Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 7. szám

Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága megtárgyalta az öntözés és melioráció helyzetét 1982. szeptember 16-án Szarvason ülésezett az Országgyűlés Mezőgazda­­sági Bizottsága. A MÉM és az OVH előterjesztésében a bizottság megtárgyalta az „öntözés és melioráció Helyzetéről" készített tá­jékoztató jelentést, amihez Dr. Magyar Gábor MÉM miniszterhelyettes és Dr. Breinich Miklós, az OVH első elnök­­helyettese adtak szóbeli kiegészítést. A vitában több képviselő szólalt feil, hangsúlyozva az öntözés-melioráció fej­lesztésének fontosságát, szerepét, külö­nösen az intenzív gabonatermelési prog­ram teljesítése érdekében. A javaslatok, vélemények a tervezést, a beruházási költségek csökkentését, a pénzügyi feltételeket, illetve a rizster­mesztés helyzetét érintették. A vita összefoglalóját Dr. Cselőtei László a bizottság elnöke tartotta. Cikksorozatunk I. részében az előter­jesztésnek az öntözéses gazdálkodást elemző legfontosabb megállapításait foglaljuk össze. A melioráció helyzetét tárgyaló rész ismertetésére következő számunkban visszatérünk. Az előterjesztés bevezetőjében meg­állapítja, hogy a növénytermesztés a IV. ötéves terv időszakában dinamikusan növekedett, a termelés évi átlagos nö­vekedési üteme 5,9%-os volt. Az V. öt­éves terv időszakában ez az ütem lelas­sult és 3,6—3,8%-os előirányzattal szem­ben 2,1%-°s növekedést ért el. Különösen eredményes volt a gabo­naágazat termelési színvonalának nö­vekedése. Ugyanakkor a cukorrépa, a burgonya, a zöldségnövények túlnyomó többsége, a gyümölcságazat termelési színvonala bár növekedett, de elma­rad a tervezettől és az élen járó orszá­gokétól. A (lemaradásunk az utóbbi 5 évben ezen ágazatokban nem csökkent, hanem növekedett. A szálas- és tömeg­­takarmány-termesztésünk pedig messze elmaradt a saját lehetőségeinktől is. Ennek főbb okai: —■ a szántóterület 241 ezer ha-ral csökkent, — 1,7 millió t műtrágya hatóanyag­gal kevesebbet használtak fel, mint a tervezett, — az öntözhető terület 100 ezer ha-os növekedés helyett, 80 ezer ha-ral csök­kent, — a meliorációra fordítható pénz­források elmaradtak a szükségletektől, emiatt a talajjavítások üteme elmarad a 60-as évekétől. Ugyanakkor a termelés más dinami­kus tényezői, mint a technikai felsze­relés, az új fajok és fajták használata, a növényvédelem tovább bővült, fej­lődött. A VI. ötéves terv a növénytermesztés dinamikus fejlődését irányozza elő, ezen belül a vízigényes kultúrák tervezett termelési szint növekedési üteme az át­lagosnál nagyobb. A tervcélok megvalósításához a szá­­lastakarmány-termő területek számot­tevő — öt év alatt 200 ezer ha-os — csökkenésére van szükség, amit a gyep­területek hozamainak jelentős fokozásá­val kell ellensúlyozni. A VI. ötéves terv első évében a terv­célok csak részben valósultak meg — a termelés összértéke az 1980. évi szin­ten maradt — a szántóterület csök­kenése 1981. évben is nagyobb az elő­irányzottaknál. A szálas takarmány ve­tésterülete pedig nem csökkent, hanem tovább növekedett. A gabonával, vala­mint a rizzsel hasznosított terület sem több, hanem kevesebb lett. Az 1981. évi növénytermesztés ered­ményei igazolják a termelési rendsze­rek több éves tapasztalatait, miszerint — a legmagasabb termésátlag, a legalacsonyabb fajlagos műtrágyafel­használás, a jó eszközhatékonyság, a legjobb vízháztartású talajokon jelent­kezik, — a termés mennyiségét azonos víz­háztartási viszonyok mellett a tenyész­­időszak alatt lehullott, vagy pótolt víz mennyisége befolyásolja döntően, — a kiugró terméseredményekhez az átlagosnál jóval nagyobb tenyész­­idei vízre van szükség, — a tápanyagellátás és más eszkö­zök hatékonysága erősen függ a vízel­látottságtól. Száraz viszonyok között a termelés intenzitásának növekedésével hatványo­zottan nő a termelés kockázata. Az öntözés területi fejlődését ele­mezve megállapítja: 1965—1975 évek­ben a kialakult nagyüzemi keretek kö­zött egyértelművé vált, hogy az öntö­zés az intenzív termelésfejlesztés esz­köze. Eredményesen ott alkalmazható, ahol a szárazgazdálkodás lehetőségei már korlátozzák a fejlődést. Hatékony működtetése akkor várható, ha a terme­lés és öntözéstechnika összhangban van. 1976—80-ig terjedő évek első felében a megelőző időszakban elindított ön­tözésfejlesztési irányelvek érvényesültek. Ezt a folyamatot az időszak második felében alapvetően megváltozó közgaz­dasági környezet megállította. Az öntözésfejlesztésben tendencia-­­változás következett be. A fejlesztés, rekonstrukció leállt, a selejtezések fel­gyorsultak, tömegessé váltak. Az időszak alatt a vízjogilag enge­délyezett öntözhető terület 392 e ha-ról 328 e ha-ra csökkent. Az öntözővíz-szolgáltató és hasznosító létesítmények kapacitásainak, műszaki állapotának alakulása A mezőgazdasági vízhasznosítást biz­tosító fővizkivételek kapacitása 1981-ben 390 m3/s. A kiépített szállító és szétosztó művek jelenlegi kapacitása azonban csak 228 m3/s. A főműves vízellátást biz­tosító csatornahálózat 70%-a kettős hasznosítású és döntően földmedrű. A vízhasznosító létesítmények — öntö­zési mód szerint — 83%-a, esőztető megoldás. Az esőszerű öntözési módon belül hordozható berendezéssel üze­meltethető 166 e ha, gépi áttelepítésű berendezésekkel a teljes esőztető terü­leteknek csak 45%-a fedhető le. A 43 ezer ha felületi telep közel fele (20 ezer ha) rizstelep. A rizstelepekből 13 585 ha az elmúlt tervidőszakban épült. A csepegtető öntözési módszerrel ma már mintegy 2000 ha terület van be­rendezve. Az előterjesztés rögzíti azt is, hogy az öntözésfejlesztés a vízkészletek meg­teremtésének, a vízvezetéseknek és a vízhasználatoknak fel nem cserélhető fo­lyamatain keresztül valósítható meg. A megvalósításhoz 3—4 év, a hasznosító létesítmények üzemszerű és hatékony használatához további 2—3 évre van szükség. Ezért a fejlesztési döntéseknél, a szabályozók változtatásánál az idő­­szükségleteket jobban célszerű mérle­gelni. Mi jellemzi az öntözéses gazdálkodás jelenlegi helyzetét? Az évente ténylegesen megöntözött terület — ökológiai, ökonómiai okok miatt — az öntözhetőnek 26—90%-a között ingadozik. Az elmúlt tervidőszakban a megön­tözött területeken 830 üzem, hektáron­ként 13—15 GE többlettermést ért el. Megállapítható, hogy az öntözésre való berendezéskedés a ráfordítások, a gaz­dálkodás magasabb színvonala miatt nemcsak a csapadékszegény, hanem a csapadékos években is jelentős ho­zam- és eredménynöveléssel jár. Az ön­tözőgazdaságok eredményei a beren­dezett terület, illetve azok kihasznált­ságának növekedésével egyenes arány­ben javulnak. Az öntözőgazdaságok eredményei­nek szóródása az indokoltnál nagyobb. Kedvező, hogy az — öntözött területek szétszórtsága, elaprózottsága mérséklődött, — az öntözött szántóterületek talaj­minősége javult. 1979—81. évek között az öntözés költségei 200—300%-kal nőttek. Ugyanezen idő alatt a mezőgazdasá­gi termékek árszintje csak 20%-kal nőtt. Ennek következtében az eredménye­sen öntözhető növények köre szűkült. Az ültetvények, zöldség öntözése még a jelenlegi árviszonyok mellett is gazdaságos. A vízigényes szántóföldi kultúrák, burgonya, cukorrépa, szója, lu­cerna, kukorica költségadatát áttekint­ve megállapítható, hogy a megnöveke-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom