Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
Igazi nagy fogás a horgászparadicsomban Nem mindennapos horgászesemény a Velencei-tónál A horgászok közül sokan ilyesmiről álmodnak: 7—8 kg-os süllő akadjon horgukra, amivel joggal büszkélkedhetnek. Ez az álom Külley István ifjú horgász életében elég korán bekövetkezett a 17 éves, IV. osztályos építőipari szakközépiskolai tanuló szeptember 4-én 13.30-kor az agárdi vizen 8350 g-os süllőt fogott (hossza 83 cm, kerülete 48 cm, fárasztási időtartam 15 perc), ami itt különleges eseménynek számít. A nem mindennapos szerencsének gyorsan híre ment és amikor a horgászegyesületi naplókat felütötték, hogy utánanézzenek hasonló eseteknek, évekre visszamenőleg kellett keresgélni: süllő vonatkozásában ilyen „nagy fogásról" a naplók az utóbbi 1—2 év tekintetében nem tudtak vallani. Amikor az ifjú horgászt felkerestük, hogy kifagasssuk kedvelt sportjáról, szerényen, de örömteli büszkességgel beszélt mindarról, ami őt a természethez, a vízhez és a horgászathoz köti. Nagyon szeretem ezt a tavat, amelyet a természet annyi szépséggel áldott meg, mondta bevezetőül, majd így folytatta: fiatal koromnál fogva a tó régi arcát nem ismerhettem meg személyesen, csak leírásokból, de így is állíthatom, hogy az elöregedett tó megfiatalítása érdekében tett eddigi erőfeszítések igen gyümölcsözőknek bizonyultak. E megállapítás a tényeknek valóban megfelel, mivel az üdülési, sportolási lehetőségek bővítését itt úgy sikerült elérni, hogy az elmúlt két évtized tervszerű, jól átgondolt beavatkozásainak hatására javult a tó vízminősége és kedvezően alakult a táj védelme. Közismert, hogy a Velencei-tó — Földünk sok más tavához hasonlóan — elöregedett. A természet önmaga teremtett olyan helyzetet a tó életében, amely sürgetővé tette az ember gyógyító beavatkozását. A tó erősen feliszapolódott és a benne megindult eutrofizáilódás kedvezőtlen következményekkel járt. A beteg tó megfiatalítását célzó intézkedéseket körültekintő vizsgálódások előzték meg, amelyekkel kapcsolatban ma már bátran elmondhatjuk, hogy ezek azért bizonyultak hatékonyaknak, mert komplex szemléletből és helyes ökológiai megfontolásokból fakadtak. Ezt azért célszerű kihangsúlyoznunk, mert sok-sok tapasztalat azt bizonyítja, hogy amennyiben a környezetvédelmi intézkedések mozaikszerűek és csak egy-egy részfeladat elszigetelt megoldására vonatkoznak — figyelmen kívül hagyva az ok és okozati összefüggések láncolatát —, nem hozhatják meg a kívánt eredményt, sőt számos esetben káros következményekkel járnak. A Velencei-tó rendezésére, ill. fejlesztésére vonatkozó koncepció példaként szolgálhat arra, hogy az ilyen jellegű feladatok megoldását célzó elgondolásokat miként kell kialakítani úgy, hogy azok hosszú távon is megállják helyüket. A tó életébe történő sürgető beavatkozást a növekvő üdülési, sportolási igények tették szükségessé. A Velenceitó, hazánk második üdülőtava azok közé a természeti kincseink közé tartozik, melyek értéke szinte felbecsülhetetlen. A táj elragadó szépsége, a víz nagyszerű összetétele, gyógyító tulajdonsága, a fürdőzésre alkalmas kitűnő meder, a finom föveny, a kedvező klíma, a számos vízi sport számára alkalmas nagy vízfelület, a még jóformán felfedezetlen turisztikai háttér, a nagyszerű horgászati lehetőségek, a tóhoz, valamint a környékéhez kapcsolódó történelmi és irodalmi hagyományok, a főváros közelsége, stb. mind-mind olyan tényezők, amely miatt az utóbbi időben rohamosan megnőtt a Velencei-tó iránti érdeklődés. Az emberi tenniakarás, a hozzáértő szorgoskodás nagyszerű példáinak sorában igen rangos helyet foglal el a munka, melynek nyomán szemünk láttára születik újjá hazánk második üdülőtava. A tónak és környékének természeti viszonyai igen kedvezőek. A strandokon a víz hőmérséklete nyáron általában 22—26 °C. Az északi parton emelkedő — a 352 m magas Meleghegy által uralt — gránittöimb a forró napsütéstől erősen felmelegszik (évente 2000— 2100 a napfényes órák száma) és az általában északnyugat felől fújó szél a tó fölé fújja fürdőhelyekre ezt a meleg levegőt. A víz átlagosan mintegy 2 m mély, de a náderdő tisztásain, a belső nagyobb víztükrökben előfordul 3—3,5 m-es mélység is. A tó vizének kémiai összetétele gyógyhatásúvá teszi a fürdőzést. A sziksós víz a bőrbetegségekre vált ki kedvező gyógyhatást, de jótékony az endogén elhízás, a köszvény, a klimaxos panaszok és az idült, gyulladásos női betegségek ellen is. Speciális hatótényező, hogy a tóvízben nagy mennyiségű magnézium-ion található, amely idegcsillapító hatású. A szerves anyagok bomlási terméke, a felszabaduló kénhidrogén-gáz a reumatikus betegségek ellenszere. Gyógyhatású a tó iszapja is, amely 65 százalékban homokból (felerészt finomszemcsés homokból) áll, így iszapfürdőhöz, iszappakoláshoz is alkalmas. A fürdőorvosok, balneológusok a tóban való fürdőzést a felsoroltakon kívül testi és szellemi kimerültség, lábadozás, vérszegénység, étvágytalanság, anyagcsere-zavarok és mozgásszervi betegségek esetén — kiegészítő kezelésként — javallják. Ezek az adottságok teszik a tavat fölöttébb alkalmassá fürdésre, üdülésre, továbbá különböző vízi sportokra. A tó vizében és partjain, az eldugott nádasokban csodálatos növény- és állatvilág rejtőzik. A Velencei-tó déli részén találjuk hazánk egyik jelentős természetvédelmi területét. Dinnyésnél a délnyugati tókaréj 420 hektárja 1959 óta élvez védettséget. A nagyrészt ősi, népes madárvilág megóvására később a madarak élelemszerző vadászterületét, 8,35 kg-os süllő a Velencei tavon a szomszédos Nádas-tavat is védettényilvánították. Ennek területe 600 hektár. A madár-rezervátum délnyugati részén jól felszerelt kutatóházat létesítettek, ahol hazai és külföldi ornitológusok, biológusok figyelhetik meg az ősi vízivilág rejtelmeit, mozgalmas életét, és ahonnan természetvédelmi őr vigyázza „nádország” rendjét. A madarakon kívül természetesen a víz alatti világ lakói is külön figyelmet érdemelnek. A horgászvízzé vált Velencei-tóban a Horgász Szövetség az őshonos forma visszaállítását tűzte ki célul. Nagyszámú tő- és tükörponty él a tóban, gyakori a csuka, a balin, a keszeg, és a Kelet-Ázsiából betelepített növényevő halak és még megtalálhatók a régi fajok egyedei is. A tó halállománya tehát mennyiségileg és minőségileg egyaránt kiváló, így igen kedvezőek a lehetőségek a sporthorgászatra, amit a tapasztalatok meggyőző erővel igazolnak. Követésre méltó példa Az igazi horgászok, akik nemcsak a „fogást” élvezik és nemcsak a zsákmányt kedvelik, hanem a természetet is rajongással szeretik, kellően értékelik is mindazt, amit államunk tett a tó újjászületése érdekében. Ezt teszik az 1945-ben alakult, kiváló címmel kitüntetett, és több mint többszáz főt számláló Velencetavi és Környéki Dolgozók Horgász Egyesületének tagjai is, élükön a köztiszteletben álló elnökkel, dr. Kopik Tibor elvtárssal. Ez az egyesület neveli immár 6 esztendeje Külley István 26
