Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
Vízgazdálkodási együttműködés a Tisza völgyében A Tisza a Duna legnagyobb bal oldali mellékfolyója. Vízgyűjtő területe 157,2 ezer km2 (a Dunáénak 18,7%-a), hossza a Fekete- és Fehér-Tisza találkozásától számítva 913,5 km, sokévi közepes lefolyása 25,53 km3 (a Dunáénak 12,7%-a). A medence 5 szocialista ország területét érinti. Már a legalapvetőbb földrajzi adatok — a vízgyűjtőterület, a helyben képződő lefolyás és a lakosság — megoszlását szemlélve is ségű kérdéseinek megoldásához a közvetlenül szomszédos országok kétoldalú együttműködésén túl szükség van a vízgyűjtő egészén lejátszódó természeti (vízháztartási) folyamatok, ill. a társadalom műszaki és gazdasági tevékenységének komplex vizsgálatára, a regionális öszefüggések és az érdekviszonyok feltárására. Csak ennek segítségével remélhető, hogy kiegyensúlyozottan, valamennyi érdekelt ország számára kielégítő módon valóOrszág Terület Lefolyás Lakosság kim2 % km3/év % millió fő % SzU 12,8 8,1 7,83 30,6 1,1 8,4 RSzK 17,2 45,3 14,04 55,0 5,8 42,2 CsSzSzK 18,4 11,7 2,90 11,4 1,4 9,8 MNK 44,6 28,4 0,76 3,0 4,2 32,4 JSzSzK 10,2 6,5 — — 0,9 7,2 157,2 25,53 13,4 feltűnik a vízgazdálkodási együttműködés egyik markáns összefüggése — a vízkészletek és a vízigények területi diszharmóniája. A képet az egyes vízgyűjtőrészek természeti adottságai és fejlettsége szerint differenciáltan jelentkező lakossági, ipari, mezőgazdasági vízigények évszakonkénti változása és az igények kielégítésére helyben rendelkezésre álló vízkészlet időben szintén nem állandó mennyisége és minősége teszi igazán összetetté. A Tisza-medencében a népsűrűség jelenleg kb. 84 fő/km2, ami Európában közepesnek számít. A vízgyűjtő területén jelentős ásványi készletek tálláIhatók (kőolaj, földgáz, barnaszén, lignit, színesfémek, építőanyagok); az ipar fejlődését ezenkívül tetemes fűtő-, alapanyag- és energia-behozatal is segíti. Komoly fejlettségi szintet ért el a mezőgazdaság, főképpen a növénytermesztés. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben további intenzív fejlesztést tervez valamennyi ország. A vízgyűjtő magasabb fekvésű területein kiterjedt erdőterületek találhatók. A természeti adottságok kiaknázásának eddig elért szintje, a kialakult társadalmi-gazdasági struktúrák növekedése várhatóan olyan további fejlődést eiedményez a Tisza-völgyében, ami maga után vonja egyrészt az erőforrások — köztük a vízkészlet — fokozódó igénybevételét, másrészt a gyarapodó népgazdasági vagyon vízkároktól való megóvásához fűződő érdekeltség erősödését. A fejlődés kísérő jelenségeként ugyanakkor egyre nagyobb gondot okoz a vizek elszennyeződése. Az említett körülmények az érdekelt országok vízügyi szakembereinek körében kialakították, illetve megerősítették azt a felismerést, hogy a Tisza medencéjében a vízgazdálkodás nagy jelentősükön meg a vízkészletek hasznosítása, ill. védelme. A Tisza-medence vízgazdálkodási problémáinak megoldása érdekében magyar kezdeményezésre 1968-ban háromoldalú együttműködés jött létre Csehszlovákia és a Szovjetunió közreműködésével. 1970-ben ugyancsak magyar javaslatra a KGST VB megbízta a Vízügyi Vezetők Értekezletét (VVÉ), szervezze meg az öt érdekelt ország (az előbbiek, Románia és Jugoszlávia) együttműködését. így jött létre a VVÉ Tiszavölgyi Állandó Munkacsoportja. 1971-ben a KGST Komplex Programja (XIV. fejezet) megerősítette a Duna és Tisza medencéjében folytatandó vízgazdálkodási együttműködés szükségességét. Az eltelt idő alatt az Állandó Munkacsoport igen kiterjedt, eredményekben bővelkedő tevékenységet fejtett ki. Egyeztetett módszertan és adatszolgáltatás alapján elkészült egy komplex vízkészlethasznosítási — vízvédelmi — ármentesítési Keretterv, amely — meghatározza a rendelkezésre álló felszíni és felszín alatti vízkészleteket, — a vízkészletek hasznosítására irányuló fogyasztói igényeket (fejlesztési szintekre), — tartalmazza az országonként és a vízgyűjtő egészére összeállított aktuális és távlati vízgazdálkodási mérlegeket; elkülöníti a vízhiányos területeket, — ismerteti az ármentesítés kialakult rendszerét és javaslatokat tartalmaz a továbbfejlesztés módozataira, — körvonalazza több, a távlatban szükségessé váló olyan nagyszabású vízügyi intézkedés műszaki megoldását, melynek megvalósítása két- vagy több érdekelt ország együttműködését tételezi fel, — javasolja bizonyos közös tervezési és kutatási munkák lefolytatását. A keretterv kísérletet tett a vízminőségi helyzet értékelésére a felszíni vizek minőségének védelmére irányuló együttműködési intézkedések felvázolására is. Az országok eltérő mélységű, sőt hiányos adatszolgáltatása nem tette lehetővé e fejezet részletes kidolgozását. (Részben ezt a hiányosságot pótolták az 1981-ben elkészült vízminőségi prognózisok, amelyeket a határszelvényekben várható minőségi helyzet előrebecsléseként értékelhetünk.) Ajánlások születtek a vízminőségi megfigyelések rendszerének tökéletesítésére a hidrometeorológiai észlelések összehangolására, a lefolyási prognózisok módszertanának korszerűsítésére. Az együttműködés eddigi eredményeit értékelve hangsúlyoznunk kell, hogy legfontosabbnak az érdekek kölcsönös felismerését — ezen belül az együttes érdekek felismerését — tartjuk, amely ésszerű alapját képezi a további munkának. Az Állandó Munkacsoport ez év májusában Szegeden megtartott 11. ülésén Vincze József, az OVH elnökhelyettese, az ÁMCs elnöke ezt külön kiemelte. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy az érdekelt országok vízügyi szakemberei a Tisza-medence egy-egy részvízgyűjtőjén tevékenykedve, azonos cél érdekében dolgoznak — a lakosság életszínvonalának javításához, a népgazdasági javak biztonságának növeléséhez kívánnak hozzájárulni. Ennek során igen fontos azon elvnek a betartása, hogy az dekelt országok vízügyi szakemberei a gos igényeit kielégítve ne befolyásolja kedvezőtlenül valamelyik másik ország lehetőségeit. További értékes tapasztalat az, hogy az érintett országok mindegyikében igen megalapozott, nemzetközi mérce szerint is példamutató vízügyi, vízvédelmi törvények és rendelkezések vannak érvényben. Logikus és kívánatos, hogy a regionális szintű együttműködést igénylő problémák rendezése során meghozandó intézkedések lépést tartsanak a belső szabályozásokkal. Ebből kiindulva a tiszavölgyi ötoldalú együttműködésben egyre növekvő hangsúllyal szerepelnek a vízkészletek védelmére irányuló egyezmény előkészítésének kérdései. Az egyezmény tervezete az AMCs 11. ülésén is beható vita tárgyát képezte, melynek eredményeképpen bizonyos kérdésekben megállapodás született, és a még vitatott kérdések jó részében is közeledtek az álláspontok. A szakértők véleménye szerint reális esély van a megegyezésre. Az AMCs 11. ülése egyeztette az együttműködés 1986-ig terjedő programját is. Ez tartalmazza az ötéves fejlesztési tervekről szóló kölcsönös tájékoztatást, a keretterv pontosítását, a vízvédelem és a hidrometeorológia terén folytatandó módszerani és fejlesztési együttműködést. Új elem az operatív tevékenység kölcsönös bemutatása, melyre évenként egy alkalommal másmás országban kerül sor. Szvetnik Antal
