Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

halastavi hasznosítása rész A balatonaligai öntözőfürt gépterme csökkent, 1980-ban az összes öntözött területnek már csak 11,7%-át jelen­tette. Magyarország csaknem egész terü­letén találkozhatunk öntözéssel, mégis az öntözés súlypontja a Tisza völgyé­ben, az Alföld vidékén van. A rizster­mesztés viszont teljes mértékben az Al­földre koncentrálódik: Szolnok, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és kis részben Szabolcs megyék mezőgazdasági üze­meiben. A rizsterületek az Alföld legmélyebben fekvő, valamikor víz­járta, kötött, nemegyszer szikes ta­lajú részén találhatók, domborzati­lag sík területek. A rizstermesztés cél­jára sok esetben ősgyepet vettek igény­be, ami magában is mutatja, hogy eze­ken a talajokon a szántóföldi termelés nehézségekbe ütközik. Nálunk a risztermesztés ezen idő­szak végén kisüzemi módszerekkel, de már a szocialista nagyüzemek keretei között folyt. A termesztés főleg mono­kultúrában történt, amelynek eredmé­nye a területek elgyomosodása, elmo­­csarasodása és a termésátlagok csök­kenése volt. Ennek következtében 1955- től évről évre csökkent a vetésterület, egészen 1965-ig, amikor a rizs vetés­A siófoki angolnacsapda haikiemelő ládája A siófoki angolnacsapda üzem közben területe már 18 000 ha aló csökkent. A rizs vegyszeres gyomirtásának, műtrá­gyázásának, gépi betakarításának nagyüzemi technológiája lehetővé tette, hogy a vetésterület ismét növekedjék és 1976-ban már 28 383 ha-on termel­tek rizst. 1976-tól a vetésterület viszont újra csökkent és 1981-ben már a 15 000 ha-t sem érte el. A terület csökkenése több okra vezethető vissza, így a rizs­telepek elavulására, a hiányos gépesí­tésre, a beruházási támogatások csök­kenésére, és ezen időszak hűvös, a rizsíermesztés számára kedvezőtlen idő­járásra. A rizsvetésterület csökkenése mellett a termésátlag is kedvezőtlenül alakult (lásd a 3. ábrát). 1971—1975 közötti át­lagtermés 2350 kg/ha volt, 1976—80 közötti öt évben csak 1360 kg/ha. Az előző rövid áttekintésből is lát­ható, hogy 1955-től kezdve mindig vol­tak olyan területek, amelyeken a rizs­termesztést időszakosan, vagy véglege­sen abbahagyták. A felhagyott rizste­lepek további sorsa többféle lehet: — a létesítményeket (csatornák, gá­tak, műtárgyak) részben vagy egészben megszüntetik, a terüle­tet szántóföldi növények termesz­tésére használják, esetleg legelőt alakítanak ki, —• a létesítményeket meghagyják, de azok akadályozzák a mezőgazda­­sági munkát, és csökkentik a ter­mőterületet, — a terület pihentetése és száraz művelése után rekonstrukciót haj­tanak végre és újra visszaállítják a rizstermelésbe, — a legkedvezőtlenebb adottságú területeken mezőgazdasági ter­melést folytatni nehéz, ezért az évek nagy részében a terület par­lagon marad. A felhagyott rizstelepek területe ma a régi (1955-ös) 50 000 ha max.-hoz képest 35 000 ha, de az 1965. évihez hasonlítva is eléri a 20 000 hektárt. A felhagyott rizstelepek tógazdasági hasznosításával kapcsolatban szeret­nénk rámutatni halászatunk fejlődésére. (Folytatjuk) Fóris Gyula 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom