Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS Közös összefogással a vízügyi ágazat célkitűzéseiért Országos vízügyi tanácskozás színhelye volt január 21-én Budapesten a VITUKI nagy tanácsterme, ahol 33 vízügyi szerv igazgatója, párt-, szakszervezeti és KISZ-titkára és 32 víz- és csatornamű vállalat igazgatója volt jelen. Első ízben meghívást kaptak az értekezletre a 19 megyei tanács és a főváros ÉKV osztályának vezetői is. A tanácskozást Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke nyitotta meg, üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Gősy Sándort, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársát, Dobi Ferencet, a MEDOSZ és Juhász Ottót, a HVDSZ főtitkárát, majd átadta a szót dr. Breinich Miklósnak, az OVH első elnökhelyettesének, aki a vízgazdálkodás VI. ötéves tervéről és az ágazat előtt álló feladatokról tartott előadást. Bevezetőjében az OVH első elnökhelyettese hangsúlyozta a tanácskozás jelentőségét, mert befejeződött az V. ötéves terv és az ágazat hozzákezd a VI. ötéves terv megvalósításához. Időzött az MSZMP KB megállapításainál, s röviden szólt az V. ötéves terv országos teljesítésének jellemzőiről, majd rátért a vízgazdálkodás öt év alatt végzett munkájának értékelésére. Erről a következőket mondotta dr. Breinich Miklós: A vízgazdálkodás öt év alatt eredményesen fejlődött, ágazatunk tervcéljai lényegében megvalósultak, a vízgazdálkodás hozzájárult népgazdaságunk, társadalmunk fejlődéséhez, a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez. A víz hiánya sehol sem okozott országos gondot, és a rendkívül csapadékos időjárás okozta vízkárokat is sikerült fegyelmezett munkával korlátok közé szorítani. A legdinamikusabban ebben az időszakban a közműves vízellátás fejlődött, öt év alatt egymillió m3-rel, — több mint 35%-kal — növekedett az ivóvíztermelő kapacitás és kb. 7000 km hosszúságú ivóvízhálózatot helyeztünk üzembe. 1980. végére a lakosság háromnegyed része kapott egészséges ivóvizet és az ország lakásállományának 58%-a bekapcsolódott a közműves vízellátásba. A fejlődés elsősorban a fővárosban, a munkás lakta nagyvárosokban és az ipari központokban valósult meg. Számos településnél már kimerülőben vannak a gazdaságosan kitermelhető helyi vízkészletek, így a növekvő igényeket csak a regionális rendszerek bővítésével lehetett kielégíteni. A tervidőszakban megindult a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának nagy jelentőségű programja is. A tanácsi és vízügyi szervek, valamint a vízművállalatok együttes munkájának eredményeként a nyilvántartott mintegy 750 településből 1980. végéig kb. 190 település ivóvízellátását oldották meg különféle műszaki megoldásokkal. A közös munka eredménye, hogy ma már hazánk 1260 településén működik vízmű, minden városban és az ötezer főnél népesebb községekben vezetékes vízszolgáltatás van. Ezzel a múlt súlyos örökségét részben felszámolva megközelítettük az európai átlagszínvonalat. Nem ilyen egyértelműek az eredmények a szennyvíztisztító telepek és a csatornahálózat fejlesztésében. A korábbi időszakhoz viszonyítva jelentős a fejlődés, öt év alatt a mechanikai szennyvíztisztítás közel háromszorosára, a biológiai tisztítás több mint kétszeresére növekedett. Ebben a tervidőszakban összességében háromszor akkora kapacitás lépett üzembe, mint az előző ötéves tervben. Többek között Szombathelyen, Szekszárdon, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Egerben, Debrecenben és Keszthelyen épült tisztítómű. A vízminőségvédelem szempontjából jelentős állomás volt a budapesti Északi Szennyvíztisztító mű első ütemének üzembe helyezése. Némileg lerontja a kedvező képet, hogy 100 ezer m3/nap kapacitás üzembe állítása áthúzódik a VI. ötéves terv első éveire. A szennyvíztisztító művek beruházásának előkészítésében és a kivitelezésben még igen sok tennivalónk akad és ez akkor is így igaz, ha a tervidőszak munkája kétségtelen javulásáról ad számot. A közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya a tervet jól közelítve eléri a 33%-ot. A fejlesztések következtében a közcsatorna-hálózaton elvezetett szennyvizek mennyisége növekedett, a tisztítás aránya mintegy 40—42%-ot ért el, 60% tehát még tisztítatlanul terheli élővizeinket. Kedvező fejlődés, hogy egyes területeken megindult a mechanikailag tisztított szennyvizek és a szennyvíziszapok mezőgazdasági és erdészeti hasznosítása. Ezt jelentős kezdeményezésnek tekintjük és a jövőben is kiemelten támogatjuk. Az árvízmentesítés a tervben kijelölt arányoknak megfelelően fejlődött, növekedett a védekezési szervezet és az eszközök hatékonysága. Az ország mintegy 4200 km hosszúságú árvízvédelmi fővonalának 60%-a az előírt méretre kiépített. A vízrendezés már a korábbi időszakhoz viszonyítva koncentráltabban valósult meg elsősorban Békés, Csongrád és Szolnok megyék mély fekvésű területén, továbbá Borsod, Heves és Szabolcs megyék Tisza menti öblözeteiben. A Kiskörei Vízlépcső II. üteme lényegében befejeződött. A tervnek megfelelően valósultak meg a Csongrádi Vízlépcső és a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer előkészítő munkálatai is. A vízgazdálkodási állóeszközök fejlesztésére az 1976—-1980. évi tervidőszakban összesen 52 milliárd forintot fordítottunk, ami a népgazdaság V. ötéves tervi beruházási felhasználásának mintegy 5%-át tette ki. DINAMIKUS FEJLŐDÉS, NŐTT A VÍZÜGYI EXPORT Az V. ötéves terv időszakában a gazdasági környezet gyors változása az infrastrukturális szférában is fokozottan előtérbe helyezte a hatékonysági követelményeket. A termelő-szolgáltató tevékenység rendkívül dinamikusan növekedett, átlagosan évi 12—13%-kal, így öt év alatt mintegy 70 milliárd forint termelési érték valósult meg. Ennek egy része természetesen az árrendezések következménye, ha azonban ennek hatását kiszűrjük akkor is kb. 10—12%-kal magasabb termelést értek el vállalataink mint amivel a tervcélok számoltak. Az ipari és az építőipari ágazatba sorolt vállalatok 16 milliárd forintos termelési értéke mintegy egymiilliárd forinttal magasabb a tervezettnél. A vízügyi igazgatóságok öt év alatt mintegy 10 milliárd forintot fordítottak állóeszköz-fenntartási és működési feladataik ellátására. Védekezési célokra 5 év alatt 680 millió forintot használtak fel, amelyből egymagában 300 milliót jelentett az 1980. évi tiszai és Körös-völgyi védekezés. Természetes mértékegységben kifejezve is jelentős feladat valósult meg. öt év alatt többek között 170 millió m3 földmunkát, közel 2 millió m3 beton- és vasbeton-munkát és 8300 km csőfektetést végeztek a vállalatok, az igazgatóságok és a társulatok. Munkájukat jelentősen segítették a kutatás és a műszaki fejlesztés eredményei. így többek között fejlődött a betonozási technológia, széles körben elterjedt a nagytáblás zsaluzás, a hegesztett acélarmatúra, a transportbeton és a szivattyús beépítés alkalmazása. Vállalataink gazdálkodása és az eredmény alakulása kielégítő volt. A vízgazdálkodási ág az öt évre tervezett 4,2 milliárd forinttal szemben 4,8 milliárd forint nyereséget realizált. Az ipari és az építőipari vállalatok 1,8 milliárd forintos összesített nyeresége az előirányzat szerint alakult. 2
