Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
A KÖRNYEZETVÉDELMI információ-szervezés alapelvei A technika előretörésével és az urbanizációs folyamat fokozódásával párhuzamosan hatványozottan növekednek azok az ártalmak, melyek veszélyeztetik Földünk létfontosságú javait és ezáltal az emberi élet természeti feltételeit. A jelenlegi helyzet értékelése alapján megállapítható, hogy a természetes környezet pusztulása bolygónk egész lakható területén tapasztalható. Valójában a civilizációtól teljesen elzárt őserdőkben, magas hegységekben, sivatagokban és a sarkvidéken sem találunk ma már természetes környezetet, mivel a különböző légköri szennyeződések, a légi járatok zajhatása stb. már ezeken a helyeken is bizonyos mérvű denaturálódást eredményeztek. Rendkívül káros hatások érik az óceánokat is, amelyekben egyes élőlények kipusztulása az eredeti biológiai egyensúly megváltozását idézi elő. Mindezekből következik, hogy az emberi környezet megóvása érdekében Földünk valamennyi országában átgondolt intézkedésekre van szükség, szem előtt tartva, hogy a környezetvédelmi feladatok ellátása csak tudatosan, tervszerűen szervezett cselekvés-láncolatok útján oldható meg hatékonyan. A környezetvédelmet eddig a „védelem-centrikusság" jellemezte. Ez — főként az előidézett káros emissziókból kiindulva — döntően az előidézett ártalmas hatások megszüntetésére, elhárítására, illetve csökkentésére irányult. Ezzel a felfogással szakítanunk kell, mivel a környezet-rendszernek nem objektív kiküszöbölhetetlen eleme a káros emisszió. A védelemnél értelemszerűen magasabb rendű kategória a „tervszerű környezetlejlesztés", amely tervszerűen megállapított távlati környezeti állapot elérésének megvalósítására irányul. Ez már nem azonos csupán a „preventív cselekvés" módszerével, amely lényegében csak az előreláthatóan keletkező káros környezeti hatásoknak az elhárítását jelenti, hanem olyan létesítmények, telepítési és elrendezési módok, műszaki megoldások és üzemeltetési eljárások biztosítását feltételezi, amelyek révén a tervezett környezeti állapotnak kell kialakulnia. Fenti megfontolásból adódóan a környezetvédelmi tevékenységben a preventív jellegű megoldások mellett egyre nagyobb teret kell kapnia a tervszerű állapotra való törekvésnek. Természetesen bármelyik imegoldásró>l is van szó, látnunk kell, hogy a kívánt cél elérése csak tudatos, összehangolt cselekvés-láncolatok útján valósítható meg. Fentiekből törvényszerűen következik, hogy a környezetvédelmi feladatok eredményes ellátása érdekében egyre nagyobb követelményeket kell támasztanunk a döntések megalapozása iránt, aminek viszont nélkülözhetetlen előfeltétele a korszerűen megszervezett információ. Ez vonatkozik az üzemi, a területi, az országos, a nemzetközi jellegű környezetvédelmi döntések megalapozását szolgáló információkra egyaránt, figyelembe véve ezen belül a műszaki, biológiai, jogi, közgazdasági, szervezési stb. vonatkozású információk körét. A RENDSZERSZEMLÉLET ÉRVÉNYESÍTÉSE A KÖRNYEZETVÉDELMI DÖNTÉSEKNÉL A környezetvédelem információ-rendszerével kapcsolatos fejtegetésünk talajtalanná válna, ha azt kiszakítanánk a döntési folyamatból és elszigetelt témaként kezelnénk. U. i. mindenfajta információ csak akkor kap értelmet, ha azt valamiféle cselekvéshez felhasználjuk. Cselekvéseinket, intézkedéseinket viszont mindig döntések, elhatározások előzik meg, melyek csak akkor lehetnek célszerűek, ha a kívánt állapot elérését eredményezik. A helyes döntés alapja viszont csakis megbízható, tárgyilagos információ lehet, ami viszont feltételezi az adatok ellenőrzését és elemzését. Fentieken túlmenően el kell jutnunk ahhoz a következtetéshez is, hogy a környezetvédelem terén egy-egy fontosabb döntés ma már olyan bonyolult és sokoldalú tevékenység, amelynek nehézségi foka hatványozottan növekszik a megoldás feltételét jelentő részletkérdések mennyiségével és változatosságával. Ezeket a körülményeket figyelembe véve parancsoló szükségszerűségként jelentkezik annak felismerése, hogy a környezetvédelmi döntések hatékonysága csak akkor lehet kielégítő, ha ezek meghozatalánál messzemenően érvényesül a rendszerszemléletű megközelítés. Ez természetszerűen maga után vonja, hogy az ilyen jellegű döntések alapjául szolgáló információs rendszer kiépítése is tükrözze ezt a felfogást. A rendszerszemléletű döntési mechanizmus adja meg a biztos iránytűt ahhoz, hogy az ok és okozati összefüggések törvényszerű logikája alapján figyelemmel tudjuk kísérni a környezeti rendszer különböző elemeinek hatását, illetve tervszerűen tudjuk azokat működtetni az elérni kívánt cél érdekében. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a rendszerben meglevő összefüggések meghatározható irányú és nyomvonalú hatásláncolatok keretében érvényesülnek. Ezeknél mind a szándékolt célra irányuló hatások, mind pedig azok visszacsatolásai konkrétan meghatározhatók. A környezetvédelem terén meglevő bajok oka nagyrészt arra vezethető vissza, hogy az elmúlt évtizedekben és általában az előző korokban hiányzott a természet rendjébe történő beavatkozásoknál ez a szemléletmód. A rendszerszemléletű gondolkodás lényege ui. az összefüggések, kapcsolatok, kölcsönhatások viszonylatában való gondolkodás, vagyis olyan szemléletmód, amely a dolgokról a dolgok között levő dinamikus kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt; a dolgokat a dinamikus környezettel való kölcsönhatásukban szemléli. Egy rendszer akkor válik irányíthatóvá, ha ismerjük a rendszer részeinek tulajdonságait, felépítését, kölcsönhatásait és ezekre befolyást tudunk gyakorolni. Ismernünk kell a részek kölcsönhatásait, a hatásokra történő reagálásait, kialakulásának, erősödésének, gyengülésének okait. Ha a rendszeren belüli kapcsolatok rendezettségét megismerjük, felhasználhatóvá válik számunkra. Ez akkor is igaz, ha a rendszert nem mi hoztuk létre, ha akaratunktól függetlenül létezik és nem tudunk rajta változtatni. Ekkor természetesen a felhasználhatóság nem a rendszer irányítását, hanem a viszonyaihoz való alkalmazkodást jelenti. A rendszerközpontos szemléletmód jelentősége és helyessége akkor mutatkozik meg elsősorban, ha megvizsgáljuk elhanyagolásának, vagy megsértésének következményeit. Az egyes részek szervezésére irányuló partikuláris erőfeszítések — az elérni kívánt célokkal ellentétben — fokozzák a koordinációs igényeket és a beavatkozás mind gyakoribb szükségességét. Egy-egy terület tevékenységének eredményes megjavítása ugyanis csak az összefüggő területek munkájának figyelembevételével, az összhang megteremtésével képzelhető el. Mindezek azt igazolják, hogy komplex szemléletre van szükség minden egyes olyan elhatározásnál, amely valamilyen vonatkozásban hatást gyakorol a természeti környezetre, mert e nélkül a következmények igen károsak lehetnek, mint ahogy számtalan esetben azokká is váltak. Az ok és okozati összefüggések alapján elemző módon, sokoldalú vizsgálattal, komplex szemlélettel kell egy-egy olyan intézkedést előkészíteni, amely a természeti egyensúly kedvezőtlen megbontásához vezethet. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy az egyensúlyi állapot megbontása egyegy területen — még ha az viszonylag jelentéktelennek is tűnik — a tovagyűrűzés következtében rendkívül nagy kihatással járhat. A KORSZERŰ KÖRNYEZETVÉDELMI INFORMÁCIÓVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK A környezetvédelmi döntések rendszerszemléletű megközelítéséből logikusan következik, hogy az ezek bázisául szolgáló információ-rendszer kiépítése is csak ebben a felfogásban lehet kielégítő. Norbert Wiener a kibernetika egyik megteremtője szerint „ ... minden organizmus azzal tartja lenn egységét, hogy 13
