Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
Szabványosítási epizódok a régmúltból Szabványosítás-történeti ,,mozaikok” Szabványosítás-történeti korszakok ÓKOR A sumérok fellépésétől Róma bukásáig i. sz. 476-ig Rabszolgatartó társadalom kora Antik egységesítés, tipizálás, szabványszerű megoldások egyes területeken. Óegyiptomi, Római stb. centralizáció. KÖZÉPKOR Róma bukásától 1640-ig, az angol polgári forradalomig A feudalizmus kora Az egységesítés egyik klasszikus példája a Velencei Köztársaságban. Máshol általában eltérő szokások, más-más megoldások terjednek el. ÚJKOR Az angol polgári forradalomtól 1917-ig, a Nagy Óktóberi Szocialista Forradalomig A kapitalizmus kibontakozása Az ipari forradalomtól új munkaszervezés. Századfordulónktól sorra alakultak országos szabványügyi szervezetek. LEGÚJABB KOR 1917 után ... Szocialista országok, új társadalmi rendszerek Tudományos-technikai forradalom. Nemzetközi szabványügyi szervezetek megalakulása. Nemzeti szabványügyi szervezetek fejlődése. KGST szabványegységesítés. Ha fellapozzuk az emberiség kultúrtörténetének ősi lapjait számos érdekes antik szabályozás tárul elénk. A Nílus, Eufrátesz és Tigris minden év júliusától október végéig kiárad és sötét iszapjával ellepi az egész árterületet. A Nílus árterülete pl. 11 000 km2, deltájának területe pedig 17 000 km2. Már az óegyiptomiak novemberben a vízapadáskor elvetették a magot, hogy áprilisra dús termést kapjanak. A folyók fokozott hasznosítása érdekében építették ki az ókori népek a hatalmas gát- és csatornarendszereket. A centralizált államhatalom tisztviselők útján irányította a tervezést, a közmunkákat és a földművelést. Ránk maradt oklevelek, feliratok, rajzok és papírusztekercsek tanúskodnak a csatornaépítési rendszerekről és műszaki megoldásokról, ezzel kapcsolatos jogszabályokról. Egyiptomban már a IV. dinasztia idején a hét minden első napján a dszatinak (vezírnek) jelentést kellett tenni a folyó állásáról. A főkincstárnoknak „szabványosított” címe: Mindannak kezelője, amit az ég ad, a föld terem és a Nílus hoz. A legnagyobb öntözőberendezések és hajózható csatornák Babilonban, tehát a mai Irak vidékén épültek ie. 2250 táján. Hammurabi törvénykönyve külön foglalkozik munkaeszközökkel, építészeti és hajózási rendelkezésekkel, szinte szabványszerűen a kor logikájának megfelelően. A rómaiak életében is fontos szerepet játszott a víz. Az első nagy római vízvezeték az Aqua Claudia 313-ból származik. Építtetője Appius Claudius. Egy ilyen vízmű megépítése 5—600 rabszolga kb. 10 évi keserves munkájának felelt meg. A római mérnökök különben jól ismerték a hidraulika törvényeit. A vízvezetékcsövek (nyomócsövek) széles körű alkalmazását azonban a fémek akkori igen magas ára jelentősen korlátozta. Az ókori Róma történetét tanulmányozva érdekes Sextus Julius Frontinus egyik rendelkezése i. sz. 97-ből Frontinus, mint a római vízművek felügyelője elrendelte, hogy 25-iféle ólomcső kötelezően alkalmazandó, 4-féle pedig ikivételesen használható. A rendelkezésben fellelhető tehát a választék fogalma, a kötelező, illetve az ajánlott szabvány őse. A régészeti leletek tanúsága szerint igen gyakran használt cső volt az öt ujjnak megfelelő (95 mm átmérőjű) cső. A rendelkezés meghatározta az átmérő mellett a hosszúságot és a súlyt is. Klasszikus példa előttünk a diocletiani thermák kapacitása is. Ennek a befogadó képessége napi 3200 fő. Hő és gőzfejlesztő készülékek szinte modern értelemben feleltek meg a követelményeknek .Az antik Rómában több mint 1000 kisebb-nagyobb nyilvános fürdő működött. A régmúlt lapjai között tallózva idézzük még a középkor egy érdekes államát, a Velencei Köztársaságot. Velence — főleg a hadiflottájánál — egységes alkatrész-csoportokat rendszeresített. A Földközi-tengeri arzenálokban a főárbocok az összes tartozékokkal álltak rendelkezésre. Már a XV. századtól a hajókat azonos elvek szerint építették és egységesen szerelték fel. Jól ismerték a terhelési és merülési próbákat, az öszszekapcsolási rendszereket. A horgonyok is tipizáltak voltak. A pótlás elvét biztosították. A velencei támaszpontokon, sőt a konzulátusokon is egységesített árbocok, kormányrudak és a szükséges tartalék alkatrészek álltak rendelkezésre. A velencei hajók a középkorban mintaképül szolgáltak. A fenti „mozaikokat" az ókor és a középkor idejéből merítettük. Még évszázadoknak kellett eltelni, hogy a modern széles körű egységesítés és szabványosítás kibontakozzon. Ezt általában az ipari forradalom idejét követő évtizedektől számítjuk, úgy általában a XIX. század közepétől. Hazánkban az intézményes szabványosítást a Magyar Mérnök- és Építész Egylet keretében Ybl Miklós egyleti alelnök irányításával 1875-ben kezdték meg. A mai magyar Szabványjegyzék már közel 11 000 MSZ és mintegy 6000 ágazati szabványt tartalmaz. A vízügyi szabvány-ügyintézői tanfolyamokon is a nyitótárgyak keretében röviden megemlékezünk a szabványosítás múltjáról és fejlődéséről (mint pl. 1981-ben tettük ezt Szentendrei tanfo'yamon). Dr. Székely György GYÓGYFÜRDŐINKRŐL - sorozatban Könyvkiadásunk nem fukarkodik a sorozatok elindításával. Sajnos azonban kevés az olyan együttes, amely rövid időn belül, teljes egészében kerül kiadásra. Külön örömet jelent, hogy ez utóbbiak sorába tartozik a Magyarország gyógyfürdői című sorozat is, amely rövid időn belül népszerűséget vivott ki az olvasók körében. A sorozatban korábban napvilágot látott a dunántúli és budapesti gyógyfürdőket ismertető kiadványok után most AZ ALFÖLD GYÓGYFÜRDŐI cimű könyv került a kiratokba. (Hamarosan a boltokban láthatjuk a negyedik, záró kötetet is, amely Észak-Magyarországra kalauzol majd el.) Az Alföld geológiai és természeti ismertetése után az olvasó 40 jelentős fürdőhellyel ismerkedhet meg. Érdemes megemlíteni, hogy a részletesen bemutatott fürdőkkel együtt száznál is több gyógyító helyet tartanak nyilván ezen a tájegységen. A szerző gondolt azokra is, akik nemcsak a gyógyulást keresik itt: rövid -leírás hívja fel a figyelmet a művészeti emlékekre, kirándulási lehetőségekre. Elsősorban persze a gyógyulást keresőkhöz szól a könyv, ezért hasznosak azok a kimutatások, amelyek az ásvány- és gyógyvizeket osztályozzák minőségük és gyógytartamuk szerint. A nívós kiadványairól ismert Panoráma Szerkesztőség ezúttal is ízléses kivitelben, közérthető, könnyen kezelhető formában adta közre új kötetét, amely remélhetőleg nemcsak a gyógyulni vágyók kedvét hozza meg az utazáshoz... (Gál Mózes: Az Alföld gyógyfürdői. Panoráma. 368 oldal, kötve 67, —Ft.) Prohászka László 26
