Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
A vízügyi hatósági munka értékelése és időszerű feladatai A vízgazdálkodás a népgazdaság tervszerű fejlődésének részeként, eredményeként és az általa támasztott követelmények hatására fejlődik. A vízgazdálkodásnak társadalmigazdasági jelentősége egyre növekvő, ami egyrészt abból a sajátosságból adódik, hogy a víz mással nem helyettesíthető természeti érték, másrészt hazánk természetföldrajzi, hidrológiai adottságai és a növekvő vízigények közötti egyensúly kialakítása, a környezet megóvása a használt vizek ártalmaitól, a lakosság, a települések, az ipar, a mezőgazdaság megvédése a vizek kártételei ellen egyre bonyolultabb, mind nagyobb műszaki és anyagi erőket igénylő feladattá vált. A vízgazdálkodás természeti és gazdasági folyamatai egységes összefüggő rendszert alkotnak, áthatják a gazdasági élet minden területét, ezer szállal kapcsolódnak és meghatározó tényezők az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a lakosság életkörülményeinek alakulása, a terület és településfejlesztés, a gazdasági növekedés szempontjából. A vízgazdálkodás nem jogi, de jogilag szabályozott (műszaki, tudományos, gazdasági és igazgatási) tevékenység, jogi normák és szervezeti keretek között lebonyolódó folyamat. Ebből eredően fontos szerep hárul egyrészt a jogalkotói munkára, másrészt a jogalkalmazói tevékenységre, mivel az állami akarat érvényesítése, a vízgazdálkodás szervező tevékenysége elsősorban a jog közvetítésével valósul meg. A vízgazdálkodás jelentőségének növekedésével párhuzamosan növekszik a vízügyi igazgatási, a vízügyi hatósági munka fontossáqa is, hiszen a vízgazdálkodási tevékenységek kapcsán az állam-, a jogi személyek és állampolgárok között keletkezett vízügyi jogviszonyokat úgy kell rendezni, hogy azok beilleszkedjenek a tervszerű és egységes vízgazdálkodás egészének rendjébe, azzal összhangban menjenek végbe és a jogos érdekeik a népgazdaság érdekeivel összhangban nyerjenek kielégítést. A vízügyi szervek hatósági jogkörükben eljárva a vízjogi engedélyek (elvi-, létesítési- és üzemelési vízjogi enqedélv) előírásain keresztül biztosítják az egységes vízgazdálkodási szempontok érvényesülését, a vízi munkák és vízi létesítmények beilleszkedését a többi hasonló munkák, művek rendszerébe, funkcionálásuknak a tervszerű vízgazdálkodás egészével való összhangját. A vízügyi hatósági munka értékelése Az államigazgatási eljárás korszerűsítésére, egyszerűsítésére, és hatékonyabbá tételére hozott felső szintű párt- és állami határozatok jelentősen befolyásolják a vízügyi jogalkalmazó tevékenységet, meghatározzák továbbfejlesztésük irányát. Az Országos Vízügyi Hivatal a központi döntésekben meghatározott alapvető szempontoknak megfelelően irányítja a vízügvi hatósági tevékenységet, törekszik a jogalkalmazás egységére, a szocialista törvényesség erősítésére, az eljárásokban a gyorsaság, a hatékonyság és a célszerűség elveinek érvényesítésére. Az irányító tevékenységében előtérbe helyezi azokat a ioqi garanciákat, amelvek az ügyfelek jogos érdekeit szolgálják. A vízügyi hatósági munka hatékonvsága az utóbbi években jelentősen meqnövekedett. Ez alapvetően az intézményesen rendelkezésre álló hatósáai eszközök szélesebb körben való kihasználásának, a jogalkalmazás eqyséqének, va- Iqmint a szervező hatósági munka színvonala növekedésének az eredménve. A területi vízügyi szervek 1981. évben 4900 db vízjoqi (elvi-. létesítési-, üzemeltetési) enaedélvt adtak ki, 638 határozatban szabtak ki szennvvízbírsáqof és 455 esetben kötelezték az üavfelet vízi munka elvégzésére, vagy vízi létesítmény megvalósítására. Más hatósáq eljárásához 1930 szakhatósági állásfoglalást adtak és 50 esetben tettek szabálysértési hatósáahoz feljelentést. A nem határozattal záródó venyes ügyek 7400 db-ot tettek ki. A számadatokat elemezve meaállaoítható. hoqy a beruházások csökkenésével a w'»ioqi enqedélvek száma is mintegy 25%-os csökkenést mutat. Ugyancsak csökkent, mintegy 50%-kal a hivatalból indult eljárásból eredő kötelező határozatok száma is. A csökkenés abból adódik, hogy a felügyeleti munka folyamatos végrehajtása mellett szűkül azoknak a köre, akiket vízi munka elvégzésére, vízi létesítmény megépítésére, illetve megfelelő üzemeltetésre kell hatósági eszközökkel rábírni. Vonatkozik ez a vízminőségvédelemre is, mivel a következetes hatósági tevékenység hatására szűkül a tennivalók köre — a jelentős szennyvízkibocsátással rendelkezőkre már valamilyen számottevő intézkedést tettek — és fokozódik az önkéntes jogkövetés is. Az elérni kívánt célállapot; a vízszennyezés megszüntetése viszont még nem következett be, ezért levonható az a következtetés, hogy a hatósági szabályozás szintjén további szigorításra, illetve a jogintézmény hatóterületeinek növelésére van szükség. A szennyvízbírságot ímegállapító határozatok száma gyakorlatilag azonos szinten maradt. A vízügyi hatóságok tárgyévben 458 mill. Ft bírságot vetettek ki, amelyből az I. minőségi kategóriába tartozó Balaton területére 31 millió Ft, a II. kategóriába tartozó ivóvízbázisok és üdülőterületek körzetében 126 millió Ft bírság kivetésére került sor. A szabálysértési feljelentések száma mintegy 50%-kal csökkent, ami arra utal, hogy a vízügyi hatóságok nem tulajdonítanak számottevő jelentőséget a más hatóság hatáskörébe tartozó és évek óta (lojális gyakorlatot folytató jogintézménynek. A vízügyi hatósági eljárások alapvetően jól előkészítettek és megalapozottak, amit bizonyít az is, hogy évek óta a fellebbezéssel megtámadott ügyek aránya 1,5—3,0%-ot tesz ki, ami országosan is kifejezetten jó arány. A lefolytatott eljárások túlnyomó többsége az eljárási törvényben meghatározott 30 napon belül befejeződött, 30 napon túl elintézett ügyek aránya 3—4%-os, főleq a bonyolult nagy volumenű vízgazdálkodási létesítmények elbírálása húzódott el. Az 1981. évi I. törvényként kihirdetett államigazqatási eljárás új jogintézményként bevezette a hatósági ellenőrzést. A vízügyi szolgálatban ez a jogintézmény másfél évtizede — a vízügyi törvényen alapulva — eredményesen funkcionál. A vízügyi felügyelet során egyrészt ellenőrzik a vízjogi határozatokban foglaltak végrehajtását, megtartását, másrészt a működési területen ellenőrzik a vízügyi tárgyú jogszabályok (normák) betartását. Az ellenőrzendő vízi létesítmények, vízhasználatok száma 64 ezer, amelyből hatezer jelentősebbnek minősül s ezeket ötéves és éves felügyeleti tervek ütemezéseinek megfelelően felülvizsgálják. Az Országos Vízügyi Hivatal látja el a vízügyi államigazaatási ügyekben a másodfokú hatósági tevékenységet, valamint a vízüqyi szervek, a tanácsi szakigazgatási szervek halósági tevékenységének elvi irányítását és ellenőrzését. Az elmúlt évben az OVH illetékes szervezeti egyséaének a Hatósági Osztálynak 600 különféle ügyben kellett döntenie, amelyből legtöbbet a szennyvíz- és csatornabírságqal, valamint a vízjogi engedéllyel és szolgalom meghatározásával kapcsolatos ügyek tettek ki. Az Osztály 1981-ben 9 vízügyi igazgatóságnál és 4 meqyei tanács vízügyi feladatokat ellátó szakiaazgatási szervénél végzett felügyeleti, illetve áaazatfelügveleti vizsqálatot. A tanácsi végrehajtó bizottságok vízqazdálkodási tevékenységet ellátó szakigazgatási feladat körébe a helyi jelentőségű, közigazgatási területre tartozó és kiható vízgazdálkodási közfeladatokkal kapcsolatos hatósági jogkörök gyakorlása tartozik. A joaalkalmazási tevékenységük — néhány kisebb eljárási hibától eltekintve — törvényes és e jogkörben hozott — döntéseik érdemben megalapozottak. A rendelkezésükre álló hatósági eszközökkel (vízkontingensek megállapítása, szennyvíz-előtisztításra való kötelezés stb.) még nem teljes hatékonysággal szolgálják a vízgazdálkodás egységes érdekeit. A tanácsi szakigazgatási szervek által gyakorolt egyes hatósági jogköröket, az egyes jogintézmények érvényesülését az OVH az MTTH-val együttműködve feliül kívánja vizsgálni és ez alapján a szükséges módosításokat végrehajtja. 6
