Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 8. szám
esi tekintélyt, fölényt szerzett. A szovjet hadsereg, miután kiűzte hazájából a hitleri hordákat, megsemmisítő csapásokat mért a Csehszlovákiát, Lengyelországot, Bulgáriát, Magyarországot és Romániát megszállva tartó náci seregekre s nyitott utat a felszabadított országok antifasiszta, forradalmi, hazafias erőinek harcához. A szovjet hadsereg segítette a hazai felszabadító erőket a függetlenség kivívásában Jugoszláviában és Albániában is. A katonai győzelem természetesen együtt járt azzal, hogy a felszabadított közép- és kelet-európai országokban, Németország keleti részében a Szovjetunió jelenléte, majd politikai, gazdasági és diplomáciai támogatása fontos biztosíték volt a demokratikus erők számára. Konkrét gazdasági segítséget nyújtott az élet újrakezdéséhez, nemzetközi tekintélyével védte a kialakuló népi hatalmat. A Nagy Honvédő Háborút követő évek igen nagy feladatok elé állították a Szovjetuniót, mivel a háború szinte felmérhetetlen károkat okozott a népgazdaságnak és a lakosságnak. Egyedül az állami vagyon vesztesége és az 1941—1945 közötti hadikiadások összege 826 milliárd rubelt tett ki. A megszállók 1710 várost és több mint 70 000 községet és falut romboltak földig vagy rongáltak meg súlyosan. A harcokban kereken 25 millió szovjet ember vesztette életét. A hadműveleti körzetekben 1135 bánya semmisült meg, ezek korábban több mint százmillió tonna szenet adtak az országnak. A veszteség súlyát az a számadat érzékelteti, hogy 1940-ben a Szovjetunió összes bányái 166 millió tonna szenet termeltek. Megsemmisült 98 000 kolhoz, 1876 szovhoz, 1890 gép- és traktorállomás. Németországba szállították vagy a hadiesemények során leöltek 7 millió lovat és 17 millió szarvasmarhát. Egészében véve a szovjet állam és a szovjet polgárok vagyoni károsodását 2 trillió 569 milliárd rubelre becsülik! Az Egyesült Államok és Anglia reakciós körei szinte bizonyosra vették, hogy ilyen veszteségek után a Szovjetunió nem lesz képes nyugati segítség nélkül talpra állítani a népgazdaságot. 1945 nyarától kezdve azonban lényeges külső támogatás nélkül eredményesen megindult a népgazdaság átépítése és helyreállítása. A munkások és alkalmazottak számára visszaállították a nyolcórás munkaidőt; eltörölték a kötelező túlórázást; ismét megkezdődtek a szabadságolások. 1945-ben két leszerelési törvény elbocsátotta a hadseregből az idősebb korosztályokat. 1945 szeptemberéig 4 491 000-en tértek vissza fasiszta fogságból, s a hatalmas embertömeget sikerült elhelyezni. 1945 szeptember elején a Legfelsőbb Tanács elrendelte az Állami Honvédelmi Bizottság (GKO) megszüntetését, és megmaradt feladatkörét a Népbiztosok Tanácsára bízta. 1945 októberében és novemberében a Népbiztosok Tanácsa rendeletet hozott a régi orosz városok (Brjanszk, Voronyezs, Kalinyin, Kurszk, Orjol, Rosztov, Szmolenszk, Sztálingrád stb.) újjáépítéséről. 1945 augusztusában a párt Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa utasítást adott az Állami Tervhivatalnak, hogy állítsa össze az 1946—1950-re érvényes negyedik ötéves tervet. A negyedik ötéves terv legfőbb feladata a népgazdaság újjáépítése, majd a háború előtti színvonal túlszárnyalása volt. 1948-ra irányozták elő a Donyecmedencei és Krivoj Rog-i bányavidék vasúthálózatának, valamint a Donyecmedencét Moszkvával, Leningráddal és a Kaukázus-vidékkel összekötő útvonal felújítását. A mezőgazdaság területén a háború előtti színvonal 27%-kal való túlszárnyalását kívánta. A terv fontos célkitűzései közé tartozott a jegyrendszer 1946—47-ben történő eltörlése és a háború előtti fogyasztási normák elérése. Ami az ipar újjáépítését illeti, mindenekelőtt a déli övezetek kohóüzemeit állították helyre. Ismét megkezdték munkájukat a Donyec-medence és Krivoj Rog bányái. Majkop körzetében és Nyugat-Ukrajnában újra működésbe léptek az olajkutak. Különösen gyors fejlődésen mentek keresztül a balti köztársaságok. A kormány a háború idején megszállt és letarolt területekre összpontosította a beruházások 40%-át. A nyugati köztársaságok újjáépítéséhez segítséget adtak a keleti köztársaságok. Az iparosítás Közép-Ázsiában és Kazahsztánban, valamint a Kaukázuson túl is tovább folytatódott. Ismét széles körben kibontakozott a munkaverseny-mozgalom. A Komszomol védnökséget vállalt 15 város és sok ipari üzem újjáépítése felett. A helyreállítási munkák során a korszerű építéstechnikai eredményeket is felhasználták. 1947 végén pénzreformot hajtottak végre; kivonták a forgalomból az elértéktelenedett bankjegyeket. Ugyanekkor megszüntették az élelmicikkek és ipari termékek jegyrendszerét. 1948-ban az ipar elérte a háború előtti színvonalat, sőt 18%-kal túl is haladta. Az ötéves terv utolsó két esztendejében a kormány a népgazdasági tartalékok felszabadításával fokozta az ipari építkezések lendületét, és nagyobb gondot fordított a termelési folyamat automatizálására. 1950-ben Uljanovszkban felépült az első teljesen önműködő gépkocsidugattyú-gyár, 1950 júliusára az ipar határidő előtt befejezte a negyedik ötéves tervet. Sokkal nehezebb és bonyolultabb feladatot jelentett a mezőgazdaság helyreállítása. A Központi Bizottság 1947 februári határozata nyomán visszaállították a kolhozokban a termelőbrigádok rendszerét. Intézkedtek a mezőgazdaság gépeliátásának megjavítására. 1947-ben kétszer annyi traktor készült, mint az előző évben. 1950. május 30-án a párt Központi Bizottsága kötelezte a pártszervezeteket és az állami intézményeket, hogy igyekezzenek összevonni az apró, életképtelen szövetkezeteket. Ebben az időben 254 000 kolhoz működött. Az összevonási mozgalom nyomán 1953-ban 93 000 kolhozt számoltak össze. Az összevonások következtében a jobban gazdálkodó kolhozok — ha áldozatok árán is — új vérkeringést vittek a gazdaságilag leromlott szövetkezetek életébe. A háború okozta sebek begyógyítását követő tervciklusok láncolata felgyorsította a hatalmas ország gazdasági, társadalmi fejlődését és egészében véve történelmi horderejű változáshoz vezetett: az egykori rendkívül elmaradott Oroszországot, amely Október révén szocialista politikai hatalomra tett szert és szocialista társadalmi viszonyokat alakított ki, a termelőerők valóságos forradalmával a modern technika és gazdaság megbízható talapzatára állította. A Szovjetunió az elmúlt hat évtized alatt a társadalmi haladás csúcsaira jutott. Mérhetetlenül megnőttek az ország gazdasági lehetőségei. A Szovjetunió jelenleg a világ ipari termelésének egyötödét állítja elő. Minden egyes ötéves tervben új üzemek ezrei épülnek. A szocializmus azt adta a szovjet embereknek, aminek biztosítására a tőkés társadalmi rend nem képes: a jövőbe vetett biztos hitet, garantált jogot a munkára; a világon a legalacsonyabb lakbéreket, az ingyenes oktatást és orvosi ellátást; az emberek közötti új, a közösségi szellemen alapuló kapcsolatokat s a tömegek aktív részvételét az állam és a társadalom ügyeinek irányításában. A hat évtized alatt megtett út legfontosabb eredménye a szocialista társadalom felépítése, az össznépi szocialista állam megteremtése. A szocializmus felépítésének a lenini nemzetiségi politika megvalósításának eredményeként az országban új, harmonikus kapcsolatok honosodtak meg az osztályok, a nemzetek és nemzetiségek között. Ezek a népek egyenlőségének, barátságának és együttműködésének kapcsolatai, létrejött az emberek új történelmi közössége, a szovjet nép. A szovjet népben az a társadalom ölt testet, amely a Szovjetunió valamenynyi népére jellemző egészében véve és külön-külön is. Ebben kifejezésre jut az internacionális és nemzeti vonások szerves összefüggése. A szovjet társadalom gazdasági és szociális egységének bázisán egyre fokozódik a szovjet népek életének nemzetközivé válása, fejlődnek az egész szovjet népre jellemző internacionalista vonások. A párt politikája valamennyi szovjet nemzet és nemzetiség további fokozatos közeledését célozza, körültekintően figyelembe véve nemzeti sajátosságaikat. Azok mellett az eredmények mellett, amelyeket a Szovjetunió a gazdasági építés és a társadalom szerkezetének átalakításában elért, rendkívül fontos tényezőként emelkedik ki a világpolitikában betöltött szerepe. A Szovjetunió szocialista nagyhatalom lett, a nemzetközi erőviszonyok meghatározó tényezőjévé vált. Megtörte az atomzsarolást, békepolitikájával fékezi a hidegháborút s képessé lett arra, hogy következetes tevékenységével óvja a világ népeit az emberiség létét fenyegető háborútól. A nagy történelmi évfordulóra emlékezve úgy érezzük, hogy a Szovjetunió küzdelmei és eredményei nemcsak példaként szolgálnak számunkra, hanem megbecsülésünket, érzélmi elkötelezettségünket is növelik a szovjet nép iránt, amely roppant áldozatokkal tört utat az egész emberiség jövője, a szocializmus felé. 4
