Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 5. szám
meg, s csaknem 200 éven át vezették így, facsöveken a vizet. A központi vízellátás dátuma Vilniusban 1906. Az első gőzgéppel működő vízműtelepet 1914-ben építették. Már a mában járunk. Diafilmeket nézünk, amelyeket a főmérnök vetit, s azokat a műszaki megoldásokat figyeljük, amelyekre joggal büszkék. Tíz évvel ezelőtt hozták létre a műszaki osztályt olyan mérnökökből, akik egy sereg eljárást fejlesztettek ki, valósítottak meg, amelyet ma alkalmaznak a főváros vízellátásában. Maga a vízmű 2000 m3 vizet szolgáltat, amelyből a lakosság 75%-ot, az ipar 25%-ot igényel és kap. Vilnius vize jó minőségű, csak egyes helyeken vasas egy kicsit, ám bakterológiailag kifogástalan, ennek ellenére — biztos, ami biztos — klórozzák. A vizet több mint 200 artézi kútból 50—80 m mélységből szerzik, s mint megtudtuk, jó tárolási lehetőségeik vannak, mert a napi víztermelés 25%-át tárolni tudják. A központi vízműtelep 700 000 embert lát el vízzel. A vízellátás mindössze 8%-a történik kutakból. Nem jelent gondot az sem, hogy a város lakossága évente több mint 10 ezerrel gyarapodik, ez 10 ezer köbméterrel több vízszolgáltatást is jelent. Egy vilniusi 'lakosra — az amszterdami kongresszus 192 literes ajánlásával szemben — 360 liter víz jut. A beszélgetés során természetesen a víz ára is szóba került. Itt is olcsó. A lakosság 4, az ipar 18 kopejkát fizet 1 liter vízért. A hitlerista megszállás alatt Vilnius is, mint annyi szovjet város, sokat szenvedett. A nácik 100 ezer embert — köztük 65 000 zsidót — mészároltak le, az akkori lakosság felét. Jártunk a százéves egykori cári katonai temetőben, s az újban, ahol litván hazafiak, partizánok, kommunisták, diákok nyugosznak, vagy nevük jelzi, hogy meghaltak a szabadságért — megölték őket a fasiszták. A sírokon, emlékhelyeken virágok, az élők emlékeznek a mártírokra, akik életüket áldozták a mai Litvániáért. Sok mindenről tudnánk még beszélni. A több mint félmillió lakost számláló Vilniusnak ma 5 színháza, 20 mozija, konzervatóriuma, 300 könyvtára van. Jártunk Vingis fenyveserdőiben, ahol 1980-ban egy óriási szabadtéri színpadon 20 000 énekes és 16 000 táncos találkozott, adott felejthetetlen műsort. A vilniusiak nemcsak a féltve őrzött Óvárosra büszkék, hanem az új lakótelepekre is. Ezek közül is a Lazdináj nevűre, amelyet mi is megnéztünk. Két kerületében 43 000 ember él, s a tervezők 20 000 hektár zöldterületet hagytak meg, illetve létesítettek. Mindenütt fák, növények, bokrok fogják körül a házakat, az üzleteket, a hangulatos utcákat. A lakások 200 méterre vannak az autóbuszmegállótól, s az utcákat olyan ügyesen „szigetelték", hogy nem hallatszik a gépkocsik zaja. A lakótelep tervezői Lenin-rendet kaptak munkájukért • • • Szokács László ÖNTÖZÉSI BEMUTATÓ SZABADSZÁLLÁSON Országos kertészeti, öntözési bemutató színhelye volt július 1-én a szabadszállási Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A bemutatót a MÉM, az OVH, a KISZ KB, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya és több más vállalat, intézmény és szakosztály szervezte. A vendégeket Szűts Sándor, a Lenin Mg Tsz elnöke köszöntötte a szabadszállási Petőfi filmszínházban, majd dr. Cselőtei László akadémikus, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a kertészeti növények öntözésének időszerű kérdéseiről tartott előadást. Ezután a vendéglátó Lenin Mg Tsz öntözéses gazdálkodását ismertette Melegdi Sándor főágazatvezető, majd dr. Szilárd György az OVH főosztályvezető-helyettese foglalta össze az elhangzottakat. A gyakorlati bemutatóra az előadások után délután került sor. 5
