Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
sági kémia technológia tanszékből önállósult talajtani tanszék (melynek a háborúban bekövetkezett haláláig a neves talajfizikus, Mados L. volt a vezetője, s amely tanszék a kertészeti és agrártudományi főiskolák, ill. egyetemek megalakulásával ezekre került át) a talajfizikai kérdéseket oktatta. További jól kiegészítő munkáról tanúskodnak az agráregyetemek (főiskolai karaik: Debrecen, Mezőtúr, Szarvas; Gödöllő, Gyöngyös; Keszthely, Mosonmagyaróvár) és a Kertészeti Egyetem, ahol elsősorban a mezőgazdasági vízgazdálkodás (vízrendezés felszínen és felszín alatt sík és lejtős területeken egyaránt, öntözés és halászati hasznosítás) és a talajfizika elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalják (az oktatási anyagot jól szemléltetik Oroszlányi I.: „Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban" és Stefanovits P.: „Magyarország talajai" c. könyvei). Természetesen minden egyetemnek és főiskolának megvan vízi szempontból a maga sajátos arculata, így pl. a Debreceni Egyetem az Alföld vízgazdálkodási kérdései, a belvízrendezés és az öntözés (I. a szarvasi főiskolai kart), a Keszthelyi Egyetem a dunántúli vízrendezési munkák, a déldunántúli kötött talajok drénezése, a Gödöllői Egyetem, hozzáértve a Kompolti Kutató Állomását a talajvédelem, s a Budapesti Kertészeti Egyetem a kertészeti feladatok (vízrendezés, vízellátás, öntözés stb.) felé fordul. A Kertészeti Egyetemnek a talajok vízháztartási kérdéseivel foglalkozó oktató munkáját jól szemlélteti Fekete Z.—Hargitai L.—Zsoldos L: „Talajtan és agrokémia" c. tankönyve. A Soproni Faipari és Erdészeti Egyetemen oktatott tárgyak (hidraulika, erdészeti vízgazdálkodás, vadpatak szabályozás, vízmosáskötés stb.) magas színvonalon járulnak hozzá a műszaki egyetemi oktatáshoz. Érdemes megemlíteni, hogy a hidraulika tárgyat, nem is gondolva a már említett XVIII. századi Selmecbányái Boda Miklósra, aki már oktatott hidraulikát, a XX. században Sopronban szinte a budapesti egyetemet megelőzve vagy legalábbis párhuzamosan oktatták. Ennek bizonyítéka Kövesi Antalnak már 1922-ben megjelent Mechanika I.—II. jegyzete, melynek nagy része hidraulikával foglalkozott. 1946-ban jelent meg a Hidraulika Könyve, amit csak Bánki Donát jegyzetei előztek meg, s 1925-ben Sasvári Géza „Hidromechanika"-ja, 1926-ban Rohringer Sándor „Hidraulikai számítás"-ai, 1963-ban Németh Endre „Hidromechanika"-,ja. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen elsősorban a hidrogeológia oktatása fejlődött. Ezt jól példázza Juhász József „Hidrogeológia" c. könyve. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1980- ban kezdte Dr. László Ferenc előadni a „Környezetvédelem szervezése" c. tárgyat, amely az ipari szennyvizek környezetvédelmi feladatait -is felveti (1). A felsőfokú oktatás kisebb kapcsolatait jelentik a Tudományegyetemek (Budapest, Debrecen, Pécs és Szeged) a 6 tanárképző és a 12 tanítóképző főiskola, valamint az orvosi egyetemek (Budapest, Debrecen, Pécs és Szeged). Csak példaképpen említhető a hidrobiológiái oktatás a budapesti ELTE-n, a debreceni KLTE-n és a gödöllői Agráregyetemen, a hidrogeológiai oktatás a budapesti ELTE-n, a műszaki földtan keretében, a debreceni KLTE-n stb., a hidrometeorológiai oktatás a budapesti ELTE-n, ahol 4. éve adja elő ezt a tárgyat jelen sorok írója. Az orvosi egyetemeken vízi szempontból elsősorban a szervezeten belüli vízháztartás elemzése, a gyógyvizek hatásának vizsgálata, a víz közegészségügyi szerepe, stb. szerepelnek (az élettani, kórélettani, ortopédiai és közegészségügyi tantárgyakon belül). A teljes képhez hozzátartozik a külföldi egyetemek és főiskolák szerepe is. A XIX. században elsősorban a bécsi és a zürichi műszaki főiskolán végeztek mérnökeink (pl. a -bécsi Műszaki Főiskolán végzett a jónevű vízépítőmérnök, Mojsisovich Vilmos), ma hidrológiát a Szovjetunióban (Len ing rád ban), vízellátást és csatornázást a Szovjetunióban és Lengyelországban tanulnak fiataljaink. A nemzetközi h-idrológusképzés területén kiemelhető, hogy a VITUKI eddig 12 angol nyelvű nemzetközi tanfolya-Magyar—holland vízügyi műszaki-tudományos együttműködésről szóló jegyzőkönyvet írt alá Hágában Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Pieter Cornelis de Man, a Holland Királyság Közekedési és Vízügyi Minisztériumának főtitkára. A két vízügyi vezető május 11 —^14. között áttekintette a magyar—holland vízügyi kapcsolatok alakulását és tárgyalt az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A jegyzőkönyvben rögzítették egyebek között, hogy a már kialakult vízügyi kapcsolatokat magasabb szinten, intézményesített keretek között folytatják. Együttműködnek a két ország vízügyi szakemberei a vízfelhasználás, a vízellátás és a vízelvezetés technikai és gazdasági kérdéseinek tanulmányozásában. Miután mindkét ország ter-ületé-Érdekes, hasznos tanácskozásra és munkahelyi látogatásra került sor a napokban az észak-pesti szennyvíztisztító telep építésének színhelyén. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki kar tanárainak csoportja tett látogatást az építkezésen a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatójának meghívására. A meghívás természetesen nem tekinthető véletlennek, mert a Vízépítőipari Tröszt és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Intézetének kapcsolatait évek óta szerződésben szabályozzák. A kapcsolatok fejlesztése mindkét fél érdeke. A résztvevők meghallgatták a vezérigazgató tájékoztatóját. Levetítettek egy filmet is, amely a Trösztöt mutatta be. Szó esett a szennyvíztisztító telep megépítésének szükségességéről, a budapesti szennyvízgondok megoldásában mot rendezett, mintegy 180 vízügyi szakember részére. Az Ecol Polytechnique Fédérale de Lausanne pedig ötször rendezte meg francia nyelvű tanfolyamát. Ezen sorok írója adta elő az „Erózió elleni küzdelem" kérdéseit (12). Megemlíthetők még a különleges egyedi céllal tartott tanfolyamok, amelyeket a Magyar Hidrológiai Társaság és a vízügyi igazgatóságok, végül 1976-tól a VÍZDOK szerveztek. Az általános középfokú oktatásban (gimnáziumok stb.), sőt az általános iskolai oktatásban is jelentkeznek már az említett földrajzi, kémiai tárgyakon belül a vízi kérdések. Jelen sorok írója bírálta több ízben az általános iskolai földrajzi könyvek hidrológiai, vízgazdálkodási részeit. Végül rámutatunk arra, hogy az elmúlt 200 évben, a „víz magyarországi jelentőségének megfelelően" rányomta bélyegét az egész Oktatásra. S ha vannak is még komoly feladataink a vízi oktatás fejlesztésénél, tagadhatatlanul élen jár nemzetközi viszonylatban is ez az oktatási irányunk. Dr. Salamin Pál nek nagy része az árvízszint alatt fekszik, fontos helyen jelölték meg az együttműködésben a folyószabályozás, az ármentesítés és az árvízvédekezés kérdéseiben történő együttműködést. Megállapodtak vízügyi szakemerek és vízügyi tudományos kiadványok cseréjében is. A jövőben a két ország vízgazdálkodási intézményeinek és szervezeteinek közvetlen kapcsolatfelvételére is sor kerül. A jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásokról két évre szóló munkatervet dolgoznak ki. Kovács Antal államtitkár megbeszéléseket folytatott Hendrik Jan Zeevalking közlekedési és vízügyi miniszterrel is. A magyar vízügyi küldöttség a Rajna, a Maas és a Schelde folyók deltájában megtekintette Európa legnagyobb vízi létesítményét, a Delta Műveket, Delftben és de Voorstban vízügyi laboratóriumokat tekintett meg. betöltendő szerepéről, s arról az együttműködésről, amely a szovjet tervezők és a magyar partnerek között kialakult. A kivitelező vállalat igazgatóhelyettese a műszaki kivitelezés érdekességeit, a nehézségeket és gondokat ismertette. A részvevőket különösen érdekelték azok a műszaki és technológiai megoldások, amelyeket a telep tervezésénél és építésénél alkalmaztak. A tanácskozásra olyan fiatal mérnököket is meghívtak, akik néhány éve fejezték be tanulmányaikat az egyetemen. Egyöntetű volt a vélemény: az ilyen megbeszélések feltétlenül hasznosak, egymás munkájának megismerése ösztönzi a szellemi alkotó tevékenységet. Sz. J. PROFESSZOROK ÉSZAK-PESTEN MAGYAR-HOLLAND VÍZÜGYI TÁRGYALÁSOK 21
