Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
Vízminőség-védelem a Balatoni tevékenység vízügyi hatósági középpontjában A Kormány 1954-ben határozatot hozott, amelyben előírta, hogy olyan üzem, amelynek működésénél szennyvíz keletkezik, tisztító berendezés nélkül nem tervezhető, nem létesíthető és nem üzemeltethető, A határozat a már működő, de tisztító művel nem rendelkező üzemeknél előírta, hogy záros határidőn belül szennyvizeiket tisztítsák meg. A gazdasági helyzet, a szennnyvíztisztítással kapcsolatos műszaki tapasztalatok és a tudományos kutatás hiányos volta miatt, ez az előremutató határozat nem tudott megvalósulni, s a későbbiekben számos üzem létesült tisztítómű nélkül. Ezért 1961-ben a szennyezési folyamatba a jogi szabályozás útján kellett beavatkozni. Ekkor, államigazgatási szankció-rendszerünkben és az európai közigazgatásban először bevezetésre került a szennyvízbírság jogintézménye. A vízügyi hatóság ezzel a módszerrel kívánta megváltoztatni a káros szennyezési folyamatot és az üzemeket késztetni szennyvizeik megfelelő tisztítására. A bírságolás jogintézményét a folyamatosan szerzett gyakorlati tapasztalatok felhasználásával többször is megváltoztatta, amelyek során szigorította a határértéket, növelte a bírságtételeket, többszörözte az alapbírság összegét, legvégül, 1978-ban pedig területenként differenciáltan állapította meg a feltételeket. 1964-ben lépett hatályba a vízügyi törvény, s rendeződött a vízjogi engedélyezés kérdése, bevezetésre került a vízügyi hatósági kötelezés intézménye és ismét csak előremutatóan létrejöttek a hatósági ellenőrzés alapvető szabályai is. Az engedélyezés előtt az ügyfél vízügyi műszaki meghatározást kérhetett, amely a későbbiekben előzetes vízjogi engedéllyé alakult át. Manapság tehát a vízügyi hatóság folyamatosan ellenőrzi a fix telephellyel rendelkező szennyvizkibocsátók szennyvizeinek minőségét és a jogszabályban megállapított feltételeket (határértékeket) túllépőkkel szemben — az előzőekben írt differenciáltság alapulvételével — szennyvízbírságot szab ki. Az üzem ezzel kényszerhelyzetbe kerül, mert a károsságot megállapító ellenőrzés nyomán a vízügyi hatóság eljárást indít vele szemben, és kötelező erejű határozatot ad ki. Az elkészült műre a kiadott vízjogi üzemeltetési engedély biztosítja a használatbavétel lehetőségét. De az üzem is kezdeményezheti az eljárást: ilyenkor elvi vízjogi engedélyt kér, majd az abban foglaltak alapján megtervezteti a tisztítómüvet, s arra kéri a vízjogi létesítési engedély kiadását. Az üzemképes műre itt is az üzemeltetési engedély biztosítja a szakszerű használatbavétel lehetőségét. A vízügyi hatóságok 1980-ban például 742 millió m3 szennyvízmennyiség alapulvételével 450 millió Ft szennyvízbírságot vetettek ki a vizeket károsan szennyező üzemekre. A két évtizede folyó bírságolás hatására a legfontosabb szennyvízkibocsátók i|yen irányú problémáikat megoldották. Közel 1,2 milliárd Ft költséggel számolta fel a káros vízszennyezést a Borsodi Vegyi Kombinát. Tetemes anyagi áldozat révén ért el eredményt a Tiszamenti Vegyiművek, oldotta meg a legfontosabb problémáit a vegyipar. A vaskohászat még az V. ötéves terv megkezdése előtt megtette a szükséges intézkedéseket. Olyan káros szennyező anyag például, mint a kátrány, csaknem eltűnt a szennyvizekből, a minimumra mérséklődött a danidok mennyisége, de növekedett a sóterhelés, a szervesanyag-kibocsátás, valamint a nitrát és az eutrofizációt elősegítő foszfor bevezetése. A közcsatornákon keresztül érkező ipdri szennyvízkibocsátás csak nehezen mérséklődik, s ez zavarja a kommunális szennyvíztisztítást és károsítja az élővizeket. A foszforterhelés pedig különösen a tavak, így elsősorban a Balaton tekintetében jelent vészéi yt. A felszíni vizeken, ezek minőségéért folytatott harc közben mind többet kell törődni a felszín alatti vizek védelmével is. A váci CHINOIN telep és a váci Déli vízmű elszennyeződése esetében az egyenes összefüggést feltárni nem sikerült, de kétségtelenné vált, hogy a CHINOIN a felszíni vizeket számottevően megmérgezte. Itt az azonnali intézkedésekkel, a tényállás pontos felderítésével, bírság és kötelező határozat alkalmazásával a telepen elhelyezett vegyi anyagok kitelepítésének kezdeményezésével és az altalaj cseréjével a szenynyezési gócot sikerült felszámolni. Ez az eset azonban megmutatta, hogy a jövendő vízbázisokat a jogi szabályozás kiterjesztésével már ólőre meg kell védeni, a működő közüzemi vízművek kútjait pedig fokozott területi védelemben kell részesíteni. A fokozott védelem a védőterületre vonatkozó jogszabály mind következetesebb alkalmazásában jelentkezik, de mint új kategória meg kell jelenjen a szennyvízbírságra vonatkozó jogi szabályozásban is. Különösen a soroksári Dunaágban figyelemre méltó vízminőségvédelmi problémát okoznak a vízre telepített különböző jellegű, kedvtelési célú, felépítményes és anélküli horgászállások, horgásztanyák. Számos közülük engedély nélkül létesült, a felépítményes, tehát a házjellegű objektumok vízen való elhelyezése különösen vízminőségvédelmi szempontból nem kívánatos. Nem illeszkednek bele a helyi rendezési tervekbe sem, de zavarják a meder fenntartását és sok helyen természetvédelmi érdeket is sértenek. E kérdésekkel való foglalatosság sok gondot jelent napjaink vízügyi hatósági munkájában. Közép-Európa kiemelkedő jelentőségű üdülési terrénuma a Balaton. A vízügyi hatóságok az ipari szennyvizek bevezetésétől már a 70-es évek elejére mentesítették a tavat. A fűzfői Nitrokémia szennyvizei a Balaton vízgyűjtőjén kívülre lettek átvezetve, a füredi hajógyár megoldotta a tisztítás problémáját és közcsatornába kötötte szennyvizeit, és ugyanígy tett Keszthelyen a Húsipari Vállalat és a Tejüzem is. A vízügyi hatóságok a Balaton vízgyűjtő területén évente átlagban 120 elvi vízjogi engedéllyel szabályozzák a különböző vízi létesítményeket és akadályozzák meg a tó vízminőségének romlását. A vízgyűjtő területén jelenleg több mint 50 üzem fizet bírságot, s a szigorú jogi szabályozás következtében ebben a régióban az 1 m3 kibocsátott szennyvízre jutó bírság összege 2,5-szer magasabb az országos átlagénál. Korábban bonyolult vízjogi engedélyezési eljárások folytak az új partok (Arany-part, Ezüst-part) kiépítését megelőzően, az elhabolt területek visszatöltése, az új partok létesítése kihatással volt a Balaton vízminőségére is, de a partvonal-szabályozása főként a tó környéki ingatlanokra volt hatással. Jelenleg ebben a régióban 15 üzem van hatósági határozattal kötelezve szennyvizeinek megfelelő kezelésére, s a végrehajtás mindegyik esetben folyamatos. A hatósági munka koordinatív jellegére legjobb példa a Balatonboglári Borkombinát szennyvíztisztításának megoldása. Ebben az esetben az üzem szennyvizei az új boglárílellei szennyvíztisztító teleppel párhuzamosan kapnak előkezelést, s a káros hatásukban már mérsékelt szennyvizek a leilei telep szennyvizeivel együtt, kikerülnek a Balaton vízgyűjtőjéből. Ennek az évnek a végén — habár a Balaton vízgyűjtőjét nem érinti — végleges megoldást nyernek a Péti Nitrogénművek szennyvízkezelési problémái. A több mint tiz éve tartó program ebben az évben fejeződik be, és mentesül a Sió közvetítésével a Duna egy rendkívül ártalmas szennyvizfajtától, s az üzem pedig értékes anyagokat nyerhet viszsza a szennyvizekből. A Balaton vízgyűjtő területén a hordalékban levő tápanyagok visszafogására tározók épülnek, melyek közül kiemelkedik a Kis-balatoni és a Marcali. Vizsgálatok azonban megállapították, hogy a szervesanyag-koncentráció miatt a halastavak Is számottevő szennyezés forrásai. Az üzemeltető cselekvésének bírságolással való befolyásolása új feladatot jelent, Számottevő szennyezés forrásai a hajók. A hajó mozgó üzem, melynek működése során sok fáradt olaj keletkezik. A fenékvizekben levő olajok—zsírok gyűjtésének hiánya, a tisztítatlanság, a személyszállításban pedig az ürüléktartályok hiánya a vizek élővilágára károsító hatással vannak. A vizek mind teljesebb körű és hatékony védelme megszervezése során gondoskodni kell olyan jogi szabályozásról is, amely 10
