Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Vízgazdálkodás Türkmenisztánban Az utóbbi évtizedek alatt nagyot változott a sivatag képe Közép-Azsiában. Városok és települések épültek, vegyipari, gáz- és olajfeldolgozó és sokféle egyéb üzem kezdte meg a termelést, hatalmas csatornarendszer alakult ki, hatásukra egyre terjed a művelés alá vont területeken az öntözéses gazdálkodás. Türkmenisztánban, ahol . a terület 80 százaléka pusztaság, kietlen sivatag, ma az ország büszkeségének tekintik az 1100 km hosszú Karakum-csatornát. Építészetileg bonyolult létesítmény, melyet kifejezetten sivatagi körülményekhez terveztek, és sem ilyen vonatkozásban, sem teljesítőképességét, sem hosszúságát tekintve nincs párja a világon. A Karakum-csatorna vizével félmillió hektár földet öntöznek, több mint száz ipari üzem épült, s valamennyit a csatorna látja el vízzel. Egyébként a csatorna hossza nem végleges, építése folyik: egészen a Kászpi tengerig húzódik majd, és újabb nagy pusztaságok megművelését teszi lehetővé. összességében az öntözött földek nagysága már meghaladja az egymillió hektárt Türkmenisztánban. A Szovjetunió arid zónájában 14 millió hektár ilyen föld van. Ezek adják a gyapotot, a nyersselyem, mint alapanyag több mint kétharmadát, a növényolaj, a sokféle zöldség, gyümölcs közel egyötödét. A Türkmén Tudományos Akadémia szakértőinek véleménye szerint még több mint 7 millió hektárnyi sivatagi terület művelhető meg öntözéssel, egész Közép- Azsiában és Dél-Kazahsztánban mintegy 40 millió hektár. Tény azonban, hogy a Karakum-csatorna vize nem elegendő Türkmenisztán hatalmas kiterjedésű területeinek öntözésére. Még akkor sem lenne elég, ha a közép-ázsiai nagy folyók — az Amu-darja és a Szir-darja — teljes vízhozamát öntözési és más gazdasági célokra használnák, nem is szólva arról, hogy az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének még milyen további perspektívái vannak. A szakemberek most azt vizsgálják, miként lehetne a szibériai folyók vízhozamának egy részét átterelni Közép-Ázsiába és Dél-Kazahsztánba. Ezzel kapcsolatban bonyolult kérdés: milyen ökológiai következményekkel járhat ez a vállalkozás? Addig, amíg ezt vitatják és elkészül a legjobb tervjavaslat, a folyók vize mellett fel kell használni a föld alatti vízkészleteket, sőt, a csapadékvizeket is. Nyugat-Türkmenisztán ipari komplexuma például akkor kezdett igazán fejlődni, amikor a 60-as években a hidrogeológusok a vastag homokréteg alatt hatalmas édesvíz-készleteket fedeztek fel. A sivatag alatt rejlő vizek, bár a készletek nagyok, túlnyomórészt keresűsós ásványvizek. Ezért aztán a sótalanítás nagyon is aktuális probléma. A szakemberek kidolgozták a napenergiával végezhető sótalanítás módszerét, gyakorlati próbáját elkezdték. A bevált módszerrel később új legelőket lehet kialakítani a pusztaságokban, tovább növelhető a juhállomány. A vízhiány megoldására azonban van más mód is. Bármilyen kevés is a csapadék, egy négyzetkilométernyi „takiron" — agyagos talajú terület — egyik-másik esz-, tendőben 10—30 ezer köbméter vizet lehet összegyűjteni. Már egy néhány hektár kiterjedésű takir mellett is tízezer juhot lehet tartani. Az akadémia Sivatagkutató Intézetében most azt vizsgálják, hogyan lehetne tárolni ezeket a vizeket. Például úgy, hogy a takirból a felső vízréteget a föld alá terelik, ahol a csapadékvíz a sósvíz fölött megmaradna. Most'már több mint tíz esztendeje, hogy a Sivatagkutató Intézet nebitdagi állomásán sikeres kísérletek folynak a takirok betelepítésére. A kemény agyagos felszínbe egymással párhuzamosan 30—35 cm mély barázdákat szántanak. Az egyik barázda arra szolgál, hogy összegyűjtse a vizet, a másikba ültetnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a silány földben jól nőnek a díszcserjék és a gyümölcsfák, megterem a szőlő, a dinnye, a tök. Természetesen, arról szó sincs, hogy minden takirt felszántsanak, a legtöbbje arra szolgál majd a jövőben is, hogy összegyűjtse áz esővizet. (APN) Napenergiával működő sótalanitó telep a Karakum sivatagban. 1600 darabból álló juhnyájnak biztosit édesvizet 83 magyar 1 vízgazdálkodás 1983. 1. szám Szerkeszti a SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Főszerkesztő: DR. LÁSZLÓ FERENC Szerkesztőség címe: BUDAPEST l„ Fő utca 48—50. Budapest, Pf. 351. 1394 Tel.: 353-967 (194) Kiadja a LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. 1073 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 80,— Ft. Egyes szám ára: 10,— Ft. Külföldön terjeszti: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (Budapest, Postafiók 149. H—1389) és külföldi bizományosai. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Fotók: MTI, VIZDOK TARTALOMBÓL: Kábelfektetés és szereléstechnológia 6. oldal Vízminőség-védelem az Északmagyarországi VÍZIG területén 8. oldal Vízellátás-csatornázás-környezetvédelem a Tiszántúli VIZIG-nél 12. oldal Az első környezetvédelmi gazdasági társulás 16. oldal Szennyvízelvezetés és tisztítás Észak-Buda pesten 22. oldal Címképen: Kőrakodás polipmarkolóval Hátsó borítón: A Karakum-csatorna egyik zsilipje Türkmenisztánban Index: 25 873 Készült a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet nyomdájában, Budapest VII., Kazinczy u. 3/b. — 82/1552 - F. v.: Fischer Tibor HU ISSN 0139—1372
