült baráti találkozóért dicséret illeti a rendezőket. BÁJÁN VÉGZETT VÍZÜGYI ÜZEMMÉRNÖKÖK! Intézetünk fennállásának 20. évfordulóján a volt hallgatók egy emlékgyűrű alapítására tettek javaslatot. Az emlékgyűrűt az Állami Pénzverővel ezüstből elkészíttettük, és az első gyűrűavatásra 1983. szeptember 17-én került sor, melyet minden évben megismételünk. A gyűrű jelképezi összetartozásunkat és az Intézethez való kötődésünket. A végzett üzemmérnökök igényüket jelezzék 1983. december 20-ig levélben az alábbi címre: POLLACK MIHÁLY MŰSZAKI FŐISKOLA Vízgazdálkodási Intézet 6500 Baja, Bajcsy-Zs. u. 14. ügyintéző: Törökné Hársvölgyi Éva 7
