Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
Á PÁRTSZERVEZETEK FELADATAI A GAZDASÁGI ÉPÍTŐMUNKA SEGÍTÉSÉBEN Gyakorlati tények sora igazolja, hogy a vízgazdálkodás különböző területein működő pártszervek és -szervezetek mindenkor igyekeztek és ma is igyekeznek eleget tenni a gazdasági építőmunka irányításával, szervezésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladataiknak. A párttagok százainak, ezreinek kötődik egyéni megbízatása a gazdálkodás tennivalóihoz; mozgalmi eszközökkel segítik az építőmunkát. A kommunista közösségek tagjai folyamatosan ismertetik, magyarázzák a gazdaságpolitikai kérdéseket, a vízügyi ágazat előtt álló hosszabb, rövidebb távú programokat, feladatokat; jól mozgósítanak a helyi tervek teljesítésére. Környezetükben nagy figyelmet fordítanak a termeléssel, a gazdálkodással és az elosztással összefüggő ismeretek gyarapítására, az ezekkel kapcsolatos gyakorlati tényezők átgondolt kimunkálására, s a végrehajtásban mind szélesebb körű cselekvés biztosítására. Kiemelten foglalkoznak a termelés helyi irányítási, minőségi és hatékonysági vonzataival. Gazdaságpolitikai felvilágosító, nevelő munkájuk eredményeként egyre többen ismerik fel a szoros kölcsönhatást a vízügyi ágazat dolgozóinak egyéni helyzete, boldogulása, anyagi előmenetele és az adott vállalat, intézmény, illetve a a népgazdaság fejlődése között. MUNKÁVAL MEGALAPOZVA ... A pártszervezetek jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a dolgozók megismerjék, értsék és elfogadják a párt gazdaságpolitikáját. Ma már mindenki számára világos, hogy e tevékenységhez is jó feltételeket teremt pártunk nyílt, őszinte, a kölcsönös bizalomra és meggyőzésre épülő politikája. Az MSZMP igényli a társadalom legszélesebb rétegének, köztük a vízügyi dolgozók népes táborának a véleményét a gazdaságpolitika alakításában, formálásában, az új kérdések megválaszolásában. így ez a tevékenység is a kollektív munka eredménye. Ma pártszervezeteink politikai, agitációs és propagandamunkája sikerének egyik fontos feltétele, hogy amit hirdetünk, az összhangban áll a valósággal, az emberek érdekeivel és tapasztalataival. Nehéz helyzetben vagyunk, ezt azonban senki nem titkolja. A pártnak most is van jól átgondolt, a realitásokat meszszemenően figyelembe vevő programja, elképzelése a jövőt illetően. Ki ne látná: a cikcakkoktól mentes a nép legszélesebb tömegeire támaszkodó politika, a dolgozók megértő és cselekvő támogatása nélkül az utóbbi évtizedben bennünket különösen sújtó, s az egyre szigorúbb világgazdasági helyzetben aligha tudtunk volna gazdaságilag helytállni, talpon maradni, elért vívmányainkat megőrizni. A vízügyi ágazat kommunistáinak jelentős szerepe van abban, hogy a környezetükben élő és dolgozó emberek ma már hozzáértőbben ítélik meg a különböző gazdasági folyamatokat. Gazdaságpolitikai műveltségük, tájékozottságuk számottevően fejlődött, ami egyaránt felmérhető a megfontolt, felelősségteljes véleményeikben és magatartásukban. Ma már szinte egyetlen dolgozónak sem közömbös mi történik a termelés pályáján. Ebben kimondatlanul is benne van a felismerés, hogy innen származhat minden gazdagságunk, jólétünk. Más forrás nincs! Általános tehát az egyetértés abban, hogy valamennyi érték forrása a munka; továbbfejlődésünket is ezzel lehet megalapozni, biztosítani. Az értelmes, okos cél érdekében, jó munkahelyi légkörben, a gondos tevékenységnek kijáró megbecsülésben végzett feladat minden tisztességes ember számára létfontosságú. Az ehhez szükséges politikai feltételeket pedig a pártszervezeteknek keJI megteremteniük. Az információs jelentések tanúsága alapján is állíthatjuk, hogy a vízügyi ágazat dolgozóiban nagyfokú a felelősségérzet vállalatuk, intézményük és az ország gondjai iránt. Döntő többségük a munkához való viszonyt élete értelme szempontjából is meghatározónak tartja. Lassan-lassan köztudottá lesz, hogy ezekben az években egy nagyon sajátos, gyors ütemű és jövőnket hosszú távon befolyásoló gazdasági átalakulás részesei vagyunk. A minket körülvevő világot és a benne uralkodó gazdasági viszonyokat egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni. A kedvezőtlen jelenségek elől mi sem tudunk hermetikusan elzárkózni. A mi gazdaságunk nyitott, ezért széles körű külkapcsolatok nélkül fejlődésünk teljesen megtorpanna, nem tudnánk megőrizni az életszínvonalban elért eredményeinket, elveszíthetnénk fejlődőképességünket is. Ilyen körülmények között mindenképpen elismerésre méltó, amit a termelőmunka, az életszínvonal és a szociálpolitika területén az utóbbi években elértünk. AZ EMBERI TÉNYEZŐK SZEREPE Vízügyi párttitkárokkal beszélgetve hallottam: külföldön töltött nyári szabadságaikról! hazatért embereket nemcsak a rántott csirke, a hazai ételek íze vidította fel, hanem azt is hangoztatták: nehézségeink ellenére is bizakodóak lehetünk; jó dolog, hogy létbiztonságban, elfogadható életszínvonalon élünk; igaza van a XII. kongresszusnak, amikor hangsúlyozta, hogy van mit félteni, megőrizni és megvédeni! Ne feledjük ezekhez a reális, őszinte véleményekhez rögtön hozzátenni, hogy az eddigi vívmányok megőrzéséért, a továbbfejlődés feltételeinek megalapozásáért a korábbinál többet és főleg jobban kell dolgozni vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Az előzőekben már vázolt okfejtésből is kitűnik, hogy a népgazdaság fejlődésének ütemét, lehetőségeit sajnos elsősorban tőlünk független külső tényezők, törvényszerűségek határozzák meg. Amennyiben viszont a saját fogyatékosságainkat, hibáinkat, a nehezebb feltételekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodás készségét és képességét nézzük, akkor a szubjektív tényezőket, a tudatosságot legalább az anyagi eszközökkel azonos, sőt néha annál is nagyobb értékű tényezőnek foghatjuk fel. Ez egyaránt vonatkozik azokra, akik az irányítás különböző posztjain dolgoznak, vagy éppen a végrehajtás valamely fázisában tevékenykednek. Minden területen növekvő követelmény a gazdaság objektív tényezőinek és törvényszerűségeinek mind mélyebb és teljesebb megismerése, a munkavégzés során történő figyelembevétele. Csakis ezek alapján lehet és kéll az optimális gazdasági döntéseket meghozni. A pártszervezeteknek pedig feladatuk annak biztosítása, hogy a dolgozók ne csak tudomásul vegyék, hanem meg is értsék az előttünk álló nehezebb feladatokat és készek legyenek azok végrehajtására, a szigorúbb gazdálkodásból rájuk háruló többletterhek vállalására. Láthatjuk tehát, hogy az előttünk tornyosuló igen nehéz gazdasági feladatok megoldásában, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában, nemzetközi fizetőképességünk fenntartásában, az életszínvonal megőrzésében ma különösen meghatározó az emberi tényezők szerepe. A fő cél változatlanul a hatékonyság, a takarékosság és a gazdaságosság javítása. Az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdaságtalan termelés viszszaszorítására, a teljesítmény szerinti bérezés kiszélesítésére, a munkaidő jobb kihasználására, a beruházási fegyelem erősítésére, a bér-, létszám-, munkaerő- és készletgazdálkodás javítására. A pártszervezeteknek határozottabban kell fellépniük az üzem- és munkaszervezés fogyatékosságaival, a munkafegyelem megsértőivel és a pazarlással szemben. Szigorúan vonják, illetve vonassák felelősségre azokat, akik pazarolják a közpénzt, tisztességtelen jövedelemre tesznek szert, munkaidőben italoznak, rongálják a közvagyont stb. Biztosítsanak nagyobb erkölcsi és politikai támogatást, a bátor, az ésszerű kockázatot is vállaló, a rendet, fegyelmet teremtő vezetőknek. Amennyiben viszont a termelés irányítói nem felelnek meg a fokozott követelményeknek, alkalmatlanok feladatuk ellátására, bátrabban éljenek a visszahívás jogával. A gazdasági építőmunka eredményes segítésénél az üzemekben, intézményekben nélkülözhetetlen pártfelladat az emberekkel folytatott közvetlen eszmecsere, a nyílt és őszinte párbeszéd. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy gazdasági intézkedés célját, a vezetők helyes törekvéseit nem mindenki érti meg azonnal. Ezt szemléleti tényezők mellett sok esetben a helyi pártszervezet agitációs és propagandamunkájának a gyengeségei is előidézik. A párttitkárok egy része őszintén elmondja: gyakran elő22
