Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 5. szám
Д fővárosi folyékony, rothasztott szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésének tapasztalatai 2. táblázat Kisparcellák terhelésének évi megoszlása Parcella száma Iszapterhelés t/ha 1. év 2. év 3. év 4. év 4. év összesen t/ha A budapesti szenny- és csapadékvizek összegyűjtése, elvezetése, kezelése és a befogadóba juttatása vállalatunknak, a Fővárosi Csatornázási Műveknek a feladata. Tevékenységünk fontos része a szennyvíztisztítás. A kapacitásunk folyamatos növekedésével egyre nagyobb mennyiségű iszap elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Az iszapok deponálása mellett vagy helyett, a mezőgazdasági elhelyezés az utóbbi években előtérbe került. Vállalatunk az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezésére, az iszapok mezőgazdasági elhelyezhetőségének érdekében 1977—80 között alapkutatási munkát végzett, illetve végeztetett. A kísérletekhez a legnagyobb szennyviztisztító telepünk (Délpest) folyékony, rothasztott iszapját használtuk fel (1. táblázat). 1. táblázat A kísérletekhez kihordott folyékony iszap átlagos összetétele pH 7,4 száraz anyag tartalma 4,7 összes N% 2,4 p2o5 % 2,4 К (mg/kg) 2485 Na (mg/kg) 6385 Cu (mg/kg) 1922 Cd (mg/kg) 20 Ni (mg/kg) 48 Zn (mg/kg) 1870 Pb (mg/kg) 46 Cr (mg/kg) 77 Hg (mg/kg) 14 A kísérleti munkában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, az Országos Közegészségügyi Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet vett részt. A kísérleteket Gödöllőn, Szigetcsépen és Keszthelyen folytatták le. E négyéves kutatási munkát és eredményeit már ismertettük, ezért jelenleg a kísérletekre épülő szántóföldi iszapelhelyezésről és az utóvizsgálatok eddigi eredményeiről számolok be. A gödöllői kisparcellás kísérletsorozat utóhatás-vizsgálata (Témavezető: dr. Ravasz Tibor egy. docens) A négyéves gödöllői kisparcellás kísérletsorozat eredményei bizonyították, hogy a délpesti folyékony, rothasztoit szennyvíziszap mezőgazdasági területen elhelyezhető. A talajba juttatott iszap hatása azonban a kihelyezés után még hosszabb ideig jelentkezhet. A kísérleti terület további ellenőrzésével, illetve vizsgálatával megállapítható — a helyi adottságokra vonatkozóan — hogy a szennyvíziszap-trágyázás hatásai menynyi ideig és milyen mértékben érvé11 41 30 12 42 60 13 43 90 14 44 120 15 45 150 16 46 180 21 51 30 22 52 60 23 53 90 24 54 120 25 55 150 26 56 180 31 61 30 30 32 62 60 60 33 63 90 90 34 64 120 120 35 65 150 150 36 66 180 180 nyesülnek. A különböző iszapadagok utóhatásainak vizsgálhatóságát elősegíti, hogy négy év alatt a legkisebb terhelésű parcella 30 t/ha (50 mm 6% sz. a. tartalmú folyékony iszap egyszeri kijuttatása) a legnagyobb pedig 720 t/ha (1200 mm 6% sz. a. tartalmú folyékony iszap négyszeri kijuttatása) iszapot kapott (2. sz. táblázat). A folyékony, rothasztott szennyvíziszapot az ún. ,,barázdateknős” elhelyezési móddal juttatták a talajba (1. sz. fénykép). Az iszap tápanyagszolgáltató képességét — mint lényeges utóhatást —• jól szemléltetik a terméseredmények. A tápanyagok lassú lebomlását bizonyítja, hogy a kísérlet első évében kiadott iszap, még az 1981. évi búza terméseredményénél is éreztette hatását (3. sz. táblázat). A kommunális szennyvíziszap folyamatos tápanyag-utánpótlást biztosított a kukoricának is. Jól szemléltetik az utóhatást a négy évvel ezelőtt trágyá-3. táblázat 1981. évi búzatermés-eredmények Kontroll: 3,55 t/ha Parcella száma Terhelés t/ha 1977 Termés t/ha Termés a kontr. %-ban и 30 2,45 69 12 60 3,80 107 13 90 4,05 114 14 120 4,20 118 15 150 4,30 121 16 180 4,45 125 30 60 90 120 150 180 30 60 60 120 90 180 120 240 150 300 180 360 30 30 120 60 60 240 90 90 360 120 120 480 150 150 600 180 180 720 4. táblázat 1981. évi kukoricatermés-eredmények (májusi morzsolt) Kontroll: 5,26 t/ha Parcella száma Terhelés t/ha 1977 Termés t/ha Termés a kontr. %-ban 41 30 6,40 121 42 60 6,20 118 43 90 6,44 122 44 120 7,11 135 45 150 6,86 130 46 180 7,81 148 zott parcellák kimagasló terméseredményei (4. táblázat). Az 1981. évi talajtani utóhatásvizsgálatok a nitrogén és foszfor felhalmozódását kimutatták. Az iszappal talajba juttatott nehézfémek közül feldúsuílást Cd, Cr, Cu, Fe, Ni, Pb és Zn elemeknél mutattak ki a vizsgálatok. A növények ellenőrzésénél nagyobb mértékű nehézfém-felhalmozódást a búza- és a zabszalmában találtak, a szemtermésben nem. A talajban és a növényekben kimutatható nehézfém-mennyiség (a provokatív, a javasoltnál 15—20-szor nagyobb iszapterhelésű parcellák talajában, illetve a területről lekerülő növényekben) továbbra is arra int bennünket, hogy iszaptrágyázott területen a táplálékláncot nem érintő növényeket termeljünk. Szóba jöhetnek többek között az erdészeti vagy az ipari felhasználásra kerülő szántóföldi növények, továbbá alkal-6
