Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Szartos-patakon és beüzemelés előtt áll két Tisza-vízminőségét figyelő monitor. Az automatikus vízminőségmérő állomások a hőmérséklet, oldott oxigén, pH, vezetőképesség, olajtartalom és napfényintenzitás folyamatos észlelését biztosítják. Adatátviteli rendszer beépítésével a mért paraméterek rögzítésre kerülnek és így lehetővé teszik az adatok számítógépes feldolgozását is. Közel egy évtizedes tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a vízminőség folyamatos figyelése lehetőséget ad a napszakos és évszakos változások megismerésére. A hatásaiban később jelentkező rendkívüli szennyezések okainak felderítését elősegíti és a központi lekérdező rendszer segítségével a szennyezések előrejelzését is. lehetővé teszi. Hazai viszonylatban szerzett tapasztalataink eredményeként elértük azt, hogy ma már a műszerek megbízhatósága a velük szemben támasztott követelményeket kielégítik. A vízminőségszabályozás szempontjából szükséges tervezésekhez fontos adatokat szolgáltatnak. A felszíni vizek vizsgálatában jelentős szerepet játszanak a kavicsbányászat során keletkező tavak. Részben művelt és részben felhagyott 89 kavicsbányató vízminőségvédelme a felszín alatti vízkészletek elszennyeződése, tájalakító szerepe, üdülőövezetek kialakulása szempontjából elengedhetetlen követelmény. Ezeknél a vízminőségszabályozás a rekultivációs feladatokkal szoros kapcsolatban van, melyek az utóhasznosítást lehetővé teszik. Szennyvízkibocsátások A terület népgazdasági jelentőségéből és fejlődéséből adódóan az ipari és kommunális szennyvízkibocsátások a vízminőségszabályozásban meghatározó szerepet játszanak. Az ipari üzemek közül a kohászat több, mint 200 éves múltra tekint vissza, míg a vegyipar az 1950-es évektől kezdődően alakult ki. A termelés növekedésével a régebbi üzemek tisztító berendezése elavulttá vált, a vegyipari üzemek pedig nem megfelelő szennyvíztisztító berendezéssel létesültek. Miskolc szennyvíztisztító telepe a háború rombolásainak esett áldozatul. A keletkező szennyvizek így gyakorlatilag teljesen tisztítatlanul jutottak a befogadóba. A szervezett vízminőségvédelem első lépéseként megkezdett szennyvíztisztító telepek építése az 1970-es évek elejétől indult gyors ütemű fejlődésnek. Ezzel párhuzamosan az ipari üzemek vízgazdálkodásában is megkezdődött egy korszerűbb folyamat. A városok fejlesztésével viszont a keletkező szennyvizek mennyisége fokozatosan növekedett. Az 1980-as évekre legtöbb nagyipari üzem korszerű szennyvíztisztító berendezést épített, a városok közül viszont Miskolc szennyvizeinek tisztítása áthúzódott a VI. ötéves tervidőszakra. A vízminőség alakulását meghatározóan befolyásoló 50 legjelentősebb ipari és kommunális szennyvízkibocsátót figyelembe véve — amely az igazgatóság területén kibocsátott összes szennyvizeknek több mint 80%-át reprezentálják — megállapítható, hogy: 1. az V. ötéves tervidőszakban — a szerves szennyező anyag, összes oldott anyag és ammóniumion szennyezőanyag-terhelés csökkent, — az olajszennyezést reprezentáló extrakt terhelés növekedett, — a kibocsátott szennyvizek mennyisége összességében növekedett. Ezen belül az ipari üzemekre a fajlagos vízhasználat és szennyezőanyag-kibocsátás csökkenése, míg a kommunális szennyvíztisztító telepekre a szennyvizek mennyiségének és ezzel párhuzamosan a szennyező-anyag terhelésének növekedése jellemző. 2. A VI. ötéves tervidőszakban a vízminőségvédelmi tervek alapján — a szerves szennyező anyag és az olajszennyezést reprezentáló extrakt terhelés siznten tartása biztosítható, — az összes oldott anyag és ammóniumion vonatkozásában tenhelésnövekedéssel kell számolni, — a kibocsátott szennyvizek mennyisége összességében növekszik. Ezen belül az ipari üzemek vonatkozásában kismértékű szennyvízmennyiség növekedése mellett az összes oldott anyag kivételével további szennyezőanyag-csökkenés várható, míg a kommunális szennyvíztisztító telepeknél a kibocsátott szennyvizek mennyisége jelentősen növekszik és ezek a szennyezőanyag-terhelés növekedésével is párosulnak. Az igazgatóság területén az V. ötéves tervben vízminőségvédelemre fordított beruházások összege 2,7 milliárd forint volt, mely ráfordítások értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ezek elmaradása esetén az oxigénfogyasztás ossz. oldott anyag extrakt ammóniumion 2,3-szorosára, 2.8- szorosára, 3.8- szorosára, 2,0-szeresére növekedett volna. A VI. ötéves vízminőségvédelmi terv várható beruházás összege mintegy 1,7 milliárd forintra tehető. A szennyező anyag terhelésének változásait és tervezett alakulását a 9. táblázat mutatja. 9. táblázat Kibocsátott szennyezőanyag-terhelés alakulása az ÉVIZIG területén Szennyezőanyagterhelés 1975 1980 1985 Szennyvízmennyiség 103- m3/d 264,0 305,0 395,0 KOlcr 103 • kg/d 57,3 56,2 56,0 Ossz. old. anyag 103 - kg/d 244,3 220,5 313,1 Extrakt (olaj) 103■kg/d 2,6 4,4 4,4 nh4+ 103-kg/d 11,7 8,6 9,5 Vízminőségszabályozási szempontból az elért és várható eredmények egyértelműen mutatják, hogy az ipari üzemeknél a technológiai változásokkal a belső vízgazdálkodás további korszerűsítésével és a hasznosítható hulladékanyagok újra használatával törekedni kell további gazdaságos megoldásokra a vízminőség javítása érdekében. Kommunális vonatkozásban a szennyvíztisztító telepek építésén és bővítésén túlmenően a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításával érhető el további eredmény. Rendkívüli vízszennyezések A vízminőségvédelem szempontjából a rendkívüli vízszenynyezések különös veszélyt jelentenek. Azon túl, hogy a lökésszerűen, nagy koncentrációban jelentkező szennyezések a vizek élővilágát elpusztítják, olyan károkat is eredményezhetnek, melyek a népgazdaság termelő tevékenységét és a társadalmat veszélyeztetik. Az elmúlt évek rendkívüli vízszennyezéseinek alakulását a 10. táblázat mutatja. 10. táblázat Rendkívüli vízszennyezések alakulása Év Száma Eredete Jeli ege hazai külföldi olaj peszticid egyéb mérgező egyéb 1976. 5 3 2 4 1 _ _ 1977. 24 15 9 12 1 — 11 1978. 25 13 12 6 4 1 14 1979. 31 21 10 14 2 1 14 1980. 16 10 6 6 — 2 8 A rendkívüli szennyezések jellegét tekintve hatásai eltérő mértékben jelentkeztek. Az olajszennyezések közül kiemelikedett a Bélapátfalvai Cementgyár 1979. és 1980. évi rendkívüli pakuraszennyezése, melyeknél összességében több, mint 100 m3 szennyező anyag jutott a Recska-patakba. A patakmeder elzárásával a pakura teljes mennyisége el távolításra került, így szennyező anyag oz Fger-patakba és ezen keresztül a Kiskörei víztározóba nem jutott. Az oldott, bemosódásból eredő rendkívüli szennyezések közül kiemelkedett a Bódva folyó 1978. évi ammóniumion szennyezése. A Bódvából kivett és a Sajóecsegi Vízmű által szolgáltatott ivóvízben 19,8 mg/l ammóniumion volt és így a 10
