Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
FÁBIÁN MÁRTON Szolnok m. 10. vk., a karcagi Május 1. Tsz elnöke beszámolt arról, Hogy Szolnok megyében a lakosság 87 százaléka élvezi a közműves vízellátással járó előnyöket, a megye 76 települése közül 75-ben vezetékből folyik a víz. A vízellátással kapcsolatos feladatok megoldásához a helyi kezdeményezések, az érdekelt vállalatok, mezőgazdasági üzemek erőforrásainak mozgósítása jelentősen hozzájárult. Figyelmeztet azonban, hogy a vízvezetékhálózatba bekapcsolt lakások aránya még mindig csak 35 százalékos, az ellátás bővítése tehát változatlanul az egyik legfontosabb feladat. Emellett nagy figyelmet szükséges fordítani a víztakarékosságra, megakadályozva a pazarló felhasználást. A takarékosság feltételrendszerének kialakítása komplex, központi intézkedéseket kíván —• tette hozzá. Szolnok megyében évente több száz lokást ér belvízkár. A szaporodó vízelvezetési gondok sürgetővé teszik a belterületi vízrendezést. A helyi kezdeményezések, a lakosság, társadalmi munkájának eredményesebb szervezése mellett a központi szerveknek is foglalkozniuk kellene ezzel a kérdéssel. ÁDÁM IMRÉNÉ Bács m. 15. vk., a garai Vörös Csillag Tsz állatgondozója szóvá tette, hogy a Szelidi-, vadkerti, kunfehértói tavak hasznosítása jelenleg tervszerűtlen. Az üdülők szaporodásával nőtt a víz szennyezettsége, és a helytelenül megválasztott, betelepített halfajták a tavak nélkülözhetetlen nádasainak jelentős részét pusztították el. A vízterületek használói nem fordítanak elég figyelmet a nádgazdálkodásra, amely pedig a sekély vizű tavaknál különösen fontos. Megoldatlan az üdülőterületek csatornázása, a kommunális szennyvizek a tavak utánpótlását is adó talajvizet szennyezik. Problémát jelent a gyorsan fejlődő tavak szennyvizeinek elvezetése is. A megoldás érdekében szükség van a központi és helyi erőforrások összpontosítására és szennyvízmű-társulatok létrehozására egyaránt. A képviselő veszélyes helyzetre hívta fel a figyelmet, amikor arról beszélt, hogy sok helyen tájékozatlan és felelőtlen emberek a régi, elhagyott kutakba bocsátják a szennyvizet. Szigorúbb szankciókkal kellene az ilyen cselekmények ellen fellépni. örvendetes tényként említette, hogy a vizek tisztaságát védő új jogszabályok előírják: a végrehajtási bírságot nem a vállalatra, vagy gazdálkodó szervezetre, hanem annak felelős dolgozójára, vagy vezetőjére kell kiszabni. DR. HARMAT LÁSZLÓ Szabolcs m. 4. vk., az Újfehértói Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet igazgatója rámutatott: Szabolcsban a lakóterületek vízellátása okozza a legtöbb gondot. Az elmúlt években megvalósított beruházások némileg javítottak a helyzeten, de még mindig bőven akad tennivaló. Nyíregyházán jövőre elkészül és munkába áll az új vízmű, így a lakosság igényeit az eddiginél folyamatosabban tudják majd kielégíteni. A megye csatornahálózata az utóbbi öt esztendőben másfélszeresére emelkedett, a kívánalmaknak azonban ennek ellenére sem képes eleget tenni. Újabb csövek elhelyezésére csak helyenként van lehetőség, mivel az anyagi erőforrások meglehetősen korlátozottak. Nehézkes a szennyvizek elvezetése is: a szűk keresztmetszet a települések köztisztaságát veszélyezteti. DR. TÓTH DANKÓ ISTVÁN Borsod m. 17. vk., encsi körzeti orvos örömmel nyugtázta, hogy az OVH elnökének írásos — az ülésszak előtt a képviselőkhöz eljuttatott beszámolója visszatért több, korábban felvetett javaslatra, sorsuk alakulására. A képviselő ezután a megye ivóvízellátásáról szólt. A közegészségügyileg veszélyeztetett települések száma Borsod megyében 190. Közülük a jelenlegi ötéves tervben 21 kap egészséges ivóvizet, a jelenlegi ütemmel számolva tehát még nyolc ötéves terv kellene ahhoz, hogy a megye valamennyi házába eljussanak a vízvezetékek. Az érintett településeken a csecsemőket tasakos ivóvízzel látják el, de a probléma megoldása egyre sürgetőbb. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének válasza A vitában elhangzottakra válaszoló Kovács Antal a hozzászólásokban említett gondok megítélésében egyetértett a képviselőkkel. Am — tette hozzá — az általuk sürgetett feladatok megoldásához, sajnos, nem minden esetben rendelkezik népgazdaságunk elegendő pénzzel. Azzal kell számolnunk — mutatott rá az államtitkár —, hogy csupán a rendelkezésünkre álló eszközökkel gazdálkodhatunk, ezek pedig csak az ismert, elfogadott programok megvalósítását teszik lehetővé. A vízgazdálkodás gazdasági elemeiről, közelebbről az ár- és díjviszonyokról szólva az OVH elnöke kifejtette: ezek módosítására a társadalmi ráfordításokat jobban tükröző rendszert kívánnak bevezetni. E változtatást azonban csak életszínvonal-politikánk egyéb elemeivel összhangban lehet megvalósítani. Annyi bizonyos, hogy az új árak és díjak jobban közelítenek majd a valóságos költségekhez. Jelenleg hazánkban 6—7 forintba kerül egy köbméternyi ivóvíz kitermelése, ám országunkban a legmagasabb vízdíj sem magasabb 4 forintnál. A pazarlás — úgy tűnik — csak az árak szorításában mérsékelhető. Árvízvédelmi kérdéseket elemezve rámutatott, hogy a nagyobb gondot nem annyira a további vízművek építése, hanem a már meglevők állapota jelenti. A régi árvízvédelmi rendszerek egy része ugyanis elhasználódott, műszeres vizsgálatok tanúsága szerint sok bennük a rejtett hiba. Arra azonban Ígéretet Árvízvédelmi töltésrendszerek fejlődése tehetünk, hogy az árvízvédelem biztonságát nem csökkentjük, azt kiemelkedően fontos szerepének megfelelően kezeljük. Az Országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. 11
