Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
Д szennyvíztisztítás környezetvédelmi feladat. Vizeink minőségének megőrzése egész népgazdaságunk érdeke. A szennyvizek összegyűjtése, tisztítása és elhelyezése akár beruházást, akár üzemeltetést és fenntartást tekintünk egyaránt magas költségigényű. Elmulasztása, vagy elhanyagolása vissza nem fordítható károsodást okoz környezetünkben. A költségek csökkentése tehát racionalizálást, optimalizálást, korszerűsítést jelenthet csak, de semmi esetre sem a tisztítás elhagyását. Vállalatunk mindig igyekezett, hogy a legmagasabb szinten lássa el szolgáltatási — üzemeltetési tevékenységét. Szivattyú és szennyvíztisztító telepeinken a gazdasági lehetőségek szerint korszerű berendezéseket és technológiákat alkalmazunk. Példaként említem, hogy már az 1973—74. évi ún. energiaválság előtt a Délpesti szennyvíztisztító telepen megvalósult a biogázzal működő kazánház. Mi a biogáz? Szennyvíztisztítás során keletkező huiladékenergia. A biológiai szennyvíztisztítás folyamatában a kiülepített iszap „végtermék”. A telepről való elszállítása és elhelyezése nem kis probléma. Döntően meghatározza az iszapelhelyezés, a telepei történő iszapkezelést. Az egyik legrégibb technológia az anaerob rothasztás, amelynek alkalmazását az alábbi előnyei indokolják: — az iszap térfogatának csökkentése a szerves anyagok lebontásával, a lekötött víz felszabadításával, — az iszapban levő vegyületek lebontása, — a fertőző organizmusok csökkentése, — hasznos melléktermék: biogáz és talajjavító anyag termelése, —■ iszaptároló puffertartály létesítése. A képen láthatók a Délpesti telep iszapkezelő rothasztó tornyai és az 1000 m3-es gáztartály. Milyen folyamat játszódik le a műtárgyakban? Az anaerob rothasztás olyan több lépcsős folyamat, amelynél az összetett szerves anyagok baktériumok hatására lebomlanak rövid szénláncú szerves savakra, majd a tárgyunk szempontjából fontos szakasz, az ún. metános gázosodás következik más-más baktériumok segítségével. CH3COOH — CH, + co2 C024H2 — CH4 + 2H20 A lebontás fázisai pH méréssel ellenőrizhetők. Az első, kb. 2 hetes savas szakaszban a pH 6 körüli értékű, majd amikor megindul a metánképződés a pH 7,5—8,5 között mozog, a töltet lúgos lesz, a folyamat önszabályozóvá válik és nyers iszapot lehet a tornyokba betáplálni. A lebomlás sebessége a hőmérséklet függvénye, a mezofil baktériumok 15—40 °C, a termofilbaktériumok 40—60 °C között életképesek. Az optimális hőfok 35 °C körüli érték. Ennek biztosításához szükséges a mi éghajlati viszonyainknál a rothasztok fűtése. A fejlődő biogáz fő energiahordozója metán, amely az összes gázmennyiség 50—70%-a lehet. A többi öszszetevő százalékos aránya a következő: 27—49% széndioxid, 0,5—3 % nitrogén, 0—10% hidrogén, szénmonoxid, oxigén, nyomokban kéndioxid. A gáz fűtőértéke a metán tartalomtól függ kb. 5500 kcal/Nm3. Az elsődleges energiahordozók, a földáz és az ásványolaj csökkenésekor és megdrágulásakor mind nagyobb jelentőségűvé válnak az éghető hulladékok, mint póttüzelőanyagok. Ilyen anyag a biogáz. Európában először 1890-ben az angliai Exeterben a központi szennyvíztisztító telepen fejlődött metánt közvilágításra használták. Olcsó energiaárak mellett nem volt gazdaságos a ,,hulladék"-energia hasznosítására beruházni. Ma az energiatakarékosság népgazdasági jelentőséggel bír. Minden lehetőséget ki kell használni ott, ahol olajat vagy villamos energiát lehet kiváltani. Ezt a lehetőséget adja meg a szennyvíztisztító telepeinken a tisztítás során folyamatosan termelődő, nagy fűtőértékű biogáz hasznosítása. A Délpesti szennyvíztisztító telep bővítésének első üteme befejeződött a szennyvízoldal kapacitásának 30 000 m3/napról 72 000 m3/napra való kiépítésével. A második- Ы-Г IliiTiuliltlBllHU Tervek a Délpesti Szennyvii 14
