Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
egyensúlyi helyzetéből következően az elkövetkező években az ágazatoknak egyszerre kell extenzív jellegű mennyiségi (ellátatlan települések bekapcsolása stb.) és intenzív jellegű minőségi fejlesztést megvalósítania. A vízgazdálkodás fejlesztésére, a gazdaságpolitikai célkitűzések tervszerű megvalósítására a népgazdaság az elmúlt tervidőszakban növekvő volumenű beruházási eszközt fordított, az ágazat beruházásainak aránya a népgazdaság összes beruházásainak 5—6%-át tette ki. Az ágazat beruházásainak aránya — a felmérhető szükségletekből ítélve — távlatban is fennmarad, s ezen belül elsősorban a szennyvízelvezetési és -tisztítási és vízminőség-védelmi fejlesztések arányát indokolt növelni. A beruházási szükségletek számításánál figyelembe kell venni azokat a reálfolyamatokat, természeti és műszaki követelményekből bekövetkező változásokat, amelyek már jelenleg is éreztetik hatásukat. Ezek közül a leglényegesebbek: a vizek tározása, szállítása, növekvő kezelési igénye, vas-, mangán-, nitrát- és arzéntalanítása, gázmentesítése, a víznyerőhélyek és vízfelhasználás között növekvő távolság, a szennyvizek tisztítási arányának fokozódása, a szennyvizek és szennyvíziszapok kezelése, ártalommentes elhelyezése, hasznosítása, amelyek a ráfordításokat nagyságrendekkel növelik. A vízgazdálkodás növekvő feladatainak ellátásához a jövőben is szükségesnek látszik a fejlesztési eszközök jelenlegi részesedési arányának megtartása. Az ágazat fejlesztési pénzeszközeinek finanszírozási rendszere és forrásainak jelenlegi aránya — mintegy 55—60% állami (OVH, tanács), s 40—50% saját forrás (vállalat, társulat, lakosság) —• jól szolgálta az eltelt időszak fejlődését. Ezt az arányt a jövőben, hosszú távon is indokoltnak látszik fenntartani. Ezen belül azonban szükséges, hogy az érdekeltek (lakosság, üzemek, vállalatok) érdekeltségük arányának megfelelően fokozottabban vegyenek részt a víziközművek fejlesztésében. A vízkárelhárítás fejlesztése a jövőben is döntően központi eszközökből valósulhat meg. Alapvető követelmény — mely a VI. ötéves terv során már érezteti hatását — a nagymértékű víziközmű állóeszközök ésszerű, hatékony kihasználása. A rekonstrukciók időben történő végrehajtása, a tervszerű fenntartás és karbantartás. Hatékonyságnövelő intézkedések további bevezetésével célszerű biztosítani a már kiépített kapacitások üzemszerű működésének feltételeit. Ezzel már a jelen időszakban is elérhetővé vált, hogy a termelő szolgáltató tevékenység — az eddiginél nagyobb arányban — a meglevő kapacitások ésszerűbb, hatékonyabb kihasználása útján valósuljon meg. Az intenzifikálás egyes elemei már a jelen tervidőszak első két évében is éreztetik hatásukat (takarékosabb vízhasználat, szolgáltatási veszteség csökkenése, csúcsfogyasztási időszakok kiegyenlítése). A vízgazdálkodás jelentős értékű árvízmentesítési, vízrendezési állóeszközeinek folyamatos és kielégítő mértékű fenntartása az ágazat igen jelentős feladata. A különböző vízkárelhárítási létesítmények állaga — tekintettel arra, hogy anyaguk föld és koruk esetenként meghaladja a fél évszázadot — erősen igénybe vett, ezért folyamatos, szakszerű fenntartást igényel védőképességük megőrzése. A fenntartással megakadályozható a művek állapotának leromlása, s a későbbiekben csak lényegesen nagyobb ráfordítással történő rekonstrukció. Az általános gazdaságpolitikával összhangban korszerűsíteni szükséges a vízgazdálkodás ár- és díjrendszerét, hogy a termelő ágazatok mindenkor a társadalmilag indokolt ráfordításokat térítsék a víz- és csatornaszolgáltatásokért. így juthatnak érvényre a racionális vízhasználat elvei. A lakossági díjakat is közelíteni indokolt az értékarányoshoz, ez részben elősegíti a vízzel való takarékosságot, s tehermentesíti az állami költségvetést. A tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés hatékonyan segíti a vízgazdálkodás feladatainak meghatározását, a létesítmények fejlesztésének, fenntartásának és üzemelésének tudományos, technikai, technológiai és módszertani megalapozását. A vízgazdálkodás előtt álló feladatok teljesítésének színvonalát a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokon túlmenően alapvetően a meglevő szellemi erőforrások gazdaságosabb hasznosítása határozza meg. A szakmai és a kapcsolódó területek művelőinek együttes kutatási tevékenysége szükséges. A vízgazdálkodás szerteágazó feladatainak megoldása azt követeli, hogy a kutatásfejlesztés kellő időelőnnyel szolgáltasson elméleti alapokat és megoldási módszereket. A kutatási témák közül a legkiemelkedőbbek: — a felszíni és felszín alatti vízkészletek védelme, a szennyvizek tisztítása, elhelyezése és a szennyvíziszapok hasznosítása ; — a vízgazdálkodási létesítmények kihasználásának hatékonyságát növelő eljárások kidolgozása és a fejlesztések anyag- és energiatakarékos műszaki megoldása. A vízgazdálkodás műszaki fejlesztése alapvetően arra irányul, hogy csökkentse létesítményeinek anyag-, energia-, hely- és költségszükségletét. Továbbá, hogy a hazai és a szocialista importból beszerezhető gépeket, berendezéseket célszerűen egységesítve, tipizálva, technológiai rendszerbe foglalva alkalmazza. A vízépítőipari kivitelezői kapacitások országosan és területileg általában összhangban vannak. Az iparszerű, egységesített mélyépítési módszerek és technológiák több területen elterjedtek. Ezen belül is kiemelt jelentősége van a víziközműépítési kapacitás ésszerű koncentrálásának, különösen a szennyvíztisztító telepek építési feladatainak várható növekedése következtében. Az érintett ágazatokkal összhangban a jövőben is biztosítani szükséges a kapacitások fejlesztését, rekonstrukcióját, a kapacitásmérleg egyensúlyát. A vízgazdálkodás nem nélkülözheti a korszerű, fejlett ipari hátteret. A vízgazdálkodási beruházások anyagi-műszaki összetételében a gépipari termékek (szivattyúk, vízgépészeti berendezések, acélszerkezetek, villamos berendezések, mérés-, irányítás- és hírközléstechnikai eszközök és berendezések, szerelvények) aránya fokozatosan növekedett, s hosszú távon a víziközműberuházások arányának emelkedése következtében továbbra is növekedni fog. Egyes vízgazdálkodási tevékenységeknél (pl. vízellátás, szennyvíztisztítás) a gépipari termékek aránya 30—40% körül is alakulhat. A beruházások és fenntartások tervszerű megvalósítását, a létesítmények zavarmentes üzemeltetését és tervszerű fenntartását a gépipari háttér helyzete alapvetően meghatározza. A vízgazdálkodás élőmunka-szükséglete — más népgazdasági ágakhoz, ágazatokhoz viszonyítva — alacsonyabb. Ennek ellenére jelentős szerepe van a munkaerő számának és összetételének. A vízgazdálkodásban foglalkoztatottak száma 78 ezer fő, amelyből 61 ezer fő fizikai foglalkozású, míg 17 ezer fő nem fizikai foglalkozású. Ez a létszám a növekvő volumenű állóeszközál loimány következtében 2000-re elérheti a 90—100 ezer főt. A fizikai foglalkozásúakon belül egyre inkább meghatározó szerepe lesz a magasan képzett szakmunkásoknak. A vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágként végzi tevékenységét. A vízgazdálkodás szervezete általában kialakult és mindinkább a komplex és a rendszerszemléletű működés érvényesül, amely azt jelenti, hogy a tervezés, a fejlesztés és az üzemelés természetföldrajzi egységekben, vízgyűjtőkben valósul meg. A gazdálkodó szervek működése öszszességében megfelel a népgazdasági, az ágazati és a térségi követelményeknek. A vízügyi igazgatóságok egységes szervezete az ágazati feladatok hatékonyabb ellátásának megfelelően korszerűsödött. A vízgyűjtőkre szervezett működési terület összhangban van az ágazat területi irányításának követelményeivel. A vízügyi törvényben előírt feladataikat jól látják el. Alapvető feladatuk a vízügyi szakágazati tevékenységek, a vízügyi szakigazgatás (a hatósági munka, a területi államigazgatás ellátása, vízrajzi hálózat üzemeltetése). Gazdái az árvíz- és belvízvédekezésnek, a vízminőségi kárelhárításnak, a vízkárelhárítási létesítmények folyamatos, tervszerű fenntartásának és karbantartásának. A szabad kapacitásaikat a vízgazdálkodási beruházások gazdaságosabb megvalósításában hasznosítják. Ellátják a vízgazdálkodás fejlesztésének területi irányítási, megvalósítási és ellenőrzési feladatait. Szervezetük és területi szerveik (szakaszmérnökségek) lehetővé teszik hatékony működésüket és a területi államigazgatási szervekkel (tanácsok) és a pártszervekkel való korrekt együttműködésüket. A közüzemi viz-, csatornamű és fürdővállalatok kiemelt jelentőségűek az ágazat tevékenységeinek színvonalas ellátásában. A vízellátás, szennyvízel-9
