Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 1. szám

szakértelmük már csekélyebb így a Gonátnak nevezett terü­leten — ha sínylődve is — megmaradt az eredeti vízinö­vényzet. Visszamocsarasításá­­ban a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság Jászkiséri Szakaszmérnöksége nyújtott jelentős támogatást. 1977 őszén műtárgyat építettek, mellyel a mesterséges lefo­lyást megszüntették. E munka nyomán visszatért a régi ter­mészetes élet. Ma már nem­csak a régi madárlakók köl­tenek itt újra, hanem kedvenc tanyája a távolabbi vidéke­ken élő nagy kócsagoknak, kanalas gémeknek és fekete gólyáknak. Az emberkéz teremtette kubikerdők a gát mentén hú­zódnak 40—60 m szélesség­ben. Rendkívül szépen, har­monikusan illeszkednek a táj­ba, hiszen az itt őshonos fa­fajokból telepítették. És nem mértani alakzatban, nyílegye­nes sorokban. Sajnos a leg­újabb hullámtér-rendezési tervek a kubikgödröket fel­számolják, s így az erdőket is fokozatosan megszüntetik. Vajon mi fogja felváltani eze­ket? Ha katonás sorokba „be­lőtt" nemesnyárasok, akkor A szigorúan védett területek féltett lakói a kis kócsagok veszteség éri a tájat. Sokkal inkább illenének ide a hazai nyárok és füzek hullámvona­las hálózatba telepítve, mely nemcsak a tájesztétikai kö­vetelményeket elégítené ki, hanem egymást jobban átfe­dő nagyobb lombkoronójuk­­kdl a széltől és ezáltal a hul­lámveréstől is jobban óvná a gátakat. MADARELDORADÓK A tájvédelmi körzet legna­gyobb értéke a madárvilága. A szigorúan védett területe­ket ott jelölték ki, ahol a ritka madarak zavartalanul élnek és költenek. Kiskörétől lefelé haladva a jobb parti hullámtérben 700 hektárt foglal el a maga ne­mében páratlan Pélyi Madár­rezervátum. A Madárerdőnek nevezett részében évről évre 70—80 pár szürke gém, 50— 60 pár kis kócsag, legalább 200 pár bakcsó és néha üstökösgém is költ. A védetté nyilvánítást követően növekvő A KÖZÉP-TISZÁH számban települtek vissza kárókatonák, melyek a vadá­szok zaklatása miatt 15—20 évvel ezelőtt tűntek ej a vi­dékről. A másutt oly ritka fe­kete gólya megszokott lát­vány itt. 1976 őszén már 400-at is megszámolhattunk. Apart menti mandulalevelű füzes a legészakibb európai fészkelési helye legritkább énekesmadarunk a halvány gézének. Az erdőktől körül­vett réteken, tavasszal, a zöldár levonulása után vissza­maradt tocsogók, tízezrével vonzzák a récék, cankók, partfutók, godák és bíbicek tarka seregét. A Pélyi Madárrezervátumot elhagyva, lefelé haladva a Tiszán, a bal parton húzódik az 50 hektáros Óballai Ter­mészetvédelmi Terület. Bár az előbbinél jóval szerényebb, mégis fészkel itt nyaranta 20—25 pár kis kócsag, 30—35 pár szürke gém és legalább ugyanannyi bakcsó. A Vezsenyi Természetvédel­mi Terület a jobb parton, 80 hektáron, közvetlen a falu alatt kezdődik. A ligeterdők mélyén néha két gémtelep is meghúzódik. A terület érde­kessége, hogy a Pélyi Madár­rezervátumon kívül csak itt költ rendszeresen 4—6 pár üstökösgém. Tiszakécske fölött több száz méter hosszan 10—15 méter magas, függőleges szakadó­part húzódik. Csónakkal vé­gig evezve a fal előtt, nemrég még az ország egyik legna­gyobb partifecsketelepe volt megfigyelhető. Sajnos csak volt. Azóta az 5—6000 fé­szek harmadára, negyedére csökkent. A madár-eldorádónak csak csekély töredékét teszik ki az itt felsorolt fajok. Az eddigi adatokat összegezve 89 fész­kelő és 91 átvonuló, illetve kóborló madárfaj fordul meg a vidéken. A tájvédelmi körzet ritka ragadozója a héja vízügy és TERMÉSZETVÉDELEM A tájvédelmi körzet terüle­tén a vízügyi feladatokat a Középtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság látja el. Ez igen elő­nyös, mert egyrészt a vízügyi szemlélet egysége, másrészt a KÖTIVIZIG jó partnere a természetvédelemnek, A két szerv közötti munka­­kapcsolat szinte mindenna­pos. A segíteni akarásnak sok szép példája volt már eddig is. Közülük a legje­lentősebbnek mondható a Gonát visszamocsarasítása, a Pélyi Madárrezervátum sorom­pókkal való lezárása, a ter­mészetvédelmi táblák kihelye­zése, a hullámtérrendezés so­rán a tiszasülyi Makkos tölgy­fáinak megkímélése és az 1981-ben először megrende­zett Közép-Tiszai Képzőművé­szeti és Természetvédelmi Tá­bor jeilentős támogatása. Nem volna teljes a kép, ha elhallgatnánk kapcsolatunk árnyoldalait. Ezek rendsze­rint olyan műszaki megoldá­sok formáiban jelentkeznek, melyeknél, állítólag sem jobb, sem olcsóbb nincs. Gondolok itt a kőszórásos partvédelem­re, melyről mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy tájba illő. Ugyanezt gumiab­roncsokból kivitelezve, jobb ha nem is említem. A part­biztosításnak esett áldozatul a tiszakécskei partifecskete­­lep jelentős része. Igaz, hogy a munkát el kellett végezni, az is igaz, hogy minden igye­kezet megtörtént, hogy köl­tési időben kíméljék a terüle­tet, de a vízágyúval történő „lakáscsinólás" már nem volt olyan mértékű, mint kellett volna. Eredmény: a telep tö­redékére zsugorodott össze. Az üdülőket újra fenyegeti a szúnyoginvázió. A hullómtérrendezés során is gyakran látni vigasztalan tájat. Letarolt erdők, szét­hányt tüskök, törzsek, burján­zó gaztenger. Az Ígért terep­­rendezés. újra fásítás pedig 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom